Élő Víz, 1943
1943-április / 1. szám
KÉRDÉS - FELELET Hég mindig bűnösnek érzem magam; mit tegyek? Mikor leszek megint az Űré? „Még mindig bűnösnek érzem magam; mit tegyek? Mikor leszek egészen az Űré? Igazán örülök, hogy bűnösnek érzi magát, és remélem, hogy lesz ez még rosszabbul is. Űgy-e, rettene esen hangzik ez a féléiéi? Pedig így igaz. Nagy baj az, ha valaki már nem érzi magát bűnösnek. Akkor már úgy megnövekedett, akarom mondani megdagadt a „hívő én"-je, hogy a hitetlenek vaksága után a hívők vakságába esett bele. Nem látja tőle. hogy mennyire bűnös. És ez igen veszedelmes dolog. Elbizakodik, nem szorul már igazán az Ürra, és éppen nem lesz az övé! A hitetlen élet bűnei után egyre jobban elmerül a „hívő" é'et bűneibe, a kegyes bűnökbe. Sajnos, ez elég gyakori eset. (Együ t szokott járni akkora vaksággal is, hogy e’méletileg bűnösnek „mondja" magát az ember, di ezt már nem érzi igazán.) A hívő embernek ez az egészséges állapota, amikor egyre bőnösebbnek ismeri meg magát. Nem azt jelenti ez, hogy nyilvánva’ó bűnökben él és azokba még jobban belesüllyed. Dehogy. Ezektől éppen egyre jobban megszabadul s egyre több és biztosabb a ki értés és bűn elleni győzelme. De nem a saját erejével! „Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk." Isten világosságában járva egyre jobban fe’ismerjük, hogy mennyire romlott a szívünk. Egyre jobban kegye lemre szorulunk. Azonban éppen így leszünk igazán az Űr gyermekei. Jobban odafcgódzunk őhozzá, jobban a szívünkbe fogadjuk, mert egyre inkább tudjuk, hogy nélküle milyen nyomorultak vagyunk. Így lesz ö egyre jobban mindenünkké, Urunkká és királyunkká. Az övéivé leszünk és elég lesz, csodálatosan elég lesz a kegyelem a bűn elleni harcban. II. Kor. 12:9. ______ H it csináljon az, aki nem tudja megtartani megtérésekor tett fogadalmait ? Megtérés után éppen úgy kegye’emre szorulunk, mint megtérés előtt. Azelőtt nem éltünk ezzel a kegyelemmel, most azonban élnünk kell vele, mint ahogy most már vágyódunk is reá. Ha gyöngének bizonyulunk a bűn ellen való küzdelemben, jobban oda kell iogódznunk az Űr Jézushoz, mert csak az ö ereje lehet elég. Ez az erő azonban biztosan elég, úgyhogy el ne csüggedjen, ha a sálán reménytelennek akarja mutatni a harcot! Néhány gyakorlati tanács: 1. Amiben gyöngének érzi magát, abban kerülje a kísértés gondolatát is Igyekezzék vigyázni, s ha jön a gondolat, azonnal eldobni, az Ürra gondolva. Természetesen kerüljön mindent, ami könnyen támaszt kísértő gondolatokat. 2 Keresse azt, hogy miként kapcsolódhat az élete jobban az Űr Jézuséhoz, mert ez az igazi segítség! Jobban élni az igével, imádsággal, közösséggel, úrvacsorával és jobban törekedni másokat szeretettel szolgáló munkás életre. 3. Kérjen az Űrtől lelki segítőt. Ö majd megmutatja, hogy ki legyen az, akihez bizalommal forduljon, kiöntve a szívét, megvallva kísértéseit és vétkét. Nemcsak bűnei bocsánatát veszi így, de lelki tanácsadásban és együttes imádkozásban ú mutatást és erő is a harcra. Ha közelben nem talál senkit, írja meg bizalommal részletesen, hogy miről van szó, és levélben válaszolunk. ^ MORZSASZEDÉS Most történt Most történt. Már az evangélizáció első felében jelentkezett egy gazdaember. Elmondta, hogy a bátyja Pest környékén, már négy évvel ezelőtt vett részt az ottani evangélizáción. Először a leveleiből, azután személyes találkozás által is meggyőződött róla, hogy bátyjának az élete azóta teljesen megváltozott s ez őreá is nagy hálást gyakorolt. Igen várta a most folyó evangélizáció! s most hív és hoz rá mindenkit, akit csak tud. Istennek ilyen előkészítő kegyelmével nem egyszer találkoztunk már. Vájjon felhasználhatja-e rá a mi éle tünket is? * Mikor az orosz bombázók Pest ellen jöttek, kiállt a kapuba és úgy átkozódott, sikert kívánva a lehulló bombáknak. Hadd pusztítsanak! A februári evangélizá- cióra valahogyan ő is betévedett s onnantól minden összejövetelen részlvett. Mikor pedig arról volt szó, hogy akik a mentő szeretet Urának kegyelmébe és szolgálatába akarják adni az egész életüket, azok utóösszejövetelen való megjelenésükkel is tegyenek erről bizonyságot, akkor ő is ott volt a bizonyságtevők közt. Pusztítóból mentő, farkasból bárány: a kegyelemnek az a csodája ez, amit sokszor megtapasztaltunk a saját életünkben . . . Velünk együtt úgy-e te is, teslvér? * Két évvel ezelőtt a városa közelében folyó evangélizáció egyetlen előadására se tudott eljönni. Nyomorék lába miatt egyedül utazni se tudott s szűkös kenyérkeresetének akkor összesűrűsödött szolgálata se engedte. De azóta nem marad el a nyári konferenciáról, jóllehet végső testi és egyúttal anyagi megerőltetéssel teheti csak meg. Most úgy volt, hogy eljön a nem nagy vasúti utat jelentő evangélizációra, de az ellátási és autóköltség miatt már-már lemondta. És mégis itt van. Előttünk ment segítő kézen a templomba. Elszorult szívvel néztük. Mennyien nem jönnek jó időben, síma úton, szomszéd házakból, — de aki már tudja, hogy mi a kegyelem, annak semmi akadály se nagy. Megnyílt az örökkévalóság távlata, első helyre került a minde- nekfelett első, az egy szükséges dolog ... £ 6 ÉLŐ VÍZ
