Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967 / 2. szám

- 11 -"K e r e s_ z t v é n" vagy "k e r e £ z t é n y"....

Illyés Gyala költő:A Reformáció genfi emlékműve előtt című verse első felében az b benső, lázadó, örök, szabad ^mberére támadva, megpróbál igazat adni a ."másik" pártnak: a deformáció előtti Egyháznak.

Seregszemlét tart Kálvin, Knox, Béza, Faréi felett. Megmustrálja a Vilmosokat, Coilignyt, Cromwellt, a kor e zordon hadnagyait s a baltás Bocskai hadát.

Győztetek, de maga a Sátán győzött veletek, - mondja. Elveszett eleve a harc. Megbuktatok. Eredményként csak egy betű maradt, buta betű, az is csak magyarul: a keresztyén és a keresztény szó különbsége.

A verse második felében aztán igazat ad nekik. iJem is tehet máskép: Aki felkelt, a Rossz ellen támadt s ha "bár hiába", ami akkor elindult és felemelte oda az embert, ahol ma van, nekik köszönhető. Szándék és tett olyan volt, hogy "maga az Isten se tudhatta másképp."

így kell nézni az egy betű különbséget.

Vagyis a keresztyénséget úgy kell nézni, hogy együtt kell értékelni annak a katolikus s a protestánssá vált ágát is. Ne kergessünk illúziókat, ne álmodozzunk "visszatérésről", "betörésről, hanem egymás közös beemelésére gondoljunk - hibáinkkal és gazdag kincseinkkel - a közös Házba. Minden egység kiindulási alapja csak az lehet, hogy itten két egyenlő értékű fél elismeréséről, megismeréséről és lassan munkált elhatározásáról van szó. - Ha ez az alap biztosítva látszik, akkor a részletkérdésekben könnyebb megyegyezni.

"'ekünk - reformátusoknak ugyanis - a keresztyén szó egy gazdag múltú lelkiszellemi szabadságvilágot jelent. Ennek a világnak mérhetetlen gazdag a múltja. (Például otthon ma az állam tényezői felfedezik a 16-17 század magyar zenéjét és dicsekesznek vele. - S mindez tulajdonképpen a magyar protestáns gyökerű vallásos lélek termése.)

Otthon megkísérelték a protestáns magyar bibliaiorditó Károli Gáspár nevét modernül Károlyinak Írni. Ez viszont'nem könr^ü dolog,' -Szikszai:Keresztyén tanítások cimü százados müvének a címét is nehéz lenne ügy megváltpztatni, hogy ezt a közgondolkozás is elfogadja. Mert Szikszait ma is újra és újra. kiadják otthon is, a külföldi református magyarok is és ezrek olvassák; élnek, táplálkoznak a régi Írásból.

Ezért is nehéz nekünk a bár "szlávos", de a mássalhangzó torlódást mégis szívesen lágyító magyar füleknek feladni a "keresztyén" kifejezést, legalább is midaddig, amig nem szerzünk bizonyosságot arról, hogy a nagy,közönséges (egyetemes, katolikus) szervezetű új közös egyházba beépülhet állagsérelem nélkül minden kincsünk.

Ezek az "egybetüs" fogalmi megkülönböztetések, sajnos több nyelvben élnek.

Ha valaki például franciául ezt mondja:trös krétyien(= a franciák is "ty"-t ejtenek dallamosan a szóban), akkor ez a "ty" nagyon katolikust jelent.

Nekünk, magyaroknak is tehát a külön két hit tartalma közös egységének a meg-, élésére kell fektetni gyorsan a súlyt. Aztán, - mint a költő mondja a bírálatban: "Jöhet az olympusi kar."

A két magyar hit gazdagsága közös egységének az lenne a megélése, ha a Miatyánkot, az Apostoli hitformát és a Bibliát - igen, a bibliát - sikerülne egy közös nyel ven a híveink kezébe adni. - Ezt viszont katolikusoknak, evangéliki1 soknak és a reformátusoknak is együtt kell megkísérelni, ha - lehet. -