Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 14. szám
DÉNES TIBOR új könyve(Genf): FÁK TAVAK TENGEREK (Occidental Press, Washington 1967.)- 14 -- Rossz helyen csengetsz, - buggyant fel az öngúny a férfi ajkán, fölényesen, amikor végighallgatta iskolás-fiús mondókámat, hogy- ..."én vagyok a protestánsok papja, s látogatni jöttem". -- Nem a "nyájadba" tartozom, -folytatta, - nem terítesz meg. - "Kollégád se' ér célt; senki, - erősítette érveivel magát az "értelem-kereső" ember...- Annál jobb, - feleltem én is fölényesen. - legalább elbeszélgetünk szabadon, mellék-gondolatok nélkül... Beszélgettünk...- s elszakadtunk egymástól... Majd "összefutottunk" újra " véletlenül". Újra "beszélgettünk" s újra elszakadtunk egymástól. - Az egy városban élőknek ez a sorsa. Fél-közelségben, félig-találkozásféle viszonyban élnek , hogy "ráérnek még", - közben elszaladnak az esztendők s csendesen elmegyünk "túlra", találkozatianul. -Újra találkoztunk...- Kórházban voltam, hosszan, - felelte "hogy vagy?-ómra az iró. Rádgondoltam többször... Jó lenne, ha betévedne hozzám "József", -Elbeszélgettünk volna, - gondolta. - • ■ Nem tévedtem oda, sajnos. - Mert az ilyenfajta óhaj nem változik telefonhívásra, nem ölt testet izenetként; pláne két sornyi hivás nem lesz helöle levelezőlapon, hogy: "ittvagyok, gyere be!".... A. FÁK TAVAK TENGEREK cimü könyv olvasásakor újra "együttvoltunk";úgy, hogy én "tükörbe" néztem. S ottéreztem az iró örök, emberszomját. Vágya pulzusán volt kezem, ahogyan kereste az embert, hogy "beszélgessen" vele, - hogy "meséljen", hogy "hallgassák". A "tükörben" láttam újra az "embert", emelkedéseivel, nagy eséseivel, szépstilusba takart vívódásaival. - A kész-receptes doktor "értelmesek", doktor kapaszkodók, doktor szájhasmenös papok, tudósocskák, doktor"iróky doktor "költők"zagyvasága, betyársága s kártevése között papként néma szájjal járva a FÁK TAVAK TENGEREK könyv olvasása közben a.ritkán megmozduló, de tiszta "sanditásaival" rám néző "embert" hallottam:" hátha mégis hozna nekem József,iszákjában, az' örök dolgokról valamit, mert emiatt élek fuldokolva; effelé futok folyton; ez köt le, ez tölt be, bár a titka kivülesik a kezem ügyén.... Szeretném túlélni enmagam életét; szeretném túlélni a halál ti" Ez az iró Dénes Tibor lelke; ez' a hite, ez a vivódása, a tusakodása, hiába tagadja! A "furcsa"-végű, sokmegoldású'novella is megérné, hogy emberi magunkat ^felleljük, s "kielemezzük" benne. - Descartes óta a matematikai megoldásbán sem "szent" többé a "séma"$ ha elvétjük, nem kell letörülni s újra elkezdeni a példa megoldását, mert megtudtuk, hogy "végtelen számú megoldás" s "végtelen lehetőségek" állanak az ember előtt. - Dénes Tibor "sokmegoldású" novellájában is annyi"változat" van, amennyien kint élünk, menekült sorsban. - ( A POFON cimü. fejezetre gondolok itten. ) Kisérjük inkább az iró ember-vágyát könyve REMEGÖ-NYÖGÖ FÁK cimü fejezetében. Az ember kiveri a társaságából a társát. Minél magányosabb az iró, annál embernyibb ember, mert emberis "tarstalan nem élhet". - Az erdők emberfái között próbálja élni a társasságot. Sokan odamenekültek már s "karjukat nyújtogatva nyögnek, remegnek" ott is, ott sem érve el egymást soha. - De az ember-szomj á fáknak is mesélteti az Írót. ..."Meséltem egyre, tudván, élek, valameddig utolsó mesém végére nem érek.... A fáknak meséltem, s a tavaknak, tengereknek, kik örökkévalók lévén, követték szavam bölcs nyugalommal. Valamennyi történetem az emberről szólt, kinek gyors az elmúlása, mivel indulatai gyorsan változók...," Fa formájában is "szív" marad az ember.... ..."A fának, mely kinőtt belőlem, a koronája alatt, szivformája volt, középen véraláfutásos nehéz jellel..."- így az iró! ..."Nem volt örökéletü"... - mondja tovább a könyv. - Tegyük hozzá: nem is lehet. De az ember-s.zomj-igény megoldása az ember szeretetben való megtalálása. S a megtalált embertől Isten: csak egjr "í^póp", Mert ö örök. - Egyedül. - Örökre. József ,
