Élő Víz, 1944

1944-március / 3.szám

28. A kereszt útja II. (I. Móz. 22 : 1—14.). Izsák feláldpztatásának története azt is megmu­tatja, sőt jobban mondva megjövendöli, hogy miként járja a kereszt útját Isten Fia. Csak utalunk az igé­nek egyik-másik szavára, melyek mind a bekövetkező golgotái eseményekre mutatnak. 2. v. Egyetlenegy.“ Istennek is volt „egyszülött“ Fia (Ján. 3:16.), akit szeretett (Mát. 3:17.). Páratlan, pótolhatatlan. Ha Ábrahám kész is volt arra, hogy feláldozza Izsákot, milyen szörnyű lett volna ez az ál­dozat! És Isten valósággal odaadta az Ö Egyszülöttjét. Áldozd meg.“ Izsákot szerető, vigyázó atyai kéz áldozta volna meg, — Isten Egyszülöttjét durva, kínzó kezek gyilkolták meg. (Csel. 2:23.) Nem Istent szolgáló oltáron, hanem szégyenletes bitófán. 4. v. „Harmadnapon.“ Jézus életében és szenvedé­sében is nagy jelentősége van a hármas számnak. Há­rom évig szenvedett és tanított, harmincéves korától harminchárom évesig. (Lk. 13:7.) És harmadnapon tá­madt fel, Jónás jele szerint. (Mt. 12:40.) 6, 8. v. „Ketten együtt.“ Nemcsak Jézus szenve­dett a kereszten; szenvedett az Atya is, amikor nem kímélte Fiát. Ketten együtt tervelték el ezt így. (Zsid. 10 : 7.) 8. v. „Isten majd gondoskodik áldozatra való Bá­rányról.“ Talán a legmélyebb jelentőségű igéje en­nek a résznek! Valóban, amit az ember nem tehetett meg, azt elvégezte Isten. Ö gondoskodott az igazi ál­dozati Bárányról... 11. v. „Az Ürnak angyala.“ Ábrahámnál így aka­dályozta meg Isten, hogy megáldozza Izsákot. De ami­kor Jézus gyötrődött Getsemáné kertjében, az angyal nem azért jelent meg. hogy megakadályozza a felál- doztatást, hanem épp azért, hogy megerősítse őt az elvégzendő áldozatra. 12. v. „Nem kedvezél.“ Utal arra, hogy az Atya „az ő tulajdon Fiának nem kedvezett“ (Róm. 8:32.). 5. v. „Visszatérünk.“ Valóban, mikor Isten meg­mutatta, hogy Ö képes feltámasztani Egyszülöttjét a halálból, Jézus beváltotta ígéretét s nem hagyta az övéit árvákul, hanem visszatért hozzájuk. (Ján. 14:3. 18.). 14. v. „Az Ür hegyén a gondviselés.“ Azóta tudjuk már, hogy az Úr gondviselésének ez a hegye a Gol­gota. Reális, szilárd valóság sokak számára, akik bű­neikből megszabadultan, boldogan vallhatják: igen, „az Ür hegyén a gondviselés!“ 29. Istentől rendelt hitves (I. Móz. 24.). 1. Az egyik fél: a vőlegény családja. 2. v. „Tedd kezed a tomporom (csípőm) alá.“ Ábrahám nem ok nélkül teszi ezt. Visszaemlékszik 15:4-re, ahol Isten megígérte, hogy az ő testéből fog származni az örökös. Fontos Ábrahám számára, hogy mindenben Isten ígéretére gondolva cselekedjék. 3. v. Milyen nagy átok házastársak között a „fele­más iga!“ (2. Kor. 6:14.) Erre kellene a szülőknek ügyelni, a helyett, hogy a vagyonra, a származásra he­lyeznek olyan nagy súlyt. (De ha már valaki felemás igában van, maradjon abban, „mert mit tudod, te asz- szony, ha megmentheted-e a férjedet, vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a te feleségedet? (1. Kor. 7:16.) 6. v. Erőteljesen és pontosan megmutatja, milyen az igaz Istenre való hagyatkozás. Ábrahám tudja, hogy itt élniök, halniok kell (Isten ígérete alapján), tehát az ő dolga csak az, hogy engedelmeskedjék Is­tennek abban, amit neki parancsolt. A többi az Isten dolga. Majd Ö fog további útmutatást adni annakide­jén Izsáknak. 