Élő Víz, 1943

1943-október / 7. szám

MORZSASZEDÉS

Gyenesi morzsák (levelekből)

Talán fájón és vágyakozva gondolnék vissza Gye- nesre, ha nem jött volna velem Valaki. Érzem, hogy mellettem van, valahányszor lelkem Hozzá kívánkozik; érzem, megszomorítom, ha lábam a bűn útjára téved. Ilyenkor én is elszomorodom, mint az engedetlen gyermek, de az Ö kifogyhatatlan szeretete mindig megvigasztal. Ügy féltem, amikor visszajöttem, vájjon meg tudom-e őrizni újonnan született telkemet, nem fog-e felülkerekedni benne az óember? Nagytiszteletű úrékhoz csak szombaton tudtam elmenni. Nem volt otthon, csak a felesége, aki könnyes szemekkel hallgatta az én ujjongó örömömet, majd együtt olvastuk az igét és imádkoztunk. És milyen csodálatos volt hallanom, midőn imájában megköszönt az Ürnak. Hát az Ür kegyelme ilyen magasra emelhet egy méltatlan bűnöst? Hogyne kellene hát mindennap buzgón kérnem, újítson meg újból és újból. Szombat délutánonként a nagytiszteletű úrékhoz megyünk áhítatra egyelőre egy leánytestvéremmel, kérve az Urat, sokasít- son meg. A nagy öröm felelősségérzetté kezd átalakulni. Érzem, hogy a kegyelem elfogadása kötelezettségeket is ró reám. Nem elég örvendeznem a magam szabadulásán. Vágyom is szolgálni az Urat s kérem, tegyen éberré, nehogy nagy' dolgokra várva a kicsinyt, de fontosat elmulasszam. Kérem az Ö Szentlelkét, munkálkodjék bennem, tegyen józanná s világosítsa meg értelmemet, hogy valóban Neki szolgálhassak.

(Azóta evangélizáció is volt náluk — s máris többen vannak! Szerk.)

*

Tegnap érkeztem haza a munkatáborból. Nagyon szép volt ez a hónap, boldog is lettem volna, ha a sátán fel nem használt volna minden percet. Szabadidőm alig volt, nem tudtam annyit elcsendesedni az Űr előtt és egyre úgy éreztem, hogy távolodom tőle. És csak kétségbeestem és nem tudtam mit tenni. Itthon már sokkal jobb, de azt a békességet nem tudom megtalálni, ami a gyenesi konferencia után az enyém • volt. Sokszor a bibliát sem értem meg. Nagyon kérem, imádkozzék értem, hogy egészen Jézusé lehessek.

*

„Olyan jó volt Gyenesen! Az utóbbi időben úgy levert a csüggedés, a kishitűség, olyan reménytelen voltam a sok eredménytelenség miatt, a sok nehézség elvette minden erőmet. És Gyenesen, bár az igaz, hogy még teljesebben összetört engem az Ige s annyira megláttatta velem, mennyi a bűn, a mulasztás az életemben, mégis annyi-annyi áldást és új erőt kaptam. Olyan erősen él bennem a tudat: szeret, vezet és megtart engem az én Istenem! Felszabadultam a csüggedés alól s újra száll a madár, száll a lelkem fölfelé, az én Uramhoz, akinek mindent, mindent köszönhetek. De persze, a Sátán gyorsan készített a számomra próbákat, nehézségeket, kísértéseket. Rögtön első nap. Az volt jó, hogy tudtam, máris kezdi s ezt látva úgy éreztem, erős kősziklán állok, csapkodhatnak lábam körül a hullámok. Nem jutottak el hozzám, bennem olyan békés csend volt. Fölfelé néztem az én Uramra s olyan erőt kaptam, hogy egészen csodálatos volt.

