Élő Víz, 1943

1943-augusztus / 5. szám

ÉLŐ VÍZ EVANGELIZÁCIÓ A hitrejutás útja Ap. csel. 8 : 26—40. V. A közösség. A golgotái kereszt és az Ige, mint róla szóló be­széd, egyedül is elvégezhetné a hitrejuttatás munkáját. Istennek azonban tetszett, hogy a kereszt és az írás közé a hitrejutás útjában közbeiktasson még egy té­nyezőt: az embert. Ebben a történetben ez az emberi tényező Filep. A keresztet és a róla szóló írott bizonyságtételt az ember számára egy másik emberen keresztül teszi Isten érthetővé. Hiába lett volna a kereszt s a róla szóló biblia, nem értette volna meg Filep magyarázata nélkül a főember. Csak így juthatott hitre. A hitrejutásnak feltétele tehát a másik emberrel vagy emberekkel való közösség. A hitrejutáshoz nélkülözhetetlen a közösség, mert ez az Isten által előírt rendje a hitre való jutásnak. Róma 10 : 14—17 szerint a hit hallásból és nem olva­sásból van. Ez nem azt jelenti, hogy Isten igéjének ol­vasása nem végezhetné el egyedül is a hitre juttatás munkáját. Az olvasott ige is elvégezheti ezt. Istennek azonban mégis úgy tetszett, hogy közbevessen valakit. Mennyivel egyszerűbb lenne a hitrejutás, ha Isten ki­kapcsolta volna belőle a másik embert, mint közvetítőt! Istennek volna hatalma arra, hogy angyalok hirdessék ma is az evangéliumot, mint az első karácsonyon. Még­sem szent angyalok útján hirdetteti az evangéliumot, hanem bűnös emberek által. Filepnek is megvoltak a maga bűnei. Lehettek életében olyan mozzanatok, amelyek alkalmatlanná tették őt erre a munkára. Istennek mégis tetszett, hogy ilyen bűnös ember hirdesse az evangéliumot. Sok botránkozást okozott és okoz ez az emberi köz­bevetés. Sokan érezték már feljogosítva magukat arra, hogy elutasítsák maguktól a hitet, azon a jogcímen, hogy a pap is csak prédikálja a vizet, maga azonban bort iszik. Nem mentség azonban a hitetlenségemre az, hogy kicsoda az, aki hirdeti az igét. Nem énrám tar­tozik, hogy a pap, vagy bárki más méltatlan arra, hogy Isten igéjét hirdesse. Azért ő felel. Isten előtt nem lesz könnyű a számadása. De ha az, amit hirdet, Isten üzenete, nekem nem lehet mentségem, hogy azért nem fogadom el, mert méltatlan ember a hirdetője. Máté 23 :2—3-ban ezt mondja Jézus: „Az írás­tudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ö cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik." Jézus Krisztus előtt teljesen hitele vesztettek voltak a farizeusok, mégis arra kötelezte hallgatóságát, hogy Isten általuk szóló üzenetének engedelmeskedjenek. Az ige hirdetőit tehát még az egyházzal sem sza­bad azonosítanunk, nemhogy Istennel! Szabaduljunk meg tehát attól a súlyos tehertől, amely Istenen bot- ránkozik meg a papok ostobasága és gonoszsága miatt. .A hitrejutáshoz nélkülözhetetlen a közösség azért is, mert ez az útja a Szent Lélek közlésének. A hitet a Szent Leiken keresztül, a Szent Lelket azonban csak a közösségen keresztül adja Isten. Keresgéltem, hogy legalább egy igét találjak a bibliában, vagy egy törté­netet, amely bizonyítaná, hogy nem így van. — és nem találtam. A Szent Lelket közösségben adja Isten. Amíg a tanítványok bujdokolnak, szerte szét járnak, nem tudnak hitrejutni, de amikor a feltámadás után az asz- szonyok híradására összegyűlnek, Jézus ezt mondja nekik: „Vegyetek Szent Lelket" (János 19 :22). Cselekedjetek 2 : 1-ben is ezt olvassuk: „És amikor pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának." Nyugodtan lehetne fordítva is írni: Mikor mindnyájan egyakarattal együtt valának, pünkösd napja eljött. Pünkösd előzménye és következménye is az egyakaratra jutott közösségnek. Ahol a keresztyének közösségben vannak, ott a Szent Lélek kitöltetik és a Szent Lélek ha kitöltetik, mindig közösséget munkál, erősít. Nem a szám teszi a közösséget.. Ha kettő, vagy három van együtt az Űr nevében, már akkor is köztük lehet. A szerecsen főember történetében is hárman vannak együtt: a szerecsen főember, Filep és az Űr Jézus Krisztus. Lehet botránkozni azon, hogy miért így adatik a Lélek, de változtatni nem tudunk rajta. A hitrejutáshoz nélkülözhetetlen a közösség azért is, mert ez a hit megtartásának az útja. A hit ugyanis nem állandó állapot, nem ismeretállomány, ami örökre az enyém A hitnek élete van, amely nő és fogy. Dina­mikus valami. Születése, növekedése, fogyása és halála is van. Csecsemőként születik. Kicsiny, mint a mustár­mag. Ahogy a csecsemőt is családi körbe helyezi Isten, ugyanúgy keresztyén közösségbe helyezi a hit csecse­mőjét is és azt akarja, hogy vegyük körül szeretettel. Kell tehát a hit csecsemőjének a közösség, ahol ápol­ják, védik, táplálják. Közösségben nő a hit. Ha valaki meg tudott volna állani egymaga a hitben, úgy Pál apostol bizonyára. Mégis vágyódott mások után. Nemcsak azért, hogy szolgáljon nekik a hitrejutásban, hanem azért is, hogy növekedjék az ő hite is a többieké által. Érdekesen nyilatkozik meg ez a közösségvágy Róma 1 : 11—12-ben, ahol ezt írja: „Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítése­tekre. Azaz, hogy együtt felbuzduljunk tinálatok egy­más hite által, a tiétek meg az enyém által." Vinni szeretné a rómaiaknak, amit Istentől kapott, egyszerre azonban eszébe jut, hogy ez csak fél igazság. Azonnal korrigálja magát: „Egymás hite által!" A rómaiakkal való találkozásban nemcsak adni fog ó, hanem kapni is. Neki is kell hiterősödés s ezt a rómaiakon át fogja neki megadni Isten. így érti meg az ember, miért ke­resett Pál mindig munkatársakat. Nem testi szolga, nem fullajtár, de közösség kellett neki. Ezért visz mindig magával valakit, legalább egyet. A hitének kell ez a közösség. Közösségben tisztul a keresztyén élet. A hit mindig gyakorlati dolog. Nem lehet a hitet a cselekedetektől elválasztani, a kettő összetartozik. (Jakab 2 :18.) A hit gyümölcse a megszentelt élet. Ahol rossz a gyümölcs, a fával van baj s ahol baj van a fával, rossz a gyümölcs. Csodálatos körforgás ez. A be­ÉLÖ VÍZ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom