Élő Egyház, 1971 (6. évfolyam, 17-18. szám)
1971 / 18. szám
ÖTVEN LEVÉLBŐL kivonat: /V it aindit óul..../ ARRÓL,(AMI NINCSEN^ DE LEHETNE? REFORMÁLT! /PROTESTÁNS ES KATOLIKUS/: HIT-VÉLEKEDÉSRŐL Herczegh Ferencnek van egy mondása a "Bizáncában":Minden nemzet akkor ^ pusztul el, ha megásta a maga sírját"* Ez a sir otthon persze a hódoltság s a tag-állam 'má tételre a rejtett törekvés; az otthoni határokon kívül az a katlan-helyzet, hogy a magyarság a különböző telepitési-terelö tervek folyományaként mindenütt mások körött él. A nyugati világban szétszórtakra ez a sir nemcsak a természetes beolvadási folyamat, amit hosszá távra kikerülni nem lehet, de az, hogy ezt sürgetik, és a "csak én megmaradjak, csak én boldoguljak" félelmi, vagy karrierbéli elv alapján ezt magyarok is vállalják, csinálják. Ma már banalitásként hangzik az is, hogy az emberiség eleddig legnagyobb méretű szellemi válságát éli. A kétféle matérializmus nagyjai méregetik egymást; egyfelől a nyugati praktikus matérializmus, másfelöl a keleti dialektikus matérializmus Banálisán hangzik az a megállapítás is, hogy mindkét oldalon óriás méretekben indult be és tart a saját-népek, mint tömegek "politikai nevelése". Magyarán mondva politizáltatása, s igy a szellemi-lelki élet képe is hova tovább azonpsitva él a tömegek tudató ban e politizáltatással. Akarva nem akarva, ösztönösen, vagy tudatosan: művészet, irodalom, költészet, de szociális tartalmában, relevációiban maga a hit is csak annyiban az, amennyiben a tanított politikai törekvések értelmezését, vagy propagálását adja. Mindebből nemcsak a szociális, a morális és mindennemű más "igazságok" relativitása-viszonylagossága nyilvánvaló, s hogy az a jó, ami hasznosítható, s holnap jó lehet az ellenkező is, de az is nyilvánvaló, hogy ebben a konstellációban az IGAZSÁG -nak önmagával való állandó és örök azonossága nem evidens, nem nyilvánvaló tény. A Reformáció egyházainak egyik lényeges jegye és küldetése viszont ma is az, hogy mi az Igazság közvetítetten megismerésének a szükségét hirdetjük, elvetvén úgy a személyben, vagy személyekben , iránt a rendszerekben, vagy ideológiákban személytelenül jelentkező tekintélyi elvet..Mert itt, keveseknek bár, de ma is a lényegében értelmezett tekintély kizárólag az igazság tekintélye lehet. Nem az az igazság ez, amit Szókratész’ óta tudunk, hogy amikor a rablók a közös zsákmányon osztozkodtak, az igazságra hivatkoztak, még ők is. Krisztus az Igazságunk. S ha úgy tetszik, a Benne Magát kijelentő, és Magát velünk megismertető Isten! - Krisztus, kiben szó és tett: elválaszthatatlan egység, mint legmisztikusabb misztérium. Krisztus, kinek ha szeretet-programmját megvalósítanék, nem lenne többé más célja s értelme földi életünknek! Ezért van szükség a matérialista világnézet és "igazságai" állandó és éles bírálatára és következményeinek megvilágositására s itt nem a kommunizmusról, vagy nem csak arról van szó, de ennél szélesebb és végtelen sokféle vonatkozású matérializmusról. S a harcban tudott dolog az is, hogy a tekintély ösztöne a széles rétegek nek egyik alapélménye, mert Dosztojevszky szerint is, az ember nemcsak hódolni vágyik más embernek, de azt is szeretné, hogy neki hódoljanak. S aki csak Krisztusnak hódol,annak minden eszközzel küzdenie kell e hódoló és hódoltató tömeg-emberi ösztön ellen, Tolstoj mondja valahol "Első Péterében", hogy a kudarc a gyengét letöri, az erőset megacélozza, - Tizenüt-huszonöt esztendős menekültségünk is: kudarc. Sok iró szemében kudarc a Reformáció maga, mert képtelen volt arra, hogy az egész Egyházat kihúzza bajaiból.-A magyarság letelepedési helyének a kiválasztása is sok szerint:"kudarc."-
