Élő Víz, 1943
1943-december / 9. szám
BIBLIAKÖR A hit abc-je 13. Átok alatt L (I. Móz. 3:16—24.) Isten már eddig is mindent megtett, hogy megmentse az embert, de hiába. Ügy megromlott, hogy a Biblia legkülönbözőbb helyein, mint szomorú visszhang egyre felhangzik: „Valamennyien megromlottak...“ (I. Móz. 6:12; Zsolt. 14:3; 53:4; Préd. 7:20; Róm. 3:10 kk.) Ez az eredendő bűn. Miután Isten előre hirdette a kegyelmet (15. v.), most már a büntetés következik. „Amit vet az ember, azt aratja is!“ (Gál. 6:7.) S azóta ez állandó törvény Isten igazságszolgáltatásában. Ha vétkeztem, bűneim következményeit sokszor a bűnbocsánatnye- rés után és ellenére is el kell szenvednem. Az eredendő bűn következményeképpen az átok hármas súllyal nehezedik minden emberre. 1. Az első átok: az élet nehéz, terhes volta. Tapasztalati tény, hogy ennek külön hangsúlya van az „asszonyánál és az „ember“-nél. Az asszonynál: szülés, epekedés, uralom alatti élet. Az isteni büntetés ellen rúgódozó feminizmus magában hordja a büntetését. A férfinál: „orcád verejtéke“. Az Édenben el lehetett mondani: „a munka áldás“. A bűneset után vajmi kevés maradt meg ebből. A „kenyér“ mindazt jelenti, ami a „test és élet táplálására szükséges“ (Kiskáté). Az élet nehéz, terhes voltát valamilyen formában minden ember érzi. És Isten átok alá helyezte a teremtett világot is, amelyben a megátkozott ember él: „átkozott legyen a föld“. Nem teremtett- ség, hanem az ember hibájából: „temiattad!“ „Nem önként“ (Róm. 8:20). És épp ezért „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését“. Amikor eljő a Messiás országa s újra Isten fiaivá leszünk, levétetik az átok és csodálatos, boldog sóhajban szabadul fel az egész sóvárgó teremtettség is. 14. Alok alatt II. (I. Móz. 3:19—24.) 2. A második átok. Mégis olyan sokan mondanák, hogy átok alatt is jó ezen a földön élni. Görcsösen ragaszkodunk így is a földi élethez. Jobb híján megelégednénk ezzel is. Csakhogy még nincs vége az átoknak! Rettenetes, ha egyszer a minden hatalom Ura átkoz! ..Por vagy te és ismét porrá leszesz.“ Azóta minden élet végén ott van a sírgödör, arat a halál. Mert „a bűn zsoldja a halál“ (Róm. 6:23.). Nem élvezhetjük ezt az életet sem örökké. Ennek az átoknak a rettenetes valóságát érzi szülő, gyermek, hitves, amikor koporsó mellé kell állni. A „rothadandó- ság rabságában“ vagyunk. 3. A harmadik átok. „De legalább van egy kiút“ mondaná valaki. Egy hitetlen filozófus nevezte ilyen utolsó mentségnek a halált: Élhetünk, ahogyan akarunk, s a következmények elől a halálba menekülhetünk. Megelégedne az ember — ha máskép nem lehet — a két átok alatt is. Sokakkal elhiteti a sátán, hogy nincs tovább. De az írás bizonyságot tesz a harmadik átokról is. Kiűzé az embert „az Úr Isten az Éden kertjéből“. Kivétel nélkül vár mindenkire a harmadik átok is: az örök kárhozat, a „második halál“ (Jel. 2:11.). Két átok itt játszódik le a földi színpadon, a harmadik a mennyein. Az első kettőt már most láthatjuk, a harmadik majd az ítéletkor tárul elénk. Ha az első kettő kikerülhetetlen, bizonyos, hogy vár reánk a harmadik is. Menthetetlenek vagyunk. mert az Ür nemcsak kiűzött bennünket az Édenből, hanem odaállította a Kérubokat is, hogy őrizzék „az élet fájának útját“. Mégis felcsillan itt a legsötétebb helyen is a kegyelem reménysége. Ártatlan állat megölése révén „bőrruhákba“ öltözteti Isten az embert, előképéül annak, hogy az eljövendő ártatlan Bárány vérhullása árán eltakartatik majd mezítelenségünknek rútsága (Jel. 3:18.). És milyen jő tudnunk az Újszövetségből, hogy akik az övéi, azoknak joguk lesz az „élet fájához“ és bemehetnek „a kapukon a városba“ (Jel. 22:14.). 