Élő Víz, 1943

1943-augusztus / 5. szám

miatt, a megpróbáltatás idejében hőseké válnak, mindenre készek hittestvéreikért és Krisztusért.“ (105. 1.) Egyre többen és jobban mennek bele a paráz- naságba íS, és vele az istentagadásba, de a Jenisse-parti füzesben egyre jobban nő és erősödik az imádkozok tábora is (72—73. 1.). Halál kiteljesedése, élet kitelje­sedése. Észrevétlenül is. Aminthogy maga Railo Ábel se veszi észre, hogy a nyomorúságból „szükséghazug- ságok“-on át való szökése is veszedelmes elhajlás! Pár éve egy fiatalember betegágya mellett voltam. Egyik keresztyén diákegyesületünknek hitvalló, bizony­ságtevő tagja volt. Sarcomát kapott s már közel volt a halálhoz. Elő akartuk készíteni Isten gyermekei boldog hazamenésének az útjára. De a halál híre nemcsak múló megdöbbenést váltott ki belőle, hogy azután haza­készülő örvendezéssel várt volna rá, hanem semmiként se akarta bevenni. Szinte szűköltek a szemei, olyan ha­lálfélelemmel tudott csak nézni, s nem akart hallani halálról. Megdöbbenve néztem. Ezt még nem láttam hívő élet, azaz hogy hívőnek látszó élet végén. Előjött és kiteljesedett valami, amit senki se képzelt volna. Az ellenkezőjét ez év tavaszán tapasztaltam utol­jára. Egy délután az Űj Szent János kórházba hívtak úr­vacsorát adni. Fiatal, 19 éves leányhoz. Láthatólag nem volt messze a haláltól. Életemben először láttam. El­mondta, hogy már kilenc hónapja fekszik csont- és tüdő tbc-vel. Azelőtt is járt templomba, bibliaórára 8 vallásosnak gondolta magát, de csak a betegágyon jött rá, hogy ez nem volt igaz. Betegen ismerte meg élete élő Megváltóját s most olyan igen-igen jó, hogy már közel van a' hazamenés. Csont és bőr volt a fiatal be­teg, de mikor erről beszélt, két szeme olyan öröm- ragyogással sugárzott, hogy azóta se tudtam elfeledni. Tele volt a szíve Isten békességével s a boldog haza­érkezés nagy bizonyosságával. Amikor úrvacsoraosztás után hazaindultam, olyan hálásan megtelt szívvel me­hettem én is, hogy szavakkal nehezen tudnám kifejezni. Csodálatos volt ez a halál küszöbén kiteljesedett élet, amely még azon az éjtszakán haza is érkezhetett... Júdás életében a halál és a kárhozat teljesedett ki. Péter is szörnyű szakadék szélére került. Könnyűnek találtatott a nagy megméretéskor. De még idején. És a szíve mélyén volt is valami, amivel eddig nem számolt, mert csak a maga erejét nézte. Élő szikra, amely lángra lobbanhatott, érlelt csira, amely életre kelhetett. Gyü­mölcse annak, hogy három éven át nyitott szívvel tette ki magát Megváltója napsugár-hatásának. Jézust átvezetik az udvaron. Ránéz Péterre. Egyet­len pillantás, amely nem taszított, hanem vonzott. A Pé­terért imádkozó mentő szeretet meleg sugara, amely felgyújtotta a szikrát. Péter kitántorog és keservesen sír .». „Imádkoztam érted." Ha Jézus nem imádkozik s Péter szívének a mélyén nincs kapcsolópont a szelíd szemek tekintetére: elveszett volna. így azonban fel­lobbant a szikra, életnek indult a földbehullott mag. „Te tudod, hogy én szeretlek Téged." Megindult a ki­teljesedő élet, amely ment, ahová más övezte fel (Ján. 21 : 17—18): a mártírhalálba is. Ki tudja, meddig tart még a kegyelmi idő s jön utána a halálos próba az én életemben is. Amíg idő van: oda az érlelő