Élő Egyház, 1971 (6. évfolyam, 17-18. szám)
1971 / 18. szám
6 A szükségszerűen politikai kérdésekkel szaturált mai világközvélemőny szükségszerűen sürgeti a nagy., világvallások egyesitését • mindegyik irányú világközvélemény a maga céljaira. Az pláne, természetes, hogy e politikai.kérdésekkel szf-túráit hivök is az "Una sancta" - az Egyetlen és szent Egyház szón egyesülési folyamatot értenek, hatalmi jogar alatt, vagy az alá, amivel kapcsolatban azt hiszik, hogy enmagukat is bevétetik e világkormányzó ekklézsia-politikai körbe, megszaturálva a világot is, az Egyházakat is némi politiko-szociális literaturával, benne mozgatva-rángatva az irók s gondolkozók között azokat, akik keresik a fórumot, "Ne veszekedjenek a papok", mondják ezek. -Ma Kálvin is, vagy Luther és a többi, mind csak azt mondhatná, csak azt akarhatná, amit ük látnak, akarnak, gondolnak. ' Vagyis: az Egyház vagy kizáróan "lelki" ügyekkel foglalkozzék, csupáncsak legyen szivbélileg engedelmes a demokráciáknak, s a diktatúrákban pedig az ottani taktikai s szellemi startégiai célokra legyen hasznosítható. Hiszen, nemde Jézus is ezt mondta:Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, s ezen mindegyik fél totális élményi engadelmességet ért. Persze, ma is elfelejtik azt, hogy akikhez szólt Jézus, azok nem értették meg, hanem azok értették meg, akikről szólt, tudniillik, hogy a császár nem ARRÓL,AMI NINCS t .„ (folyt.) Isten. Megadható neki tehát az, ami jár. Ezek meg is feszitették ezért Krisztust. -Ne áltassuk magunkat. Nemcsak amiatt szokták üldözni az Egyházat, mert hogy van, létezik, de azért is, amit vall: totális és szivbéli engedelmességet Istennnek, Krisztusnak. Hiszen az "Isten halálát" hirdető modern teológiának épolyan egyedüli, éltető eleme az, hogy van ember, "van szomszéd", (akit, igaz, már nem az Isten minket szerető első szeretetével tartozunk szeretni, hisz "Isten nincs", vagy nem tudjuk, hogy van-e,) de az economico-politico-sociális törekvések, exaltáltságok és izgalmakt’srgyaként kell. tekintenünk ezt a "szomszéd-embert", hisz1 ha "nincsen Isten" ez az ember esetlegesen "lett", be van "dobva" az életbe, s nekünk magunknak kell foglalkozni vele.... S a papinak, aki az, épp itt megnyílik a roppant feladatok horizontja. Először is meg kell neki mutatnia azt, hogy nem valami zseniális eredetiségről van abban szó, amikor Istent s Krisztust "tabutalanitani" akarják, s ehelyett garmadával új tabukat, új isteneket hoznak. A 18.ik században,, a múlt században éppúgy megvolt ez az irány. -A papnak megnyúlik a roppant feladatok horizontja arra, hogy mire kell megtanítania Isten népét, hogy szellemileg-lelkileg meg tudjon állni a politikai nagy hullámverések között. Meg kell tanítania Isten népét elsősorban arra, hogy a nagy, világ-összefüggéseket meglássa, teh t főleg azt, hogy a mai tömegmédiumok állandó információi óránként s percenként ostromolják az egyén felfogóképességét. Ma szó van " a hallgató többségről". Az Egyházban is van, mert lennie kell ilyen hallgató többségnek. Nem a "laikusok" ezek, mert csak az Egyház ismer "laikusokat", a Biblia nem. Kálvin János is soha sem szenteltette pappá magát, hű maradván Krisztus Ígéretéhez, hogy "ahol ketten, vagy hárman összegyülekeznek az Ö nevében", ottvan a Gyülekezet, ottvan a,z Egyház igazi magva, lényege,, mert személyesen ott van Krisztus, hiszen ö az Egyház, ö neki a feje, s .az Egyház az ö teste. - Erre kell a papnak a figyelmet, az érdeklődést, a. szellem-lélek munkálkodás! ösztöniségét irányítania, hogy ez töltse be a lelket, ez emelje, s ez se,rjásszá belőle a jó hajlamokat! Ha valahol, akkor épp itt nem a "beavatottakról", nem az "Írástudókról", nem az^ugynevezett "elitről" van szó s nem áll a lekezelő törvény az egyszerűségre, az együgyüségre, márcsak azért sem, mert épp ott, a helyükön nekik kell a lét,vagy a nemlét legnagyobb, legvégsőbb kérdéseivel szemben naponta megállni. Minden kérdés ide fut tehát: Mi az élet értelme, célja, értéke? Mi a haladás? - Mi az Igazság ? Teremtettségünk, ? Ki nekünk Isten, Krisztus, - miért imádkozunk stb.stb. -