15. Az ajló előtt (I. Móz. 4:1—7.) Ketten visznek áldozatot az Úrnak: Kain és Ábel. Szerintük természetes, hogy Kain abból vitt, ami neki a legkedvesebb volt, amivel foglalkozott: a föld gyümölcseiből. Bizonyára a legnagyobb készséggel vitte, hiszen őt említi elsőnek az ige s csak azután Ábelt. Hol van mégis a hiba? Kettőre kell gondolnunk. 1. Az áldozathozatal mindig azért történik, hogy kiengeszteljük Istent, hogy bűnös lelki mezítelenségünket felöltöztesse. 3:21-ben láttuk, hogy — Isten példaadása szerint — ez a felöltöztetés ártatlan vér árán történik. Innen van az alapelv: „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat“ (Zsid. 9:22.). Ezt szüleitől tudhatta Kain. És mégis megmaradt amellett, hogy a maga tetszése szerint vigyen — bármilyen nagy szeretettel és készséggel — áldozatot az Úrnak. Ábel pedig véletlenül-e, vagy engedelmes hitből-e, magunktól nem tudhatjuk, becsesebb áldozatot vitt. De tudhatjuk Isten igéjéből, hogy nem véletlenül, hanem hitből tette. „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain“ (Zsid. 11:4.). Helyettes áldozatot. — Ha ezeket imádkozva végig gondoljuk, a hit abc-jében az egyik legfontosabb dolgot értjük meg: ha valaki nem Krisztus véráldozatának alapján jön Istenhez, — jöhet egyébként bármily nagy szeretettel, készséggel —, nem lehet kedves előtte... 2. Másrészt pedig Kain további magatartásában van a hiba. Alázattal kellett volna elfogadnia Isten döntését, mellyel az egyik áldozatot elfogadta, a másikat nem. Hiszen ő korlátlan Űr! Szomorú, hogy mennyire nem tudja magát alávetni a megromlott ember. És a saját jócselekedeteire építő „vallásosság“ mindig ilyen gyűlölettel viseltetik az Isten gondolatai szerint való, a kegyelemre építő lelki élettel szemben. „Az emberek mindenkor és mindenütt sokkal készségesebbek az üldözésre vallásos okból, mint bármely más ok miatt“ — írja az egyik magyarázó. „Az ajtó előtt.“ Ügy ettől, mint minden más bűntől egyedül Isten szava, Isten igéje őrizhet meg. Isten szól Káinhoz: cselekedj jól (az eredetiben így van), azaz helyesen hozz áldozatot, ami az én akaratom (Mát. 7:21; Csel. 4:12.). Másként „a bűn az ajtó előtt leselkedik...“ Igen, leselkedik, ez a módszere! De az Újszövetség szerint más Valaki is van az ajtó előtt. Ez a Valaki igaz, nem alattomos rabló, hanem nyíltan zörget, döntésedet várva: „íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok és ő énvelem.“ 16. A kiáltó vér. (I. Móz. 4:8—10.) 1. „És szólt s beszélt Kain Ábellel, az ő atyjafiával.“ Szóváltás támadt a testvérek között, jobban mondva, Kain porolt öccsével. A bűneset óta törvényszerű a bűn útja. Káinnál is először a szívben fogan meg. A szív a melegágya (Jer. 17:8; Mát. 15:19.). Isten ezért akarja a szívünket; akkor bizonyosan megőrizzük útjait (Péld. 23:26). Ha szívünkben melengetjük a bűnt, bizonyosan hatalmába keríti a nyelvünket is. Annyira, hogy „ha
