Élő Víz, 1944
1944-november / 11. szám
ÉL© VÍZ EVANGÉLIZÁC1Ó Az erőszakoskoddké a mennyek országa. Márk. 10:46-52. 4. Négyszemközt Jézussal. Előbb bizonyos elvi kérdéseket kell tisztáznunk, hogy világosan lássuk; miért szükséges négyszemközt kerülnünk Jézussal. A váltság, amit Jézus a Golgota keresztjén el-, készített, egyetemes váltság. Isten Báránya hordozta és felvitte a keresztre az egész világ bűnét. Éppen azért nincs senki, aki azt gondolhatná, hogy a váltság reá nem érvényes. Azonban ez az elkészített váltság tőlünk függetlenül, a mi állásfoglalásunk nélkül mégsem jelent üdvösséget nékünk. Magunknak is személyes viszonyba kell kerülnünk a Megváltóval. Csak így lesz az egyetemes váltság a mi váltságunk, az én váltságom. Jézus maga is törekszik arra, hogy a vele való személyes találkozásunkat elősegítse. Azt, aki Jézus életét tanulmányozza, mindig megragadja, hogy Jézusnak minden szava, cselekedete, teljes életműve mennyire egyetemes és mégis teljesen egyénekre irányuló. Szeretetével magához öleli az egész világot és mégis abban az egyes ember is megkapja Jézus egész szeretetét. Nemcsak egy részt Jézus szereteté- böl. Jézus szíve felparcellázatlanul mindig az egyes emberé. Mindenki magáénak érezheti. Mindenki meg lehet győződve afelől, hogy érette is hullott az ártatlan vér. Ha én egyedül borulok le a kereszt előtt és mondom el; » Bizony ez Istennek Fia«, akkor Jézus egymagamért is végigcsinálta volna a Golgota nehéz útját. — Ez teszi könnyűvé, hogy mi földi emberek is személyes kapcsolatot keressünk Jézusai. Elősegíti Jézus a vele való találkozást azzal is, hogy Ömaga mindig keres és alkalmat ad arra, hogy vele négyszemközt találkozzanak. Jézust mindig tömegek követték, de ő mégis az egyénekkel foglalkozott- Amikor ezrek hallgatták a tanílását, akkor is ágy tanított, hogy az egyes ember azt érezte, hogy neki szól és egyenest vele beszél. Nem okvetlenül szükséges, hogy fizikailag is egyedül legyünk ahhoz, hogy négyszemközt kerüljünk Jézussal. Bizonyára nincs köztünk senki, aki nem tapasztalta volna, hogy istentiszteleten, evangé- Iizáción, vagy akármilyen igehallgatási alkalmon úgy megragadta egy ige, hogy egészen megfeledkezett arról, hogy mások is vannak ott. Eltűntek a szomszédok, az igehirdetö, az egész gyülekezet és nem maradt más, csak ö — egyedül Jézussal. Bartimeus is tömegben került oda Jézus elé és mégis, amikor meghallja Jézus szavát, eltűnik számára mindenig es csak ö marad egyedül — négyszemközt Jézussal. Ezt mindenkinek végig kell csinálni. Mi törté rák akkor, tűidkor az ember nér/y szemközt kerül Jézussal? 4. Abban a pillrnatban, amikor Jézus négyszemközt kerül az ember.-el, akkor egyszerre minden mellékessé válik és kettőnk ügye lesz az egyetlen szükséges. Bartimeus is, amikor négyszemközt kerül Jézussal, nagyon jól tudja, hogy most minden azon fordul meg, mit mond Jézus.- Más nem érdekli ezen a világon. Minden arra a mondatra van feltéve, amit Jézus neki fog mondani. Nem másnak, nem a tömegnek, nem bölcseleti igazságként, általános útmutatásként, hanem neki, személy szerint. Ez válik először világossá az ember előtt, 'amikor négy- szemközt kerül Jézussal. Egyszer mindenki eljut ide. Szemtől szembe kerül Jézussal. Ha előbb nem, hát az utolsó ítélet napján. És akkor is minden azon fordul meg, hogy Jézus mit mond a döntő órában. Nem fog számítani, hogy ki volt a földön, milyen neves ősei voltak, .vagy mennyi vagyont hagyott maga után. Az se számit, hogy áldják, vagy átkozzák a nevét, hanem minden arra az egy kártyára van feltéve: mit mond Jézus. Ráébredtél-e már, hogy minden ezen fordul meg a te életedben is: Jézus mit szól hozzá? 2. Amikor az ember négyszemközt Tterül Jézussal. akkor nyilvánvalóvá válik előtte a maga igazi érdeke. Furcsának tetszhetik előttünk Jézus kérdése; mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Miért kérdi ezt Jézus? Nem tudná, hogy mit akar a vak? Talán azt akarja mondani neki, hogy most akármit kérhetsz? Nem. Jézus azt akarja, hogy Bartimeus jöjjön tisztába önmagával. Ilyenkor látszik meg, hogy egy emberre mindig jellemzőbbek a vágyai, mint a valóságok, amik az- életében vannak. Jézus is azért bírja színvallásra Bartimeust. Eddig még nem mondta meg, hogy mit szeretne tulajdonképen. Kérése: »Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!«» csak általánosságban hangzott. De most színt kell vallania önmaga előtt is, hogy mit szeretne. Ott áll előtte valaki, akinek hatalma van teljesítenie minden kívánságát. Mi is hát a legigazibb kívánsága?! Olyan pillanat előtt állt, Bartimeus, mint Salamon, amikor éjszaka megjelent neki az Ür; »Kérj, amit akarsz, hogy adjak neked.« (II. Krónika 1:7.) Salamonnak is számot kellett vetni egy sereg kívánságával: mi is ezek között a legfontosabb? Nem volna nagyon érthetetlen, ha az a vak ember azt mondta volna Jézusnak; adj nekem Uran? sok pénzt. Hiszen az egész élete koldulás volt. Pénz reményében tapogatózott ki az^ út mellé, pénzért várakozott egész nap, pénzért nyújtotta ki mindenki felé a fatányérját. Olyan természetes lenne, ha most is azt mondaná. Pénzt adj Uram, sok pénzt. Azzal még a látásomat is lehet pótolni. De szemmel még nem biztos, hogy lehet pénzt szerezni. Azon se lehetne csodálkozni, ha azt mondaná: Add Uramv hqsy nekem is legyen családom. Hajlék, ami az enyém, hitves, aki vár rám, gyermekek, akiknek fürtös haját megsímogathatom. Ne legyek ilyen egyedüli, mint egy kivert kutya. Gondolkodhatna úgy, hogy a család pótolhatná neki mindazt, amit a látás hiánya jelent, de ha visszanyeri is a látását, ki tudja, milyen nyomorult marad. Bartimeus színt vall. Neki nem pénz, jólét, gondoskodó és örömöt szerző családi kör kell, hanem egyetlen egy dolog: »Mester, hogy lássak!«