*

Valakitől, aki az idén nem jöhetett Gyenesre:

„Mivel személyesen nem tudtam eljutni a konferenciára, most csak így levélben írok. Számtalanszor

visszagondolok a múlt évi áldott konferenciára. Ilyenkor jó Atyámnak köszönöm meg, hogy elvezérelt Gyenesre és hogy adott olyan sok lelki testvért. Nem tudom eléggé meghálálni azt a nagy kegyelmet és sze- retetet, amit ott kaptam. Életem legszebb órái voltak. Ott kaptam meg hitemet. Azóta boldog vagyok. Pedig most még jobban próbára tesz az Ür. De nem hagy többé elcsüggedni. Valahányszor voltak oldatlan kérdéseim és kéréseim, mindig kaptam körleveleket, amit örömmel olvastam és minden alkalommal volt Istentől üzenet számomra. Csodálatos, hogy éppen mikor a legnagyobb szükségem van erősítésre, Isten akkor küld. Bizony sokszor szükségem van rá, hogy valaki személyesen is szóljon és írjon.“

* * *

Eddig is szerettem az én Uramat, de igazán Megváltóm csak most lett, amikor mint kárhozatra való bűnös hallottam meg: Bízzál, leányom, megbocsáttattak a te bűneid.

*

Már régen Jézussal járok, de most megláttam, hogy Jézus mellett én is ott ülök a bakon és a gyeplő egyik szárát én szeretem a kezemben tartani. Most azt kérem az Űrtói, hogy tudjak mindent egészen rá bizni és csak rabszolgája kívánjak lenni.

Á Bethesdóból írják:

Nem javítóintézet, nem is menhely ez az árvaház, de amint a neve mutatja: a „kegyelem háza". Azt jelenti ez, hogy ott más levegő veszi körül az embert: a kegyelem levegője. Nemcsak én érzem ezt így, de bizonyságot tesznek róla a mi kedves vendégeink is, akik hosszabb-rövidebb időt töltenek nálunk. Szívesen térnek vissza és tartoznak a Bethesda kötelékébe. — így van M. néni, aki tanárnő, de hivatásán kívül minden szabad idejét nálunk tölti. Ahogy megérkezik, már egészen otthon is van és a nagy család megelégedésére álveszi a konyha jogarát. — Sokat van nálunk G. néni, aki szintén tanárnő. Különösen az engedelmesek megjutalmazására van gondja. 'Bámulatos hatással van a gyerekseiegre az a tudat, hogy az édességgel telt zacskó előkerül majd és ki-ki megkapja jutalmát. — Gy. bácsi fényes ezredesi ruhája fogalom a gyerekek előtt, bár legtöbbször civilben látogat meg minket. Ö is otthonosan érzi magát a Bethesdában; azt mondja, hogy olyan jó kávét sehol sem tudnak főzni, bár bizonyára az a szeretet édesíti, amit a világ nem nyújthat. Urunk a szivére helyezte Bethesdánkat és hűséges barátunkká tette őt. — Gyakran meglátogat minket M. néni a férjével, aki szintén katonatiszt; sokban volt ő is segítségünkre. — Jóidéig izgalomban tartotta a házat egy tábornok-házaspár látogatásának bejelentése. Azután, mikor már letettünk róla, egészen váratlanul betoppantak. Bizonyára ők is megérezték a „más" levegőt; jövőre hosszabb időre ígérkeztek. — Nagyon a szívünkbe zártuk E. nénié, aki ugyancsak tanárnő és operáció után üdült nálunk. Azzal búcsúzott, hogy jövőre több időt akar tölteni az áldott „levegőjű" Bethesdában. Csak az a kár, hogy kevés a hely, ahol vendégeinket ép úgy, mint árváinkat, gyámoltjainkat elhelyezhetjük. Egyre szükségesebb a munka kibővítése.

Bibliai tanfolyamunk előkészítését végezzük mi is imádsággal, jelentkezéssel, hívogatással! (Lásd a lap végén.)

fí ÉLŐ VlZ