Élő Víz, 1944

1944-november / 11. szám

szégyenítő leleplezését s felfoghatatlan szerelmét és kegyelmét. Bárcsak megértenéd! A Jézussal -.alá négy- szemközti találkozás után az ember számára nem csupán az Isten van, hanem az én Istenem; nem csu­pán történeti Krisztus, hanem az én Krisztusom, Megváltóm. Pál apostol is ennek alapján mondja; A lázkod jank meg az Ur Ítéld keze alatt... November 9-én lesz 10 esztendeje annak, hogy Kunst Irén, Kína első magyar misszionáriusnője, egu elhagyott tífuszos kínai asszony ápolása közben szer­zett betegségében Szüiningenben meghalt. Harminc esztendei, sok gyümölcsöt hozó külmisz- sziói munkája, s különösen a hazai protestantizmus missziói felelősségének az ébresz'ésében betiltott nagy szerepe méltán tart arra számot, hogy most halálá­nak tizedik évfordulóján a misszió barátai és egész egyházunk emlékezzék Isten eme áldott eszközére. Különös időszerűségére való tekintettel közöljük egy körlevelét, amit két kínai tartózkodása között, az első világháború tragikus végén, 1918. december 31-én írt a külmisszió magyar barátaihoz. Nekibátorodás- ra, vigyázásra, Jézus Krisztus éber várására és misz- sziói felelősségre int minden sora. Biztatása erőt nyújt a mai próbás napokban is. »Lelkünk az Urat várja, segítségünk és pajzsunk Ö.« 33. zsoltár. Ez legyen az én újévi üdvözletem hozzátok, Szeretteim az Úrban! Már régóta vugytam Nektek írni, de nem voltam idehaza. Először is három hétig Berlinben voltam, azután pedig Westráliában és Lip­csében jártam. Az Úr velem volt, utat nyitott, meg­őrzött és megáldott. Október elején a Stuttgartban tartott nagy gnadaui őszi konferencián vettem részt és sok áldásban részesültem. Az Úr előkészített a bekövetkezett nagy eseményekre! (A háború tragi­kus vége.) Mikor remegve néztem a jövőbe, az Úr a következő kis példák által megerősítette lelkemet és azért Néktek is elmondom. Modersohn lelkész egy kis hajósinasról beszélt, akinek azt parancsolták, hogy másszon fe'( a magas árbocra. De amikor az árbóc kö­zepére ért, lenézett, meglátta a háborgó tengert, az ingó hajót és ijedten így kiáltott fel: »Leesem, .le­esem.« — »Nézz felfelé! Nézz felfelé!« — hangzott a parancsszó. A gyermek megtette. Felnézett az ár­boc csúcsára és szerencsésen felért. — Ne nézzük mi sem a. szenvedések és veszélyek hullámait, ha­nem nézzünk felfelé: a. mi Urunk Jézus Krisztusra Kínából jó híreket kapunk, hála az Úrnak! A külső állapotok nagyon szomorúak, de ez a nehéz idő a misszióra nézve »aranykor«. Mert sokan keresik az Urat. Különösen a pünkösd valóságos örömünnep volt. Csangsában (missziói állomáshelyei 25 férfi és 18 nö vétetett fel a keresztség által az egyházba. Mily kegyelem, hogy testvéreink ezen véres időben is örömkévéket -hozhatnak az Úr elé. Hunan (kínai tartomány) sokat szenvedett a háborútól Csangsa nagy üzleteit mind kirabolták. Az embereket különö­sen a nőket, borzasztó félelem fogta el. A Vöröske­reszt a város többi részében a misszionáriusok fel­ügyelete alatt menhelyeket állított fel. Testvéreink­nél kb. 700-an találtak menedéket. Kápolnájuk zsú­folásig megtelt. Egy esti összejövetel utáni reggelen 6 férfi jelentkezett ezzel: »Mindnyájan hiszünk!« A pünkösdkor kereszteltek közt egy 78 éves öreg nénike is volt, aki ragyogó arccal mondotta: »Most már elkészültem, most már jöhet az én Megváltóm!« Ha holnap jön, annál jobb....« Adja az Úr, hogy mindannyian fényljünk, mint csillagok e világon, az elfordult és elvetemedett nemzetség között. Filippj 2:15. Kedves Testvéreim, ne szűnjetek meg imád­kozni a misszióért! Ne lankadjatok el, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban! Amióta utolsó körlevelemet írtam, szeretett ha­zánk sok változáson ment keresztül. De Ő, az Úr. ugyanaz maradt és mindörökké ugyanaz lészen. Es ez a hűségben, kegyelemben, hatalomban változatlan Úr a mi Istenünk, segítségünk és pajzsunk. Azért ne rettegjünk és ne csüggedjünk. 46. zsoltár. A világtörténelem erős lökéssel ment előre. Lát­juk, hogy a Sátán feljő a nemzetek tengeréből. Jelenések 12. És hogy minden esemény gyorsan fej­lődik. Csak attól kell tartani, hogy az Úr gyer­mekei közül sokan nem készülnek el a Jézus Krisz­tus napjára és hogy majd az Antikrisztus árjától elsodcrtatnak, — világosságuk kialszik majd az éj­féli órában. Ahelyett, hogy fényesen világítanának azoknak, akik még sötétségben járnak. Mindez azért, mert idejekorán nem gyűjtötték a Szentlélek olaját... De bármilyen legyén az út; vezessen bár még nehe­zebb időkön át, a megpróbáltatás, insgg, sőt a halál völgyén keresztül, Isten igaz gyermekei, az úr meg­váltottál számára mégis üdvösséget jelent, mert ez az út az örök dicsőségre visz. Mindezek az események utat törnek a békesség Fejedelmének, aki jő, hogy örök birodalmát felállít­sa a földön. Áldjuk a mennyei Királyt, akinek ha­talma megáll örökké. Alázkodjunk meg az Úr ítélő keze alatt és akkor Ö még áldást fakaszthat minden szenvedésből. Vajha ezek a nyomorúságos napok ar­ra szolgálnának, hogy sokan megkeresnék az Urat. Emlékezzünk meg, hogy a szenteknek bákességes tű­résre van szükségük és komoly kitartó könyörgésre hazánkért és népünkért. Bár a halál árnyékának völ­gyében járnánk is, az Isten Bárányának piros vére az örök élet hervadhatatlan koronáját szerezte meg számunkra. És ezért a nyomorúság közepette is örül­hetünk; kimondhatatlan örömmel. Ezt az igazi szent örömöt kívánom mindnyájunknak az új. esztendő­ben ... Kunit Irén emlékünnepet rendez a Magyarországi Evangélikus Misszióegye­sület a Fébé Diakonisszaegyesüiettel karöltve f. évi november 12-én, vasárnap délután fél 4 órai kezdet­tel az Üllöi-út 24. sz. alatti imateremben. Az igehir­detést Scholz LőSzló zuglói lelkész tartja. Kunst Irén­ről megemlékeznek többen, akik személyesen ismer­ték és ritka egyéniségének, áldott munkájának tanúi voltak. Megnyitó beszédet Kernén,y Lajos esperes, zárószavakat Di4. Molnár Gfj la misszióegyesületi el­nök mondanak. Külmissziói tárgyú szavalatok és ének­számok teszik változatossá az értékes programot. Ugyanezen a vasárnapon a Deák-téri templomban a rádiós missziói istentiszteleten Zulauf Henrik, a Fébé-egyesület lelkésze prédikál. ÉLŐ VÍZ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom