Élő Víz, 1943
1943-április / 1. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZACIÓ LAPJA ________________________________________________________________ ÉLŐ VÍZ „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhoz- zám és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet veendők voltak az őbenne hívők." Ján. 7 : 37-39. Élő víz: különös kifejezés. Ma csak a bibliás ember érti. Sokszor még az se. Vannak dolgok, amelyeket csak az ért meg igazán, aki megélte,' mert azokat nem elég ésszel érteni. Szívvel is kell. Aki csak a fejével tudja, hegy mi a szerelem, az nem tudja még. Van azonban, akinek a szívében ott meleng már, de nem tudja és nem . érti, hogy mi az. És ez a több, ez a valóság! Így van ez Isién szerelmével is. Az élő vízzel is. Van, aki fejjel se, szívvel se érti. Van, aki jól érti a fejével, de az ilyen értés még vajmi kevés. Van, akiben életté lett, jóllehet a fejével nem érti még. A természet világában a forrás, felbuggyanó vizét s a forrás által táplált kúlvizet nevezte „élő víz"-nek a keleti ember, szemben a víz-szegény keleti vidékek ciszternáinak, vízgyűjtő tartályainak állott, holt vizével. A lelki élet világában az Isten leikétől támasztott új életben jelentkezik az élő víz. Akinek az életében' felbuggyan, az sokszor maga se tudja, mi ez, jóllehet már „ömlik a belsejéből". Tartalomból: Az emberi lélek természettől fogva szomjas, csak nem tud róla, hogy életének hiányérzése tulajdonképen lelki szomjúság. Valami hiányzik, nincs igazi megelégedése, nagy belső békessége az életének s keresi, hogy miként oldhassa meg ezt a névtelen hiányt. Pillanatnyi csillapodást talál is a munkában, szórakozásban és egyebütt, de ez a hatás gyorsan elmúlik s újra menni kell az egyre kevésbbé megelégítő képzelt forrásokhoz. Olyan az élete, mint a délamerikai pocsolyanövényé, amely kihajt a pocsolyában, s ha az kiszárad, akkor felhúzza a gyökereit és tovább guríttatja magát a szél által, míg új pocsolyára nem talál, ahol megint legyökerezik. Így megy pocsolyáról-pocsolyára, s végül se lesz belőle más. mint egy csomó száraz, összegubancolódott gaz, ami csak a tűzre jó. Nincs ez másként akkor se, ha valóban a forráshoz megy az ember, hogy a vallásos élet vizéből, s ne mú landó földi dolgok pocsolyáiból és ciszternáiból merítsen újra és újra. Nemcsak azért, mert vannak vallásos pocsolyák és ciszternák is és csak képzeli azt, hogy a forráshoz ment, hanem azért is, mert egyedül az Űr az aki valami csodálatos belenyúlással magától ömlő, folyamatos árrá tudja tenni azt, ami mindaddig csak hasztalanul ismétlődő emberi erőlködés volt ’ az igazi forrásnál is. Ö az. igazi forrás (Jeremiás 2:13). Csak ő adhatja önmagát. Az ö beavatkozása nélkül nem indulhat meg ez a szent, titokzatos folyamat, mint ahogyan bevatkozás nélkül borfeitésnél se indul el a tömlőn át a bor, s a hidraulikus kos se emeli „magától" magasba a vizet. Ez a Szent Lélek vétele, az újjászületés, amelyben Krisztus megszületik, lakozást kezd venni egy bűnös emberi szívben, hogy az ő mentő szeretetét árassza onnan mások felé is. Láthatatlan konferencia: Evangélizáció (A hitre- jutás útja: Az Istent kereső ember). — Előadások (Sok az aratnivaló..., de a munkás kevés.) — Szent Úristen (vers). — Bizonyságtevés (Nevelőben). — Kérdés-felelet. — Morzsaszedés. — Imaóra. — tratterjesztés. Fedőlapokon: Tanítás. (Megtérés). Beszámoló. -- Bibliakör (Az igazi egyház). — Tudnivalók. Isten kegyelme teheti csak Krisztus Lelkének szüntelenül ömlő élő vizévé az evangélikus evangélizáció- nak ezt a lapját s használhat fel alkalmatlan embereket arra, hogy a Lélek élő vizének folyamai ömöljenek az ő belsejükből öntudatlanul is Szentlélek-szomjas emberek felé. Imádságmeghallgatás ennek a lapnak a meg indulása, legyen imádságmeghallgatás a kegyelemnek ez a bőséges csodája is egyház és nemzet életében. Csak hittel, bizalommal közeledni a mi életünk Urához, s akkor miénk' az ígéret: „Ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik."