12. v. Eliézer pedig imádkozva keresi kisurának a jövendőbelijét: „Hozd elém...“ Hogy tévedés ne es­sék, még jelet is kér. Ugyanezt lehet tenni ma is, amiről Istennek sok hívő gyermeke tehet bizonyságot. II. A másik fél: a menyasszony családja. 50. v. A szülők itt is meghajolnak Isten nyilván­való akarata előtt, bármennyire is kalandosnak lát­szik. „Az Űrtől van e dolog.“ 57-—58. v. De végeredményben mégsem a szülők ,,családi tanácskozása“ dönti el a kérdést. A döntő szó a fiataloké. Ez az ő szent joguk és felelősségük. Első az Isten akarata, de a végső szót a fiataloknak kell kimondani reá. Elsősorban ők felelősek. Mit köszönhet a világ a hívőknek? (I. Móz. 26 :28, 30 : 27, 39 : 5.). I. 26 : 28. (Olvasandó: 24—31 v.) Ha valaki igazán Istenre tud hagyatkozni, azt feltétlenül észreveszi a világ s megérzi, hogy „az Űr van teveled.“ Ennek kö­vetkezménye, hogy keresi — bár sokszor csak számí­tásból — a vele való szövetséget, kapcsolatot. Az ilyen jó cél érdekében felkínált szövetséget elfogadjuk, hi­szen a jóra mindig készeknek kell lennünk s érdeké­ben kell tudnunk akárkivel szövetkezni. Milyen sok­szor megválogatjuk, hogy kivel állunk szóba még Is­ten ügyének az érdekében is és első gondolatunk nem Isten ügye, hanem az, nem esik-e folt a mi emberi „becsületünkön“. Nagy nyeresége a világnak, hogy ha valami jó dolgot akar véghezvinni, reánk mindig biz­tosan számíthat. Csak az a kérdés, hogy énnálam így van-e? S nem vagyok-e még, testvérek, hitben járók között is nagyon tartózkodó mellékes szempontok miatt? II. 30 : 27. (Olv. 25—32. v.) A szolgálatban is ér­vényesül Isten szava: „Megáldalak és áldás leszesz.“ (I. Móz. 12 :2.) A ravasz rokonnál is áldásnak bizo­nyul Isten gyermeke. Sokszor a legnehezebb ellen­kező, vagy akadékoskodó hozzánktartozóink, roko­naink között Isten bizonyságtevőinek lennünk. Isten azt kívánja, hogy elsősorban közöttük lehessünk áldás. III. 39 :5. Egyiptomban. Itt az egyiptomi embert áldja meg Isten Józsefért. Pedig Egyiptom népe min­dig útálatos volt Isten előtt. De az övéiért sok áldást ád Isten e világnak. Mennyi áldás áradhatna rá ma is ellenségeinkre is. ha mások lennénk, ha vinnénk az evangéliumot mindenfelé! Miért áldja meg Isten így az igazán-övéit? Jézus mindenben hasonlatos lett hozzánk, hogy mi is hason­latosak legyünk Őhozzá, aki nekünk áldásul adatott. (Zsid. 2 :17; 2. Kor. 8 : 9). Egyúttal gondolhatunk arra is, hogy Isten Jézusban milyen nagy áldást készített nekünk, hiszen Öt szerette legjobban s Öérette, Vele együtt mimódon ne ajándékozna mindent minékünk?! (Róm. 8:32.) if, ^ Megjelenik minden hó elsején. Előfizetési díj egy évre 4.— P, (utófizetés 5— F). A lap elfogadása előfizetésre kötelez. Csekkszámla: Élővíz, Budapest 53.064. — Szerkesztőség: Budapest, I., Verbőczy-utca 28. Telefon: 160-468. — Kiadóhivatal: Budapest, VII., Hársfa-utca 33. Telefon 225-778. — A szerkesztésért és kiadásért Sréter Ferenc felelős. — Nyomta: „Wiko" nyomdai műintézet, Kassa, Luther-utca 19. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom