Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 15. szám
"Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Minek előtte hegyek lettek és föld és világ formiltaték, öröktől fogva mindörökké te TEREH LAJOS, (Bázel): va^ Isten. (Zsoltárok könyve 90.rész.) VÁLASZ A "TEBENNED BÍZTUNK" CSIKKRE. A "Tebenned biztunk"-kai kezdted az gyülekezet" egyik nemrégi számát. Igen! őbenne bíztunk eleitől fogva. Benne bíztak atyáink is; Benne bíztunk mi is otthon, életünk folyamán. Benne bíztunk akkor is, amikor könnyel a szemünkben, kebelünkbe honi földet rejtve hosszú vándorútra indultunk Magyarhonból, őbenne bízunk most. is,, amikor Genfben, ebben a Világ szeme-füle, mosolygós, békés kis városban a vándor magyarok egytestvérségének szimbólumaképen templomot akarunk építeni. ' Őbenne bízunk most is, s bízunk abban, hogy Ö ad erőt és képességet e szándék véghezviteléhez, ö, - csak ö adhatta egyedül a' bátorságot, hogy nagyot, szinte lehetetlent akarjunk, és mi tudjuk, hogy Annak-a segítségével, Akiben eleitől fogva bíztunk, minden lehetséges. Ebből a bizalomból él, és lett élővé a szétszórtak között ez az "Élő gyülekezet", s minden anyagi bázis nélkül, egyedül a hitnek a '.'kell" szavára - lett ez a lap, amely összeköt bennünket, mert a mienk,s-vesz-magának bátorságot, hogy erején felülit alkosson. Csak Isten sugallatából lehet, hogy egy kezdetlegesen előállított újság a bibliai mustármag szerepére emlékeztetőén elültet egy gondolatot az egész világon szétszóródott magyar lelkekben; ez ott nő, terebélyesedik és lassan, láthatatlanul valóban élő közösséget, gyülekezetét teremt. Én ittélek Bázelben, te Oenfben, mások Svédországban, vagy Amerikában, de a lélek hullámhosszán, a mi hitünk és magyar mivoltunk antennáján keresztül érezzük-halljuk egymást és olvassuk is az "Élő gyülekezetben". Erezzük egymást, mert együvé tartozunk abban a gondolatban ás akaratban, hogy református magyarok vagyunk; azok akarunk maradni, ennek a hitnek a’ mondanivalójával nyilik ki- a‘ lelkünk evangélikus, katolikus és más vallású testvéreinkre, és hogy e hitünk erősítésére, láthatatlan gyülekezetünk számára-ennek érdekében hajlékot építsünk, ahol minden magyar megállhat majd és magyar szóval dicsérheti Istent, magyarul rebeghet egy hangtalan fohászt. És ez a harjlék: már épül is lassan, és-zrevétlenül a lelkekben... A hála temploma lesz ez, azért a segedelemért, azért a kegyelemért, mely lehetővé tette, hogy szabad földön 1 e_l ki korlátozások nélkül é’.betűnk s gyermekeinket Isten félelmében nevelhetjük fel. Ez a kegyelem megnyitotta előttünk a világ tágas kapuit ezer csodájával, kiapadhatatlan szépségeivel, melyeket talán sohasem láthattunk ;voina megj és a tehetség szerinti elöhaladás,-valamint egy emberséges élet lehetőségeivel ajándékozott meg. Ennek' a- "hálaépületnek" emelésére majd innen is, onnan is, a szegénységből, vagy a gazdagságból érkeznek, valósággá, lerakhatóvá válnak lassan a téglák: holland tégla, svájci tégla, din, belga, kanadai, amerikai, ausztráliai tégla, német tégla, osztrák tégla, egy tégla.Bácskából s egy-egy tégla rejtve, könnyes biztatásul Magyarországból is. Ez a sok irányból összefutó öröm és akarat fogózkodik össze istenházzá, hogy hitünk ne legyen délibáb s magyar mivoltunk ne legyen szalmalángmagyarság„ Olvasom a névsort; sok nevet ismerek benne. Á névsorban ottlátom az evangélikus, a(katolikus, az izraelita hitü és a közönyös magyarok nevét is. Istenes dolog ez, hogy mashitü, de magyarságban velünk egy magyarok is idehozzák ajándékaikat egy csomag szeg áfaként; angliai pénzből lesz egy cserépzsindely, Franciaországból, Ausztriából szarufa, vagy egy pár négyzetcentiméter megváltott "templomföld". Mindez idegen s mégis, "otthoni" földön:Genfben, hazátlan magyarok számára, századokbanézöen, az otthonért, hogy unokáink is otthonosan énekelhessék valahol, idegenben, magyarul a "Tebenned biztunkat"....
