Élő Egyház, 1971 (6. évfolyam, 17-18. szám)
1971 / 18. szám
> II 1 ELŐ EGYHÁZ /Eglise vivant e/ Flórián Tibor /New-York/ Kéziratos körlevél -Girculaire Szerk.:dr.Krüzsely József, c/o Centre Social Protestant CH-1200 Genéve-Genf, 20,Promenade StiAntoine Vl.évf. 18.sz.,1971,őszén. A legsúlyosabb tragédia és a legnehezebb feladat anyanyelvűnk országától távol, más szökású emberek között élni és harcolni napról-napra idegen nyelvek befolyása ellen, melyek nemcsak házunkba törnek, hogy asztalunknál vitázzanak velünk, hanem óvatlanul tudatunk alá férkőznek, hogy nyelvünk gyökereit támadják. Éjszaka idegen hangokra ébredünk, utolsó rejtekünk, hálószobánk csöndjébe _más népek indulatszavai koppannnak. Még a megváltó hajnal madarai közül is az ismeretlenek szólnak hozzánk leghangosabban. S ha véletlenül egy temetőbe tévedünk, áz utcai cégtáblák és reklámok idegen harsogásánál is mélyebben döbbentenek meg a sirok csendes feliratai, melyek eszünkbe dobbantják minden borzalmát annak a gondolatnak, hogy mi is idegen kötáblák alá kerülhetünk. „ TKi vetheti szememre azt, ami nélkül megszűnnék önmagam lenni ? Ki ne értené meg azt, hogy magyarnak szeretnék maradni ? Az"elidegenedés" szomorú korszakában miként idegenedhetnék el a tájtól, ahol születtem, a hegyektől, melyek között éltem, ellenségeimtől, akiket barátaimmá tettem, barátaimtól, akiket minden tájon át magamban hordozok ? Miként idegenedhetnék el a háztól, ahol járni tanultam, szüleimtől, akik felhoztak a mélyből, és kezüket türelmesen elém tartották az utón ? Miként idegenedhetnék el tanítóimtól, tanáraimtól, akik a tanulás és a. gondolkozás módszerére tanítottak. ? Miként idegenedhetnék el a várostól, melynek utcái minden nap - látni engem - házunkig futottak, az országtól, mely nyelvemet akkor is beszélte, és egyre szebben beszélte, amikor otthonában is védeni, kellett a magyar szavakat ? Miként idegenedhetnék el Erdélytől, melyet minden táj közül a legárvábbnak tartok ? Miként idegenedhetnék el a földtől és néptől, mely szüntelen segítségemet kéri ? Lehet-e más vágyam, mint a fának, mely gyökereinek üzenetét minden- évben, lombjain át mondja el a világnak ? Milyen szomorú lenne sorsunk, ha törzsünk gyermek-ágad., rügyeink, szépülő, erősödő leveleink már nem tudnának semmit a gyökérről, és a földet feledve csak hidegen előre néznének a messzire ágazó, ismeretlen útra. Miként lehetne sikerünk az utón, ha nem vinnének magukkal valamit a mélyből, ha gyökerüktől elidegenedve úgy szállnának, forognának értelmetlenül, mint viharban az ágáról leszakított levél ? * Lehet-e más vágyam tehát, mint az, hogy gyermekeim magyarul is megértsék üzenetünket a világnak: nem azért vagyunk magyarok, mert nem szeretünk másokat. Nem azért vagyunk magyarok, mert nem akarunk emberek lenni. Azért vagyunk magyarok, mert magyarként akarunk mindenkit szeretni. Azért vagyunk magyarok, mert gyökértelenül nem tudnánk az ember magasságába emelkedni. A gyökértelen nem tud másokat megérteni és nem tud szeretni. Aid. elidegenedett, az csak önmagát sajnálja és szereti. Aki elidegenedett, az nem tud békességet teremteni önmaga körül, mert neki. sincs békessége. Aki elidegenedett, annak nincsen célja, csak keresni tud -reménytelenül ■ a felvillanó célok között, és nincsen földje, melyen állva kezet tudna nyújtani bátran mindenkinek. AZ "ELIDEGENEDÉS" ELI®
