Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967 / 12. szám

"ARANY" - az életünkben:- 11

(Megemlékezés-féle Arany János költö születésének l$Q-ik évfordulójáról,)

Egyik jóbarátom,-volt magyarszakos gimnáziumi tanár adta azt a gondolatot, hogy a Körlevélben ir Arany Jánosról.•- A halogatással a kérdés lassan elveszítette időszerűségét. - A barátom közölte, hogy Arany Jánosról nem ir. -...^em Írok, -Írja levelében, - rnert látom, hogy Arany János nevét azok, akik Írtak róla, széles körökben én-igazolásukra használták fel. Váltózhatatlan hitem szerint Arany János irói-költöi élményvilágának egészét kell keresni; azt is, ami korszerű, de azt is, amiben megelőzi és túlhaladja korát, tehát kiemelkedik a társadalmasodás és társadalmasítás hináros-posványos kötöttségeiből és korlátoltságaiból. Az Arany-lelkiségben többek között szinte állandó életérzés a tárgyiasság mögé rejtett, szenvedéses küzdelem, hatalmas szenvedélyek hőseiben, történéseiben, tragédia-ábrázolásáibrn. - ö az igazi magyar tragédia-iró, aki nem,- és soha nem a Mának ir, - de monologizál mindörökké....,

{;. *j.

Vli n.í<

Ezt a barátom"meg nem irt" Írását az ezúvi Arany-ünnepélyek megemlékézései között - legalább is itt kint, közöttünk, külföldön, a legátfogóbb s legméltóbb megemlékezésnek lehet tekinteni. -$><!!>$

ARANY - Amerikában:

(Olvasandó Tamási Aron:Abel Amerikában cimü könyvéből az 56o-ik stb.oldali)

4lj lel - mondotta.

Engedelmesen leültem és vártam; ő pedig egy könyvecskét vett elő a szekrényből, s azt elömbe tette.-Ismered-e? -kérdezte. •

Megnéztem a könyvecske fekete tábláját, melyen arany betűkkel ez állt:Toldi.-Hát miért kéne ismernem? - kérdeztem.-Csak azért, mert én vagyok az a Toldi Miklósi - mondta.-Miféle Toldi Miklós?-Akit ebben a könyvben Arany Jáncs megirt I

Láttam, hogy az esze egy kicsit mámoros, de azt is láttam, hogy nagy vallomás hangzott el. Ugyanis az arcája egyszerre megenyhült, és olyan véghetetlen örömben kezdett úszni, hogy én ahhoz hasonlót csak a szentek képein láttam. A szeme is, mely addigelé nyugalomban volt, és messze nézett céltalanul, egyszerre valahol partot talált, és kigyúlva ragyogott.-Csodákkal van teli a világ, barátom! — mondta sóhajtva.

Még akkor sem tudtam, hogy mit kéne szólanom, csak bámultam rajta; jobban, mint Amerikán. Mert furcsa volt és titokzatos.-Talán bolond, gondoltam magamban....

Toldi fütyörészni kezdett, és ide-oda járt a szobában. Majd vidáman hozzáfogott, hogy asztalt terítsen, s akkor igy szólt:-Azért vannak a költők, hogy vágyainkat teljesítsék. S ők teljesitik is, még mielőtt kimondanék.

Egyszerre úgy átragadott reám is az izgalom, hogy felálltam, és-tánclépésekkel járkáltam a szobában.-A könyvet kezében tartotta, mirjit egy virágot. Amulva néztem, hogy mibe • fogott belé, de az ámulatom lassankint átment a csodába. Mert olyan szépet én beszédben sohasem hallottam. Mintha ott, a szemem láttára egy folyó született volna, s kezdett volna folyni! Először csendesen, mint békés időben valami csobogás Tisza, s azután hömpölyögve, sötét mormolással a mélyben, s mindig csak hömpölyögve.....