Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 15. szám
EUROPEUS:- 6 -Tompa Mihály költö: az " Új Simeon" cimü vers tükrében. Tompa elődei: a magyar reformáció korának verselő prédikátorai. Tompa fötémája valójában az övékével közös: a Jerémiás/témája, Isten sújtott népének siralma; az Isten népévé lett magyarságé a XVI.században - és most - a kálvinista pap-költő legszemélyesebb hangjaként a XIX,században. "Bibliámnak és lantomnak élek",mondja s ebből az állandó élményből kibontakozik kora magyar költőjének fájdalmas liraisága "A gólyához" szóló siralmas panaszában, ( s ez a költemény nem allegória!-^, hogy. aztán az "Új Simeon"-ban a Bach-korszak elnyomatásában sinylödö nemzet szabadságreménységét élje személyes élete-halódása végső földi értelmének. C - Tompa - ez a Simeon, akit annyiszor "megnyugtatott az áldott predestináció", az életünk eleve elrendelése Isten által, ö ez a Simson, akitől annyiszor kérdi az élet:mire vársz még? minek vagy itt? - Az.élet: az ö nem szerencsés élete, ki anyját korán elvesztette; apja, a becsületes,. de,a szerfelett bor-rabja csizmadiamester, , nem tudott kellőképen gondoskodni róla. így a költőt nagyszülei nevelik Igriciben, de a nincstelen árvának itt is sanyarú a sorsa, A gondoskodó szeretet hiánya, rányomja bélyegét az amúgy is érzékeny lélekre. Tanitója felismeri tehetségét; megmenti az elkallóidétól, besegíti szolgadiáknak a sárospataki kollégiumba Tanulmányait többször is meg kellett Szakítania; házitanitóskodással némi keresethez jut, s kitűnő érettségi után bölcsészetet, teológiát, jogot hallgat. Petőfi biztatására Pestre megy, de nem neki való a városi élet s elmegy Bejére, majd Kelemárbe, majd élete végéig Hapvára református papnak, - Az élet: az ö tüdővészes, szívbajos,meg öröklött vérbajós,két kisfia halálát sirató élete, halálos beteg felesége rémült tekintetével, meg kollégái irigységével, mérgezet't 'élete, "mivel sem tanító, sem. káplán, nem voltam, - vagyis a papokra kiszabott szamárfokokat túlugrotta a költői, - tiszti társaim' egytőlegyig esküdt ellenségeim,"- Írja, A "Cudar időkben" ez ottvolt az ö életéoen is! Az Isten-háta mögötti faluban hát a kertje érdekelte s az otthona volt a világa, Ahogy mondani szokta: az eget se látta, mert szeme televolt könnyel... Tompa: az "Új Simeon", csak egy napot kiván hát megélni; a beteljesülés napját: a szabad magyar élet pillanatát, miként a másik:az igazi bibliai Simeon, a Krisztushozta lelki és emberi szabadság születésének’, szent perceit várta. E várt napon utószor cseng, villog... mert e lélek csak csendet és békét kivánt volna magának az élettől, félrevonulva a "fővárosi őrjöngéstől"; élvezni a gömöri táj magányát, "Virágregékben" ellesni, elmondani a szinnel-illattal regélő virágok titkos beszédét; - "Az én lakásom"-ban .leírni szegénysége humorhangulatát, - s találkozni - sokszor - a nagy lelki rokonnal: Arany Jánossal. -Nem siker-követelés, nem is igény volt ez az ö "csengés-villogása", Mert .ezt írja Aranynak:" A nemzeti költészet zászlajának örömest leszek egy közlegénye..." De nem valami kispolgári "szerénység" közlegénye ö; Tompa: költő,"meggyűlt szövetnek, mely kinban ég, de fényt lövel". És ez a fény nem afféle "affektálás", nem kiugrani a.karás a többi, silány és sivár—életű paptárs között, hanem az ön-tépö emésztödésre való eleve-elrendelés vállalása, az önátadás; az elhívottsárban való kilángolás fénye, - ha úgytetszik:dicsfénye!(Lásd:Széchenyi, Kemény Zsi.mond, Vörösmarty életét!) Tompa nem volt, és nem is akart valamely társadalmi rend költője lenni. A rimaszombati szegény csizmadia es a volt cseléd-leány fia, a kálvini magyar reformáció leghaladottabb szellemű kollégiumának* a sárospatakinak diákja, a hitéleti szabadság élményében az egyetemes emberi művelődés értékeit az egyetemes magyarságnak közvetítette: nagy indításokra, nagy költői megtárulásekra. Ismeri jöttét:"...Bennünk a nép jár koszorúval, vagy hord condrát és foltokat"... De csak "félig" tudja enmagát népköltönek:.Milliók közt, milliókért fenn_ érzünk, fenn_ gondolunk!" - Költői és papi hivatása egyetemes; mert nemcsak "a természet tolmácsa" ö, a "szív titkos érzéséinek" kimondója, de- "az Úr égő csipkebokra, jelentve általunk Magát", 0 az, akit "hiv az égi szózat", aki költő-utódainak a "még-följebb"-et jelöli iránynak, mert:"... ha ö a felhők között jár magasan, - Te a fényes napig repülj!" .