napsugárba a világ tüzétől. Csendes órán, imaórán, Jézussal járó életben. Csendes héten, evangélizáción. Amíg nappal van, amíg el nem jön a Péter-éjtszaka ... BIZONYSÁGTÉTEL Isten tizede Egy ember fordult hozzám kölcsönért. Nálam nem volt pénz, hát kölcsönkértem a számára mástól, még­pedig kétszer annyit, mint kért. Két nap múlva ismét jött az illető, de mivel nem talált ott, egyenesen áhhoz fordult, akitől a múltkor pénzt szereztem a számára és megkérte, hogy még segítse ki ennyi és ennyi összeg­gel, nekem nem is kell róla tudnom, hiszen 15-én úgyis visszaadja mind a két tételt. Csak néhány napról volt szó. • j y Nem jött többé. Nem éreztem haragot, csak szomorúságot. Nem ma­gamat sajnáltam, hanem szegény nyomorult eltévelye- dett embertestvéremet. Elsején kifizettem mindent. Na­gyon nagy pénz volt számomra, de Istenben bíztam, hogy anyagiakban sem fog cserbenhagyni, hiszen iga­zán csak az őszinte segitenivágyás indított arra, hogy a hozzám fordulót támogassam. Két nap múlva a kifizetett összegnek mintegy tíz­szeresét kaptam kézhez! ISTEN TIZEDE MÁSODSZOR. Majd egy szegény vidéki bácsika fogott meg. Halá­losan fáradt és tanácstalan volt. Feljött Pestre munkát keresni, mert azt hallotta, hogy itt kell az ember, ott­hon meg nincs mit enniök. Hát igen, kell az ember, de nem a hetvenesztendős. Járkáltam vele ide-oda, hogy tán csak akad valami munka a számára. Csőszködés, vagy sirgondozás valamelyik köztemetőben, vagy efféle. Seholsem vehették fel, mert túlhaladta a korhatárt. Úti­költséget adtam hát a kezébe azzal, hogy „menjen szé­pen haza, bácsika, aztán majd csak lesz valahogy." Elsején feladtam neki 15 pengőt. Közben erre-arra elment a pénzem. Egy kis hivatali pénz volt nálam, ahhoz nyúljak? Nincs más hátra, abból fizetek villamost, miegyebet. Istennek azonban ez nem tetszett. Neki máskép tet­szett. Nem volt miért az idegen pénzhez nyúlnom, mert amint beléptem a hivatalomba, utánam fut a kapus és kezembe nyom 150 pengőt. Váratlanul postán érkezett a számomra valami ügyemmel kapcsolatban honorárium­képen. , Én is postán küldtem volt a 15 P-t. Közben sok eső esett, a „vetés" napok alatt kikelt. Isten derűje meg­érlelte s amikor éppen elfogyott már a múltkori termés, most azonmódon, ahogyan vetettem, nekem folyt be az áldás, de tízszeres magot hozva. A TIZED — HARMADSZOR. Ezen a 150 pengőn elutaztam a gyenesi konferen­ciára. Egyik hozzámtartozóval jöttem vissza s ekkor kellemetlen meglepetés ért. Nem volt nála a vasúti jegye, amellyel az utat visszafelé ingyen tehette volna meg. Ki kellett fizetnem érte 15 pengőt. Elgondolkoztam a dolgon és egyszer csak váratlanul rámutatott a nagy Pedagógus, hogy mi volt ennek az értelme. Amikor Isten nevében adtam, ö a tízszeresét adta vissza akkor, amikor éppen itt volt az ideje. Isten ajándékából azonban elmulasztottam ismét tizedet adni. Ez legalább is — illetlenség volt. Isten nyomban meg­mutatta tudatalatti Énemnek, hogy az ilyen elhallgatott, „elfelejtett" pénzből ugyan semmi hasznom sem lesz. Kikanyarította a 150 P-ből a tizednek megfelelő 15 P-t. A legfájdalmasabb azonban az, hogy ez a pénz a ne­kem szóló figyelmeztetésen kívül semmi szolgálatot se véezctl­_________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom