Élő Víz, 1943

1943-október / 7. szám

ÉLŐ VÍZ EVANGEUZÁCIÓ Érthetetlen engedékenység Lukács 15 : 12. Ha a példázatbeli ifjúnak a lázadása érthetetlen­nek látszott, nem kevésbbé érthetetlen az apának az engedékenysége. Földi apák nem szoktak olyan köny- nyen belemenni fiaik elbocsátásába. Különösen nem, ha azok még vagyonrészüket is követelik. Hány olyan család van, ahol a fiák ott öregszenek meg az apák mellett anélkül, hogy a már öregedő, tehetetlenedő apa kiadná kezéből a gazdaság vezetését. A közismert ma­gyar példaszó: ne vetkőzzék le az ember addig, míg le nem fekszik, — sok kegyelemkenyéren tartott öreg­nek keserű tapasztalataként igazolja ezt az eljárást. Vájjon mi lehet a magyarázata annak, hogy a példá­zatbeli apa a fia meggondolatlan kérésére kiadja az örökséget? Az apának lett volna hatalma arra, hogy megta­gadja a jusskiadást. A fia ott nőtt fel a keze alatt. Eddig is parancsolt neki, parancsolhat ezután is. Há­nyán elintézik a követelődző örököst azzal, hogy „gye­rek vagy még, menj, csináld a dolgod”, s ha nagyon akadékoskodik a fiú, az apa egy-két nyaklevesse] szerez érvényt hatalmának. Van apa, aki még a nős fiát is felképelte, mikor nagyon köv^telődzött. Ké­sőbb azután a következmények igazoltéval a fiú ál­dotta az erélyes apai kezet. Az apa bölcsesége is a mellett szólna, hogy ne engedje el a fiát. Hiszen sok tapasztalat van körü­lötte, ami mind igazolja, hogy ilyen dolog soha nem ért jó véget, ö maga ismerhet életében sok tékozló fiút, aki keservesen megbánta elhamarkodott tettét. — Most azt kellene mondania: nézd fiam, te engem tart­hatsz maradinak és tanulatlannak, a te tanultságod- hoz képest azt nem is vonom kétségbe, de nekem ta­pasztalataim vannak. S én azokra alapítva mondom, hogy verd ki ezt az oktalanságot a fejedből. Nem kapsz semmit, nem mehetsz sehova. Nemde ezt tétette volna a szeretet is? Az apa nagyon jól tudta, hogy a fia vesztébe rohan. Elszórja mindenét és koldusbotra jut. öt a szülői kötelessége és apai szeretete is arra kellett volna, hogy kötelezze, hogy fiát bármi áron, még a jusskiadás megtagadásá­nak az árán is visszatartsa a szakadék széléről. Még­sem ez történik. Itt áll előttünk megmásíthatatlanul a tény. Amikor a fiú odaállott az apja elé: Atyám, add ki a vagyonból a rámeső részt! — az apa megosztotta két fia között a vagyont. — Érthetetlen engedékenység! Azonban nyisd meg csak a szíved Jézus szava előtt s képzeld magad elé azt a fiút, aki ki tudja há­nyadszor állt követeléssel az apja elé. Tele van vád­dal, panasszal, támadással. S szívében már régen a vágyott messzi utakat járja. Mit tehet vele szemben az apja? Ki tudja, hányszor magyarázta már neki, nogy ennek nem lesz jó vége. Nem fogott rajta. Tar­tóztatta könnyeivel, nem titkolta apai szívének a ke­serű fájdalmát sem. Az is eredménytelen volt. Min­dent elkövet, ami csak rajta áll. Mégsem tudja meg­akadályozni. Az erőszakos eszközöktől pedig vissza­tartotta a szeretet tehetetlensége. Bizony a szeretet sokszor tehetetlen. Láttam késő este a Lánchídon férje nyakába kapaszkodó asszonyt, aki úgy hívta haza az otthonába, de a férfi letépte magáról az ölelő karokat s ment tovább. Az asszony utána sietett és ott a forgalmas hídon elébe térdelt és összekulcsolt kézzel könyörgött neki: gyere haza, várnak a gyerekeid! A férfi elfordított fejjel lépett el a térdelő asszony mellett és folytatta a maga útját. Ment a nagyváros örömtanyáira. Az asszony szeretete tehetetlen volt. Falusi szombatestén durva férfihang vonta magára a figyelmemet. Az is asszonyt tuszkolt hazafelé. Amíg kergette, az asszony futott előtte, de amikor megfor­dult, újra nyomába szegődött. Közben a négy gyere­ket és a jövóheti kenyeret emlegette. így kísérte a korcsma ajtajáig a férjét. Ott állt, didergett a novem­beri hideg éjtszakában az ablak előtt. Mégsem tudta megakadályozni, hogy a férfi a szokásos módon el­verje a keresetet, a gyerekek kenyerét. A szeretete tehetetlen volt. Mennyit tudnának erről beszélni szülök, akik észre­veszik, amikor gyermekük életében jelentkezik valami elválasztó idegesség. Megszakad az őszinte közvetlen­ség és egyre mérvadóbb lesz a barátok szava. Előfor­dulnak események és időpontok, amiről nincs számadás. És hiába a szép szó, figyelmeztető óvás, a szülői sze­retet furfangos útkeresése. Egyre tátongóbb az ür és ijesztőbb a fiatalt fenyegető szakadék. A szülő jól látja a veszélyt, mindent elkövet, hogy gyermekét megóvja a beleszédüléstól. Mégis hiába minden. Tehe­tetlen a szeretete. Hány hívő szülő panaszolja ezt, aki úgy szeretné gyermeke szívébe is átplántálni azt a hi­tet, ami az ó életét tartalommal, erővel és örömmel te­lítette meg, s hiába minden. ,A gyümölcs sokszor messze esik a fájától. Sokszor bizonyul tehetetlennek még az evangélium gyújtotta szeretet is. Itt értjük meg a példázatbeli apának az érthetetlen engedékenységét. Nem a hatalomnak a hiánya, vagy a bölcseségnek a megtagadása áll itt előttünk. Az apát megkötözi a szeretet tehetetlensége. Megsiratja — ki tudja hányszor —, de engedi, hogy menjen. — Nem áll oda elébe összefont karokkal az ajtóba, hanem csak utánanéz. Tehetetlen vele szemben. S a tehetet­lensége éppen abban gyökerezik, hogy a fiával állt szemben. A béresével, a rabszolgájával szemben nem lett volna ilyen tehetetlen. Azt újra munkába paran­csolhatta volna; ha megszökött, még karhatalommal is visszavitethette volna. De ezt nem tehette meg a fiával. A fiúnak választási, ellenállási, lázadási szabadsága van. Nem lehet odakötni a házhoz. Nem így áll a do­log a béressel és a rabszolgával. Itt értjük meg igazán Jézus példázatának értelmét. Az apa érthetetlen engedékenységével mutatja meg nekünk, hogy Isten szabadnak teremtette az embert Nem akaratlan bábként ültette a teremtés legmagasabb polcára, hanem a saját leikéből lehelt bele, a maga ké­pére és hasonlatosságára, szabad személyiséggé for­málta. És meg is hagyja szabadnak. Még akkor is. ha ÉLŐ VÍZ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom