Élő Víz, 1943

1943-május / 2. szám

ben, alázatban zsugori ember vétkezik Isten országa •ellen. Küldetésed van: észrevétlen, szerény szolgála­toddal növelni Isten dicsőségét. Légy „lépcső, amelyen felhalad valaki Más...", az Űr Jézus. Keresztelő János vallomása is ez volt: „Annak növekednie kell, nékem pedig alászállanom" (Ján. 3:30). Életed folytán nőjjön Krisztus mások életében, míglen minél több életben k^brázolódik a Krisztus (Gál. 4:19). Küldetésed van! A só konzervál. Hogyan? Megment a rothadásiól. Akiket ma még lehet! „Lelkeket vezess az Űrhoz, míg az éj rád nem borul." — Gyógyít a só. Milyen áldás a tengeri sós levegő! Jézus azzal küldötte tanítványait: „gyógyítsatok..." (Mt. 10:8). — Fertőtlenít a só. Megöli a baktériumokat. Fertőtlenítő-e a te jelenléted? Vannak emberek, akiknek jelenlétében elhalkul a trá­gár beszéd, akiknek élete hangtalanul sugározza a fer­tőtlenítő erőt, míg mások mérget, szennyet, trágársá­got árasztanak maguk körül..,. Wrede Matild jelenlé­tében dühöngő rabok szelídültek meg. Jézus jelenlé­tében nem szólhattak az ördögök (Mk. l:34/b). Te? Só-keresztyén vagy-e? Milyen a környezeted? Milyen a hatásod? Ideges, veszekedő, bűnös, vagy Krisztus bé­kességét sugárzó? — Megtart a só. Találtak sok ezer éves állati maradványbkat, melyeknek húsa épen megmaradt a sóban. Ma is megtartja a só a húst. Jé­zus mindazokat megtartotta, akik reábízattak. „Meg- tartám őket a Te nevedben ... egy sem veszett el" Te? Só-keresztyén vagy-e? Hány lelket vezetsz Jézushoz? Hányat tartasz meg Nála? íme, küldetésed van: men­teni, gyógyítani, fertőtleníteni, megtartani! A só önfeláldozó. Feloldódik, eltűnik, miközben ízesít. Szép kristály, míg be nem tölti hivatását. De nem sajnálja szépségét, hófehérségét, szilárdságát, mely még karcolni is tudna —, s önfeláldozóan, erőtle­nül elenyészik. Mindenét feláldozza, de ízesít. Jézus életét adta a juhokért. „Ö az Ö életét adta értünk, mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánk­fiáiért." (I. Ján. 3:16.) így gondolkodik János. Szé- gvene keresztyénségünknek, hogy ha elvétve akad egy ilyen „só-keresztyén", csodálkozva tele kell kürtölni az egész világot a hírével. Pl. milyen ritkaság a csak­nem megvakult, önfeláldozó Kagawa. Könyvet kell cso­dálkozva írni arról, ami természetes, mindennap kel­lene, hogy legyen! „Aki elveszti az életét énérettem és az evangéliumért, megtalálja azt" — mondotta Jé­zus, jelezve, hogy ez nem is oly rendkívüli dolog. Egy multszázadi lelkész 50 éves lelkészi szolgálata jubi­leumán erről prédikált: „Mivel vigasztalhatja magát egy lelkész, hogy 50 év alatt nem dolgozta agyon ma­gát és tud még jubilálni?". Keresztelő János program­ját már láttuk: „Annak növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom." Hol vagyunk mi ettől?! Milyen kevés a hívő keresztyén s milyen nagy közöttük még’s az „élvező keresztyének" szektája! A só a földnek sava! Az egész földé! Nemcsak a környezeté. Isten úgy szerette a világot... (Ján. 3:16). Tud-e fájni neked a pogány nyomorúsága, tud-e nyugtalanítani nemzeted megtéretlensége? Tudsz-e ál­dozni értük időt, vagyont s imádkozni értük? íme, láthatatlan mágneses szálakkal hogyan lehet a só­keresztyén a misszió szolgája anélkül, hogy maga is tudna arról! Mennyi felelősség van rajtunk! III. Mi törtönik, ha a só megromlik? Amíg sós, nélkülözhetetlen. Semmivel nem lehet pótolni. Az élet sem lehet meg nélküle. Diétás-kony­hákon ott az étlapon az intő figyelmeztetés: „Teljesen sótalan menüt csak orvosi igazolásra szolgáltatunk ki", — mert nem lehetne azt saját tetszésre bízni. A palesztiniai meszes holttengeri só talán meg- ízetlenülhetett a párás levegőben. Josefus említi, hogy Heródes egyik raktárában megízetlenült a só és He- ródes a templom előcsarnokában szétszóratta eltapo- sásra. Nevetséges és hiábavaló lenne a megízetlenült sót sózni! Inkább közvetlenül használnék fel a jó sót. Ki­dobni való csak. Egyetlen tulajdonképpeni értékét ve­szítette el. Izüket vesztett keresztyének csak teherté­tel Isten országa számára. Galambfiók-keresztyének, kiket örökké táplálni kell előkészített eledellel, ahe­lyett, hogy saját maguk táplákozván, táplálhatnának másokat is. Mennyi a közösségben a megfásult ima- malom-keresztyén! Sokat beszélők, „lelket oltók" (L. Thess, 5:19), szavakon nyargalok, a legszentebb sza­vakat, fogalmakat elcsépelők, elkoptatok ... Megízetle­nült keresztyének, akiken beteljesedik az írás szava, hogy a világban miattuk káromoltatik az a szép név, amelyről neveztetünk. (Jak. 2:7.) Csak az veszítheti el az ízét, aminek van íze. Csak tanítványának mondja Jézus: föld sava. Csak a tanítvány veszítheti el ízét. Milyen megdöbbentő ez! Pálnak csak egy kincse volt, és épp ezért semmivel sem gondolt: csak ezt azt egyet forgassa, el ne ve­szítse, még élete árán is. (Csel. 20:24). Az ízét vesz­tett keresztyén óh milyen könnyen az örök halálba zuhan! Ott jár a Szentlélek elleni bűn mesgyéjén, amelynek végén a kidobatás és eltapostatás kárhozata van (Mát. 12:32, Zsid. 6:1—6, Zsid. 10:26—29). Krisztus tanítványa, hol vagy? Milyen só vagy? Betöltöd-e tel­jesen szolgálatodat? (II. Tim. 4:5/b). Csendesen vála­szolj a kérdésre s amit Isten Szentlelke megmutat, azt tedd- / yCu^ [Egy évre 2 pengő 50 fillér Felére megy le az ára valaminek. Erre ma meg­dörgöli az ember a szemét: Jól látok-e? Bizony mégis jól! Lapunk első száma olyan élénk visszhangot kel­tett, minden várakozáson felül olyan sorozatosan jöt­tek a megrendelések, hogy a tervezettnél nagyobb pél­dányszámban jelenhetik meg az ébredés lapja. Ez maga is jóval olcsóbbá teszi egy-egy példány költségét. Se­gítenek ezenfelül az azóta érkezett adományok is és biztat a remény, hogy ha Urunk ilyen kegyelemmel tette rá az indulásra a pecsétet, most fog csak igazán leibuzdítani bennünket előfizetésre és előfizető gyűj­tésre. Nem utolsó okunk pedig az is, hogy a legsze­gényebb hajlékba is könnyebben juthasson el az „Élő Víz". Akik már beküldték az 5 P előfizetési díjat, sza­badon rendelkezhetnek a |öbblet fölött. 1. Levásárol­ható lapunkban ismertetett könyvekben. 2. Még egy példányban küldjük a lapot megadott címre, vagy sze­gény családnak — szórványevangélikusnak. 3. Követ­kező évi előfizetésre fordítjuk. 4. Elkönyveljük lapunk­nak szánt adományként. A „Boldogság Űtja" régi előfizetői, akik már ápr. 1-e előtt küldtek be 4 P-t a folyó évre, ennek fejében kapják lapunkat a folyó év végéig. Akiknek hátrálé- kuk van, szíveskedjenek beküldeni s április 1-től az új előfizetőkkel együtt szintén 2.50 P-ért kapják az „Élő Vizet".

Next

/
Oldalképek
Tartalom