Élő Víz, 1943
1943-szeptember / 6. szám
hagyják a rombolást. Ó, szólj, Uram, amint nékem ahhoz reménységet és hitet adtál." Most eszembe jutott annak a napnak (1943 április 2.) harmadik vezérigéje is: „Isten is felmagasztalá öt (Jézust) és ajándékoza néki oly Nevet, mely minden név felett való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. .. (Fii. 2:5—11.) Most a romboló bacillusoknak kell meg- hajolniok a Jézus nevére! Mikor kora reggel elolvastam, az előző kettő után nem értettem még ennek az igének az összefüggését; de most már tudtam, miért kaptuk e napra. És valahogyan csodálatosan fel- magasztosult előttem Krisztus, amint ott a kereszten halálosan elgyötört testtel, bűneink iszonyú terhe alatt halálraváltan hagyja el ajkát a sóhaj: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?". Szinte hallani véltem, amint kileheli Lelkét, mialatt ezért a keresztfának — haláláig tartó engedelmességéért ajándékoztatott néki oly Név, mely minden név felett való, amelyért az Atya ilyen irgalmat gyakorol. .. Nem tudom, meddig tartott ez a tusakodás a halál bizonyosságától az élet bizonyosságáig. Kiestem az időből. Ha valakivel beszélgettem, egyébként sem tudtam különbséget tenni tegnap és ma között. De amikor felemeltem fejemet, így,, szóltam a beteg édesanyjához: az Ür visszaadta őt. „Igen, Ö még visszaadhatja", — felelte. Nem, hanem visszaadta, — javítottam ki szavát. Ma már jelet is fogunk kapni, ma jobban lesz.. . Azután csend lett. A hitünk megvolt a sátán minden kísértése ellenére, mellyel romba akarta dönteni. De ugyanakkor minden elbízakodás nélkül, alázatosan lestük az orvosok diagnózisait, engedelmeskedtünk utasításaiknak és megremegett szívünk a beteg állapotának minden kis rezdülésére. Valahogyan olyan volt a hitünk, mint azé a meghallgatott édesapáé, aki ilyen ellentétes szavakkal könyörgött Jézushoz: „Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!" (Márk 9 : 24.) És jött a vizit. Az orvosok meglepődve állapították meg, hogy — idézve szavukat —: „a szívé meglepően javult"; visszajött a láz is, jelezve, hogy a szervezet újra felvette a harcot. S a máskor nagyon is szűkszavú segédorvos percekig magyarázta: meglepő a változás. Most is 130 körül van a pulzus, de most már egyenletes és erőteljes. Tegnap nem is lehetett számolni, mert hol megállt, hol nekiiramodott. Pedig az infúzión kívül semmi szíverősítöt sem kapott. És én tudtam, hogy nem történt más, csak bekövetkezett az Ür jele. Egészen természetesnek vettem, hiszen Jézus szava és ígérete igaz! — Persze, az orvosok szerint még mindig az volt a vélemény nemcsak most, hanem még napokkal később is, hogy a helyzet reménytelen. Csak hitünk szemével láttuk, hogy megbizonyosodásunk után csigalassúsággal, de fokról-fokra haladt a gyó- gyulás ... „ , ~ , Azóta teljesen egészséges. pl U“!-) Tavaly egy héttel a konferencia után édesanyám azt mondta: jövőre is elmehetsz, el is kell menned. Bárcsak most se csalatkoznék a várakozásában! * * * Az igehirdetés napról-napra hangzó őszinte szava felkavart bennem mindent. Csak erőltettem magamra a nyugalmat. Az úrvacsora vételekor azonban olyan békességet nyertem, amiben eddig még soha nem volt részem. Hiszem, hogy az Ö vére valóban mindent eltörölt. Gyenesi morzsák Kényelemhez szokott asszony vagyok. Nem szívesen mozdulok ki hazulról éppen e miatt. Amikor a konferenciára hívogattak, legdöntőbb érvként hatott reám, hogy ott is meglesz minden kényelmünk: folyóvizes szobák vannak. Erre a biztatásra szántam rá magam. Nagy volt a bosszankodásom, amikor éppen olyan szobába kerültem, ahol történetesen nem volt folyóvíz. Becsapva éreztem magam. Azonban csak addig tartott a méltatlankodásom, amíg a hajmadik-negyedik napon olyan forrás kezdett feltárulni előttem, amiből élő víz csörgedezett. Mikor megértettem, hogy mi az igazi élő víz, nem bántam már a folyóvizet, megrövidítve sem éreztem magam, hanem egyre inkább megajándékozottá lettem. Jövőre se kívánom, hogy folyóvizes szobába tegyenek, csak az a vágyam, hogy az élő víz forrásai soha ki ne apadjanak a számomra! * * * * * Jelentkezés nélkül jöttem. Nem -is tudtam a konferenciáról. Egy barátnőm az indulása előtti napon hívott Éppen abban kértem tőle tanácsot, hogy mivel üssem agyon % szabadságomat. Nem sok biztatásra volt szükség, hamar ráálltam. Gondoltam, hogy ez nyaralásnak is jó lesz. A vallásos részét is csak kibírom, hiszen templomba is szoktam járni, pedig nálunk is sokat beszélnek a papok. Ami azonban itt várt rám, az a soknál is több volt. Nagyon untam a bibliaórákat, az előadásokat. Nem is akartam odafigyelni. De Isten mégis győzte türelemmel. Tovább ostromolt és egy hét elég volt neki, hogy az én ellenkező szívemet is bevegye. • * * * Engem a kíváncsiság hozott el. A tavaly itt járt leányok annyit beszéltek a gyenesi csendeshétről, hogy bennem is feltámadt utána a vágy. A valóság azonban minden kíváncsiságomat felülmúlta. Krisztussal valóságban találkozni, kegyelmének a szavát igazán meghallani, olyan csoda, hogy azt lehetetlenség kibeszélni. A legszínesebb elmondása is csak gyönge utánzat. A latin tanárom hívogatott már évek óta bibliaórára. Csak azért jártunk, hogy hátha ez is beszámít az osztályzatba. De bosszankodtunk, hogy a latin mellett még bibliával is nyúz bennünket. Közben azonban mégis megragadott az ott hallott és olvasott ige, úgyhogy ezidén már méltatlankodás és szégyenkezés nélkül mentünk. Most Gyenesen a sok örömöm közé csak az vegyített fájdalmat, hogy a barátnőimet még nem hívtam. Alig várom, hogy bizonyságot tehessek nekik arról, milyen boldogság fiatalon is egészen Krisztusénak lenni. * * * A tavalyi konferenciáról azzal a reménységgel mentem haza, hogy jövőre majd haladásról számolhatok be. Azonban az ige üzenete most mindent összetört, amit haladásnak képzeltem. Most látom, hogy minden napon újra meg újra oda kell mennem a kegyelem Urához. így lesz ö a mindennapom Ura. * * * Én azt hittem, hogy már az Urat szolgálom s a mostani konferencián rájöttem, hogy csak magamnak szolgáltam. Itt bontakoztak ki előttem az igazi szolgálat útjai. * * * Nem tudok eléggé hálát adni Istennek, hogy ilyen fiatalon övé lehet az életem. Tudom, hogy még ezután várnak reám az igazi nagy kísértések, de hiszem, hogy az ő kezéből senki ki nem ragadhat, övé is maradhatok. 6 ÉLŐ VÍZ
