Élő Egyház, 1971 (6. évfolyam, 17-18. szám)
1971 / 18. szám
GOMBOS GY,:Húsz év után,(folyt.) 12 ..... A.z újkori filozófia már e ókeresztény és ószövetségig hit intézményes megdöntését tűzte ki legfőbb céljául. A szép elfogultság, a józan ész nevében a filozófusok elmésen és sok tekintetben találóan vesézték az egyházat, szerepét az államban és a társadalomban, kijelentésen nyugvó tanítását, s mindazt, ami ezzel összefüggött. Az Istent azonban, az egyháztól elválasztva, meghagyták hivatalában. De bennük-ez már nem lelki szükséglet volt, csak értelmi: logikai. E logika kívánalmára lett az Istenből Végső Ok, vagy Legfelső Lény, a mindenség, e hibátlan gép tökéletes gépésze, aki nem avatkozik többé az emberek dolgába.Tehát a történelembe sem. Úgy vélték, hogy az embernek nincs is szüksége e beavatkozásra, mert ö eredendően jó, csak a vallás - főként a keresztyénség - babonái, a tudatlanság és az elnyomás rontották meg; tökéletesedése önmagától függ, attól, hogy milyen mértékben hallgat az ész szavára; a tanítást ehhez nem a Bibliából kell kiolvasni, hanem a természetből, mely sokkal világosabb és érvényesebb kijelentése a Legfelső Lénynek, mint az egyház valamennyi szentkönyve együttvéve. Az egyház tanításában rögzített kép az emberről, a világról és a történelemről ilymódon gyökeresen átalakult, de belső szerkezetében jóformán mitsem változott. A keresztyén teológiának e szerkezetet tartó kulcsfogalmait a filozófia csak úgy tudta kiszorítani, hogy helyükbe - pontosan ugyanazokra a súlypontokra - új kulcsfogalmakat iktatott. így váltotta fel az eredendő bűnt: a tudatlanság; a kijelentést: a természet; a megváltást: az ész; a kegyelmet: a tökéletesedés. De: ezek az új kulcsfogalmak pontosan ugyanazt a szerepet töltötték be az ember sorsában, mint a kiszorított régiek. Ékesen bizonyítva, hogy a beidegzett szemléleti forma.mily szívós tud lenni, s a bírált hagyomány mennyire át képes lopni magát, kellően átöltözve, a bírálóba. így mentödött át, szerkezetének lényegét tekintve, a történelem eszméje is. Az igaz, e filozófia ismét felfedezte az aranykort a múltban, ez az antik világ volt, a görög és római, melyet a barbárok tudatlansága és a keresztyénség babonái züllesztettek el, - de a történelem igazi súlypontja változatlanul a tökéletességet Ígérő jövendő maradt. Ez abban hasonlított az ótestamentomi hit jövendőjéhez, hogy e világból való tökéletesség volt, az emberiség történeti utjának történeti, de már tökélyre emelt folytatása. Abban azonban már-különbözött mind az ótestamentomi, mind a keresztyén felfogástól, hogy mentes volt az isteni eleve elrendeléstől: az ész szabályait végre egyetemesen felismerő és kizárólag ezek szerint berendezkedő ember müveként volt eljövendő. Ami az ember természetének - s ezzel tökéletesithetösége korlátainak a figyelembevételét illeti, ez nyilvánvalóan sekélyesebbirreálisabb és önáltatóbb elképzelés volt, mint a kerezstyén vagy akár az ótestamentomi.. E tökéletes jövendő a tizennyolcadik század javarészében még elég távoli jövendő volt, s jobbára csak derűsen magabiztos bizakodás formájában élt. Konkrét, azonnal elérhetőnek vélt céllá csak a francia forradalomban vált. S attól kezdve lett belőle közvetlen - se közvetlenségében vak hittel és türelmetlenséggel párosult program. Nem is egy, hanem egész sor: ezek burjánzása a tizenkilencedik század utópiái. Marx önkényesen nevezte kortársai e buzgalmát utópisztikusnak s a magáét tudományosnak. A lényeget - a tökéletes megoldás elérhetőségébe vetett hitet tekintve - az övé is utópia volt. ....Marx formulájában-a történelemről az ótestamentomi dráma támad újra föl, csak szereplői cserélödnek~ki. A zord Sehova helyét átveszi az arcnélküli, de még zordabb gazdasági törvény, a választott nép helyébe a prole.táriátus lép, a pogányokéba a burzsoázia. De a konfliktus köztük is feloldhatatlan és kimenetele meg nem másítható: a burzsoára megsemmisülés, a proletárra diadal vár, hogy utána örökül birja a földet. S ez nem csupán a többi között egy eseménye az emberi történetnek, hanem az a végső aktus, melyet a forradalom, e modern apokálipszis visz teljesedésbe. S e beteljesüléssel zárul itt is a régi történelem, s kezdődik az új, az immár tökéletes. •/£■ ~x~ y<r ~/\ /Kivonatos közlés az iró filozófiailag megrajzolt vallásos világképéből .-Lásd a HÚSZ ÉV UTAÍI c.könyve 4-ik fejezetét./ ......
