Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)
1969-01-01 / 16. szám
- 2 -Előtte ki kelVürítenünk enmagunk lelkiségét a maga hamisítatlan teljességében, mert a Ilit mindég és első renden _személ;y;e£ élményiség. Határtalan, sokszor kötekedő őszintesége is' sajátos nagy tehetségének - zsenialitásának eredeti minősége» t Ady ma^yarsá^élmén^e a legtágabb azért is, mert a magyarságot "ezer és ezer évek" távlatában éli4("Mi másoknál messzebbről jöttünk és örök a mi akaratunk".) Innen van állandó, nagy visszaihletése az ősi magyar erők felé. Ég., éppen. ez volt a századfordulón oly "modem" felismerés, amelyből tudatosan, vagy öntudatlanul is magyar kulturális ösztönzések indulhattak meg.(Pl. az ősi magyar népzene). kutatások» A magyarság-tudomány alapvetései, már a huszas évek elején stb«) Ady a magyar lelkiséget olyannak is éli, amely a maga értékgazdagságát éppen érték-mivoltja miatt még ki nem fejthette. És ez - a legvégső fokon: "Rendelés", "Rendeltetés", "Végezés", - tehát predestináció! Ostorozó, gúnyoló ellenefordulásai, önmaga kinzásai olyanok: akárcsak az Aranyé a Nagyidai cigányokban; vagy a Széchenyié. "Az én _szociáliam sómat nem értik", mondogatta. Nem. Mert nem is volt az, s főleg: nem "izmus" volt, "Szerettem: aki szenvedett!", mondotta. -Ezt tudja egyetlen "szociális" érdemének. Hiszen költő nem is szerethet másként, csak személyekben és nem osztályokban; nem kategóriákban, hisz1 egész lényével tiltakozik a maga-katogorizálása ellen: "Én tömeg Mának nem születtem!" -Írja» Szerelmi költészete is önleikének mindmegannyi-rávetülése momentán tárgyaira» Itt is megnyilatkozó mindent-kivetíteni-akaró ösztöne mélységes tragikumának hangulatában él. A "modem-keresztyén" sex-es ingereknek s hatásoknak természetesen nyoma sincs benne. - Minden vád és látszat ellenére Ady sokkal természetesebben és tisztábban érintette ezt a kérdést Ady versei, mint műalkotások: spontán lélek-állapotok közvetlen megjelenései; látomásos jelenések,( Az ótestamentumnak s a Jelenések-könyvének ihlete is állandó élménye volt Adynak.) Valóságos drámák, sőt kozmikus drámák jelenednek meg szemünk előtt cselekvésben, mozgásban, rohanásban, belevetült lelkiségben; I s t-e n, É g, F ö 1 d, H o 1 d, H a 1 i 1, É 1 e t, N a p, É j, sőt a Költészet démona (=szelleme, lelke, hatalma) amely nem engedi hatalmából?; a modern élet nagyhatalma: a P é n z, a V é r és arany materializmusának kinzásában. Külön fejezet lehetne báliadás, modern-balladás művészetének elemzése: "Az öreg Kunné", "A grófi szérűn", "Álmodik a nyomor"»».,« című verseiben, E roppant nagy eredetiségének, e látomásos képzelöerönek persze egy új magyar költői nyelv megteremtése is a vetülete. Leghívebben mutatná ezt "Krónikás ének 1918-ból" cimű verse, amelyben a 16-ik század krónikás énekeinek együgyű verselését-nyelvét emeli-fejleszti páratlan virtuozitással. Tartalma pedig tálán soha nem volt annyira aktuális az egész emberiség szempontjából, mint éppen ma, A csatamezükön már a varjak is únjdk a hullát, " el s visszarepülnek", De az emberek nem csömöriének, "mert ölnek és csak ölnek!" ,.io. •Ady jórészt tizenkét év alatt irta ezernél is több versét. Roppant nagy ellentéteiből és ellentétes lelkiségéből egészen természetes az, hogy mindenféle "oldaliságok" a "magukét" szenelgették ki: igazolásra, én-bizonyításra, Korcs irócskák Így "váltak" utólag, nagy "Ady-tanitvánnyá", pláne a költő által annyira kipellengérezett "emerre-amarra hajlongás" emberei, pláne az egyházban, ha például az Ady által megénekelt nevekhez, kuruc-nevekhez önnevük zöngésével "rokonithatták" is magukat,"Csak"az egészet nem tudták, nem birták-meglátni, vagy az egésznek nem volt "célirányos" a meglátása, Nemcsají mindent el akart mondani önmagáról a költő, de mindent -meg akart ismerni és intuitiven át is élte az’élet legszélesebb távlatait. Állandóan lángo-
