Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)
1969-01-01 / 16. szám
, . - 9 - . A DELSZLOVAKIAI ^AGYAROK -ES AZ 1968-as "PRÁGAI TAVASZ" ESEMÉNYEI. (Közli:Krüzsely József.) Az 1968-as cseh események előtt nehány délszlovákiai magyarnak sikerült útlevéllel külföldre jutnia s közülük többen meglátogattak Géniben. Különösen egy negyvenes évek felé járó magyar tanár gyakorolt rám mélyebb benyomást, elbeszélve viszontagságos esztendeit; hogyan labdáztak, vele a cseh-szlovákiai és a budapesti börtönhatóságok. Amikor Magyarországon elfogták s a régi Népszinház-és Tisza Kálmán-téri földalatti erődítménybe zárták, s több havi sötét zárka után a vallatószobába vezették, ezt .kérdezték tőle:"Csehszlovákiát megszállták az amerikaiak. Haza akar-e menni Dél-Szlovákiába?" - Erre a kérdésre nyilván igenlő feleletet vártak tőle s 'akkor ráfoghatták volna, hogy az amerikaiakkal cimborái, - Máskor megint ezt kérdezték tőle:" Csehszlovákiát megszállták az oroszok. Haza akar-e menni?" •Most azt a feleletet várták tőle, hogy nem akar hazamenni. S akkor ezen a cimen fogták volna rá, hogy'oroszellenes,, - S a delikvens - elbeszélése szerint -- mindig ugyanezt felelte: "Kérem, én haza akarok menni Szlovákiába, mert ott születtem,, ott él az anyám." * Látogatóm a cseh Ústi-i börtönélményéröl is elmondott nehány epizódot. Az lehetett a legrettenetesebb, amikor csellel rá próbálták venni a rabokat, hogy megszökjenek s a menekülő embert nyálvadászat módján lelőtték s közölhették a hozzátartozókkal, hogy '.'szökés-kisérlet közben agyonlőtték". De ha egy egész nép, vagy egy néptöredék élete, vagy holnapjainak jobb lehetősége forog kockán, akkor eltörpülnek az egyéni tragédiák; emdlett eltörpül minden szenvedés, minden vesztés, mert a közösség élet-érdeke a döntő. Látogatóm egy kötegnyi friss, magyarnyelvű délszlovákiai újságkollekciót hagyott nálam, külön is felhiva figyelmem azokra a jelenségekre, amelyek megragadásával legsikeresebben be lehetett mutatni a mintegy háromnegyed milliónyi jogfosztott délszlovákiai magyar tömb problémát, lelki hangulatát, politikai s szellemi akciói átmetszetét, célkitűzéseit. A szabad, jó kenyeret, az emberi életet, a nyugodt éjszakákat elvitathatatlanul a politikai vivmányok biztositják egy-egy népnek, társadalomnak, vagy népcsoportnak. De évezredes történelmünk során az 'is igaz, hogy minden igazi, valamirevaló politikai, társadalmi megmozdulást a szebb, a jobb, a nemesebb, az igazságosabb irányában a lélek szellemi s irodalmi műhelyeiben gondolták ki, s onnan indították győzelemmel, vagy tragikus bukásba hanyatló útjára, Etéren a délszlovákiai magyarság - ez a magyar lelket csak tört fényében felmutatható erő is Így kezdte, - Az irók Tompa Mihályhoz, az 1848-as levert szabadságharc költőjéhez mentek ihletésért. Tompának ugyanis épp 1968-ban ünnepelték halála századik évfordulóját s tudott tény, hogy Tompa azokban a felvidéki helységekben született, élt, paposkodott s ott is halt meg, amelyek ma mind Délszlovákiában vannak. - ' . Kulcs-verseként közölték "A.madár fiaihoz" cimü ismert Tompa-verset. ..."Száraz ágon'hallgató ajakkal meddig ültök, csüggedt madarak"?.... Énmaguk serkentéséhez is Tompát idézik:"Írni kell a. magyar betű kedvéért",., parancsolják magukra ezt a soha, sehol nem időszerűbb Tompa-parancsot, mint a kisebbségi területeken! "A gólyához" cimü, ismert másik Tompa-versből kielemzik örök emberi és örök magyar esettségünk okát - a széthúzást, - a behódolást, - s a cimborálást a hatalommal;"Beszéld el, ah...!, hogy gyalázat reánk! - Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk... de... testvért testvér, apát fiú elad',1,. „,. Persze, Tompáék még -bujkálhattak jóbarátok szölleiben, meghúzhatták magukat falusi parókián a szabadságharcot követő abszolutizmus idején, A mai délszlovákiai ifjú magyar költők viszont a komor, kegyetlen, az emberen is átlátni akaró véres "szocialista realizmusban" edződtek. Itt többé nem lehet becsapni a cenzort, mint Bocsor tanár úr a pápai kollégiumban, a "Karthágói harangok" cimü magyarázatával.
