Élő Víz, 1943

1943-szeptember / 6. szám

KERESZTHORDOZÓK Két ujjal Egyenesvonalúnak látszott Istennek vezetése, amely Schereschewsky József Izsák Sámuel életét irá­nyította. 1831 májusában született a litvániai Taurog- genben, a zsidó nép fiaként. Hogy kora gyermeksé­gétől fogva Isten szolgálatára szánták, ebben is Isten akaratának a sejtése nyilvánult meg. Igaz, ezt min­denki úgy értette körülötte, hogy törvénytudó, tör­vénymagyarázó rabbivá kell lennie, de Istennek mesz- sze, magasan a tökéletlen emberi gondolatok fölött járó tökéletes gondolata azt végezte felőle, hogy a törvényt betöltő Krisztusnak, a kegyelem evangéliumá­nak a bizonyságtevöje legyen. S Istennek gondja volt rá, hogy a zsidó ifjú eljusson a Krisztus megismeré­sére. Amint majd meglátjuk, az is Isten tervei szerint való volt, hogy éppen azért, mert eredetileg rabbinak készült, olyan kincset vihetett át régi életéből az újba, amely nélkülözhetetlen alapfeltétele volt élet­feladatának: az ótestámentomnak és a héber nyelvnek alapos ismeretét. Keresztyén életében egyelőre csak annyit mutatott meg néki Isten ujjmutatása, hogy el kell végeznie a teológiai stúdiumot egy newyorki teológiai szemináriumban Majd azt látta meg, hogy a missziói munkaterület felé mutat Isten ujja. Ennek is engedelmeskedett. Boon püspök avatta 1859-ben az amerikai püspöki egyház lelkészévé és az ő kíséreté­ben indult el Kínába. Még jó két évtizeden keresztül továbbra is egye­nes vonalban haladt Schereschewsky élete nagy célja felé. Nemcsak későbbi életfeladata szempontjából, ha­nem máskülönben is érthető, hogy mint misszionárius első feladatának a kínai nyelv alapos elsajátítását te­kintette. Bizony hat esztendőt szánt rá erre! Hiszen a földkerekségnek talán legnehezebb nyelvével kellett megbirkóznia. De lett is látatja szorgalmának. A kínai nyelv ismeretében olyan tekintélyre tett szert a fiatal misszionárius, hogy az a bizottság, amely a kínai mű­veltek és tudósok számára az ú. n. mandarin-dialektusra fordította a bibliát, — először az új, majd az ótestá- mentumot — meghívta tagjai sorába. Ennek a munká­nak nagy és maradandó jelentőségét mutatja, hogy ez a bibliafordítás mindmáig forgalomban van. Amikor Shanghai püspökévé nevezte ki Schereschewskyt a misszió vezetősége, ez még mindig élete eddigi egye­nes vonalának folytatása volt. Viszont abban megint élete nagy feladatának sejtése nyilvánul meg, hogy ezt a nagy méltóságot és nagy megbízatást nem fo­gadta el, mégpedig azzal az indokolással, hogy minden idejét és erejét a kínai nyelv tanulmányozásának és fordítói munkásságának kell szentelnie maradéktalanul. Erre kapott még kétévi haladékot, de 1877-ben végre mégis alázatosan el kellett fogadnia a püspöki méltó­ságot s ez most azt jelentette, hogy az amerikai püs­pöki egyház egész kínai munkaterülete az ő igazga­tása alá került. Noha szíve minden vágya az író­asztal a bibliaforditói munka mellé vonta most is, s tudta, hogy Isten elsősorban ehhez adta meg néki a szükséges tálentumokat, püspöki tisztét a Krisztus en­gedelmes szolgájának kötelességtudásával végezte. 1881-ben történt, amikor a Jang-ce partján lévő Vu- csangban, Hu-pe tartományban, egy templom építési munkálatait vezette, hogy napszúrást kapott s ennek következtében valamennyi tagja megbénult s majd­nem teljesen elvesztette beszélöképességét is. Ez volt élete vonalának nagy megtörése. Olyan törés, amely előtt megdöbbenve áll meg az emberi értelem és talán meg sem meri kísérlem, hogy tuda­kolja, miért bocsát Isten ilyen megpróbáltatást ilyen szolgájára. Mert az hamarosan és végérvényesen nyilvánvalóvá lett, hogy az orvosi tudomány nem­csak segíteni, de még csak enyhíteni sem* tud Sche- rechewsky rettenetes nyomorúságán. Már magának az ilyen testi állapotnak, ilyen teljes magával való tehetetlenségnek az elhordozása is micsoda szenvedés, micsoda súlyos lelki próba lehet, de fokozta s az em­beri elme számára még érthetetlenebbé tette a Schere- schewskyre mért keresztet, hogy Schereschewsky még ebben az állapotában is minden ingadozás nélkül, tel­jes határozottsággal látott maga előtt az egyház Ura által elébe szabott olyan életfeladatot, amely még egy teljes erejében lévő ember munkaképességét is mesz- sze meghaladta volna. Mikép viheti ezt végbe? Vagy meg fogja sokszorozni minden testi nyomorúságával együttjáró szenvedését még a kényszerű beletörődés is abba, hogy az a nagy feladat, amelynek Isten or­szága, millió meg millió lélek szempontjából nézve, nagy és fontos voltát látja, az ő testi tehetetlensége miatt elvégezetlen marad? Isten csodát cselekedett. Mindenkép. ahhoz hason­latosat, annál semmivel sem kisebbet, mintha hirtele- nében, — vagy akár az orvosi tudomány segítségével, — hacsak részben is, helyreállította volna testi egész­ségét, munkaképességét. Isten olyan erőt adott Sche- reschewskynek, amellyel véghezvihette azt ami emberi ítélet szerint lehetetlen volt. Körülményei úgy alakul­tak, hogy egyelőre Amerikában telepedett le. Hiszen arról úgy sem igen lehetett szó, hogy kínai munka­társat vegyen maga mellé, nyelve is megbénult s így tollbamondani sem tudott. írógépet szerzett tehát ma­gának s a kegyelem csodálatos segítségével úgy meg­feszítette akaraterejét, hogy először az egyik, majd a másik béna kezének a mutatóujját nagynehezen enge­delmességre kényszerítette s így napi nyolcórai munkaidő mellett egy év alatt elvégezte az ótestámen- tom mandarin-kínai fordításának tüzetes átdolgozását, éspedig olyan módon, hogy latin írással leírta a tel­jes szöveget. Amikor ezzel végzett, sokkal nagyobb munkába fogott. A teljes bibliának a nagyon elterjedt, könnyen érthető ven-li nyelvjárásra való lefordítását vállalta. Ez a munka hét esztendeig tartott. Természe­tesen ezt is latin írással írta le és egy kínai asszony irta át kínai írásra. Mivel ugyanis a kínai írás nem betű-, hanem jelírás, olyan írógépet nem lehet szer­keszteni, amellyel a kínai írásjelek ezreit és ezreit le lehetne írni. És Schereschewsky akkor is, amikor csak ilyen körülményesen tudott dolgozni, ugyanolyan ala­pos ember maradt, mint amilyen volt. Amikor ugyanis elkészült a ven-li fordítással, nem adta menten nyom­dába, hanem egy kínai tudós segítségével nekilátott, hogy hét évi gondos munkájának eredményét még egyszer átnézze, átsimítsa. Ez megint négy esztendő­be került. Erre átköltözött Japánba, hogy olyan nyom­dát találjon, amely szépmetszésű kínai betűkkel tudja kinyomni a ven-’i bibliát és a sajtó alá rendezés mun­káját személyesen ellenőrizze. Végre 1902-ben meg­jelent a ven-ü bibliafordítás az Amerikai Bibliatársu- 'at kiadványaképpen. Huszonegy évvel azután, hogy Schereschewskyt magával tehetetlen, kezére, lábára béna, megszólalni sem tudó nyomorékká tette a nap- szúrás. A nagy mű megjelenése után még öt évig élt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom