Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 13. szám
- 1 -MAGYAR VILA G—QI K U M E N É -vagy:Tebenned bíztunk eleitől,fogva... Ezelőtt három esztendővel"élő"gyülekezet elméig indult ez a kéziratos körlevéL* Az "Élet" szón volt a hangsúly. - Nem "levél", nem 'hijság" ez az Írás, - Írtam akkor. - Nincsen titkos célja s nincs magas igénye. Kapocs akar lenni, - intim, termékeny szóváltás egy szétesett, szétazéródott nép töredéke között. Félve indítottam útra: visszhangra talál-é?.... / Ir£lö Egyház" / •^dvfuí,7nml3T^i« * 1 i-ós.i-xii. Válaszként levelek érkeztek. Szegény-szemű, holtan-élö magyarok levele. Azok írtak, akik bepolgárosodva a befogadó népbe,' úgy érezték, hogy valamit végérvényesen, visszavonhatatlanul elveszítettek. írtak azok, akik húsz év múlva rájöttek, hogy nem tudnak megszokni; ellenkézölég, mindig idegenebbé válik nekik minden. írtak azok, akik úgyérezték, hogy régi mivoltuk elveszítésével rájuk szakadt a világ, hogy"koldussá váltak," s mindent elveszítettek, ami az életet jelentette nekik. írtak azok, akiknek a lelki-szellemi "szent Magyarország" nélkül nem jelentett életet az élet. .....írtak azok,akik .vénségükig "menekültként" fognak élni. Akkor majd állampolgárságot kérnek Kanadában, vagy Afganisztánban, hogy - egy magyarral kevesebb haljon meg.... Amikor genfi polgárrá váltam, az -igazabbak,maguk ezt kérdezték: részvétünket fejezzük-e .ki, vagy gratuláljunk?....- Mind a kettőt, - feleltem csendes szóval, őszintén, -S mi azóta is - a költő:Reményik Sándor szerint - egymás szive falán egy jelszót kopogtatunk: megkettözzük magunkat - s magyarok maradunk. -Lehet-e ez máskép? Hisz1 Tompa', á' költő ezelőtt száz évvel ezt irta: Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel!....• Mégis szülő, honod, a legszentebb anyát, Nehéz óráiban, rossz, gyermek, elhagyád.... Mert akit szeretünk, mig ajka mosolyog, Búbánatában is legyünk osztályosok! Vegyük'el a'csapást, miként a jó napot S egymást ne hagyjuk el, ha a sors elhagyott. (Levél egy kibujdosott barátom után c.költeményből,) Ez a parancs adta a kezembe a tollat, hogy a nyugateurópai magyarságnak a protestáns részlegében legalább a szétpredikált, szétfélelmeskedett,szétutazott, szétugrasztött, szétszüllészett református népe egy részét összeszedjem. Mert keveset mértem be, azéirt sikerült többre jutni. Megszületett a genfi templom gondolata. Nem én találtam ezt ki egyedül: rám kényszeritették, rám parancsolták a gondolatot sokan. Genf a világ szeme. Legyen benne magyar jelkép, magyar présencia! És jelszóvá parancsolták a legerősebbet: a "Tebenned biztunk-at." A Bibliajavitó magyar Szenci-Molnár Albert hitvallását. - Nem vagyok vallásos, - a protestánsoknál sem találtam meg a helyem, Írja egy katolikus svédországi ismerősöm, de a templomra áldozom. A -templom állani fog. Csak az a kívánságom; ott lehessek, ha a "Tebenned bíztunk"... először felhangzik benne.... ■Hí A templom kövei megszólalnak, - Írja venben egy másik ismerősöm - s énekel százezer földönfutó. S az ének ugyanaz lesz, mint ma. Azt éneklik a kövek, - talán zokogva,- idegen földön, de Magyar szívvel: "Tebenned bíztunk eleitől fogva", K. József.
