Élő Víz, 1944

1944-május / 5. szám

... . KÖVESSÉTEK HITÜKET!" A legnagyobb |»r<iba Mis keltei Mihály jülki református lelkes* hát­rál táját hosszú rolni leírni a pozsonyi vértörvény­széktől az olasz Theate városáig. Szenvedett pár- fogságot, hurcolt sokmér jöldes, yyötrelmes úton sú­lyos, török bilincset, h alódott elfeketedett végtagok­kal szamárhát: n, kegyetlen ütlegelés illán piszkos is­tálló hideg földjén, majd adriai hajó fenekén tért mugáloz. Rá is a nápolyi gálya várt, csakhogy már útközben eljött élte a halál. Mindezt nem akarjak most uiiSzaidézni. Azonban hadd elevenedjék meg előttünk ciz a lélek, amivel ö ebeket a szörnyű szen- i euéreket viselte. Az ulábbiakbiui szenvedő társának egykorú feljegyzéseiből közöljük utolsó imádságait és szavait•' »Amíg csak ereje és hangja volt hozzá, folyton így imádkozott: — Nagy irgalmasságú hten, az Ür Jézus Krisz­tus Atyja! Hiisz éven kernßz'ßl szolgáltalak min­őin igyekezettel és jó lelkiismereté el s ha nem lehet­tem is olyan — tököli les emberi gyengeségem miatt - , umRyennek kívánhattál, mégis két lek: könyörülj rajiam és engedd meg, hogy a szidalmak, gyaláz- koaások és nyomorúságok e helyiéről mielőbb eljut­tassuk országod békéjére, t s-tességére es örömére. Uram, mennyei sz ilt Atyám, áldássá!,: dícsör­tessél és t sztelteesél most és mindörökkön, hogy minden a te ahw utódból lett és leszen ezután is. Nem mayában vagy másokban, hanem benned ör­vendez szolgád is. mert te vagy, Uram, az én töké­letes gyönyörűségem, ékességem és boldogságom Uram, mennyei szent Atyám, oldassál, dícsér- gumra maiadtam. Nem tudom, merre forduljak, vagy hova hajtsam le a fejemet, ha nem a te öledbe, édes jó atyám. • i —• Édes Atyám, engem a halál fáradalmai vesz­nek körül és ez u nyomorúságnak az az órája, amelyet te ölöktől fogva előre láttál, hogy a to szolgád rövid időre külsőleg próbára tétessék, belül azonban neked éljen, hogy az emberek egy pillanat­ra ne vegyék semmibe s itt a földön gyalázattal il­lessék, nálad azonban az egekben ötökre felmagasz- taltassék. — Ó, szent Ajfyám, ezt mind te rendelted... Nem nyitom ki sem a számat, hogy így intézkedtél. Javamra tetted, hogy inegal áztattál, mert ez által tanítottál meg arra, hogy parancsolataidnak engedel­meskedjem s hogy üdvösségemet megismerjem. Íme, itt vagyok a te kezedben, suhogtasd atyai fenyítéked vesszejét felettem, veress végig fej­től derékig, hogy a te akaratod igájában hajtsam lá­zadó érzéseimet. Jobb, ha itt szenvedek, mint a jövő életben. Te tudod, mi meddig szolgál az én üdvömre. Mit töl ülnél le az egekben szemeinkről, hu Ut u földön könnyeket nem hutfatnánk?- A te utaid nem olyanok, mint az emberek ütni, meit te gyakran olyan dolgokkal munkálod ü:1- i ősségiünket, amelyek a mi nézetünk szerint ellenkez­nek boldogságunkkal. Nyugtalan az én szú em is, de üzért folya­modom hozzád az e világi megvettetés és szorongat- tatás ez órájában, hogy ha mindezekből szabadulok, általam is csuk te dicsőíttesspl. Mikor aztán maga. is látta, hogy vége köze­ledik, ezeket mondta fogolytársának: — Jézus Krisztusban szeretett testvéreim, Jé­zus Krisztus hűséges hitvallói, engem már megtör­tek a szenvedések, titeket azonban istennek s az ö kegyelmébe ajdnllak. isten legyen veletek továbbra ks a bátorság és az erő leikével és tartson meg ben­neteket, hogy mindvégig mindenekben állhatatosak­nak találtassatok. — Bocsássatok meg nekem, ha beszédemmel bár­mikor akaratom ellenére terhetekre voltam. — Én is megbocsátok mindnyájatoknak telj s szívemből, azokkal együtt, akik ugyan nincsenek itt. de engem iyaztahnul üldöztek, már csak azért is, mert nekik kisebb a bűnük, mint azoknak, akik engem veletek együtt vadságuknak kiszolgái latiak. Adjon az isten nek k jobb belátást és cseleked je, hogy tcTr leiket minél előbb megbánják s az igaz megtérés útjára lépjenek. — Könyörögjetek értem istenhez, hogy rövid, t- se meg szenvedéseimet. — Ha pedig i ten benneteket megszabadít, tu­dósítsátok családomat sorsom felőJ s mondjátok meg nekik, hogy az én szomorú halálom miatt semmit se gyötörjék magukat, hanem kegyes lélekkel s az 6 üdvös akarata ismeretében ajánlják magukat és övéi­ket isten oltalmába. —- Tadom ugyanis, s minderről ebben az órában előttetek is bizonyságot tesz. k, hogy mindez isién szentséges akaratából tőitént így. — Ti tudjátok a legjobban, hogy ezt a szomorú sorsot milyen könnyen kikerülhettem volna, ha isten dicsőségének a szerelme és az érte való buzgás nem tölti el annyira a lelke met. — De legyen érte istennek hála és dicsőség/ hogy isteni erejűével akkor is győzelemre segít ben­nünket, amikor a világ legyőzőiteknek és elvetettek­nek lát is bennünket. Végül aztán mégis legyőzték a szenvedések. ElgyengiUten, éhségtől, szomjúságtól, iuhátlanságl(.lt a börtön tisztátalansúgútúl és férgeitől elcsigázottan 1675. május lé-én hajnaltájt az űrért engedelmesen és csendesen visszaadta lelkét az Ürn k. < (Szemelvény Kocsi Csergő Bálint: Magyar vér­tanúk nyomában c. könyvből.) Materializmus Haeckel és a csillagász. Haeckel, a hitetlen tudós és a materializmus apostola i,meglátogatta intézetében honinak egyik híres csillagászát. Remekbe készült földgömb á lolt a szobában és Haeckel megcsodálván a pompás eszközt, megkérdezte, hogy hol készült. —i Magától keletkezett, — felelte a csillagász és Haeckel hiába bosszankodott, megmaradt állítása mel­lett. Végül azonban csendesen elmosolyodott. — Ez a tákolmány Földünknek csak silány után- zata és mégsem hiszi el, hogy önmagától keletkezeti, De a Fölaröl és az egész Mindenségről elhiszi? .4 materialista Haeckel hallgatott. , Eötvös Lóránd bizonysága. Nagy fizikusunk, Eötvös Lóránd 'báró így nyilat­kozott abban az időben, amikor a materializmus a leghangosabban hirdette tévedésének igéit. )>A jelen­kor egyik legcsoaúlatosabb tévedésének kell tekint ­ÉLŐ VÍZ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom