Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967 / 1. szám
- 15 -Levelek: Szétesettségünkröl: (DrtSzentgyörgyi Lajos orvos, Hollandia.) Hazai oldalról esztendőkig tartott annak a nagy résnek a betömése, amit a forradalom ütött a vasfüggönyön. A nyugati népek nemcsak a menekült magyarok előtt nyitották meg a szívüket^ hanem éveken át vonatszámra küldték haza is a ruhaneműt, élelmet, orvosságot* Ebben a munkában a nem vérségileg testvér holland nép különösen kivette részét. Amikor az első fellobbanas után, az aldozatossag magasra szökött lángja a tömegek tudatában alábbszállt, megalapítottak a Ruyter admirálisról elnevezett szervezetet (Ruyter-Fond) s ezen az utón szereztek pénzt, gyűjtöttek csomagokat, orvosságot. JÓI emlékszem, hogyan apadtak ki lassan egész Európa-szerte ezek a segély-csatornak. S ha már sehova sem fordulhattunk, az otthonról érkező orvosságkéréseket Hollandiába közvetítettük dr.Szentgyörgyí Lajoshoz; "Lajos bácsihoz." Ö ilyenkor is sokszor, sokáig segitett s a kért gyógyszerek hazaérkeztek Hollandiából Magyarországra. "Lajos bácsi" feje felett is elszállottak az esztendők. Bevonult megpihenni az egyik holland öreghazba. ^e vivődő lelke, akarata ott is fiatal maradt. Nemrégen levelet írtam és választ kaptam tőle: így szól néhány része: ... A genfi templomépitésröl értesültem s el is határoztam, hogy küldök egy szerény összeget, nehány tégláravalot. Leveled véve s elolvasva, nagy szomorúság öntött el, mert a szinte zsákutcába jutott európai magyar református élet vergődését láttam újra szemem elé torlódni, ^sak az a vigasztalas, hogy hála a gondviselő jó Istennek, van még néhány olyan református lelkészünk is, aki a hiveket - s ezen a valóban hivő embereket értem, - össze tudja tartani. - Igaz, hogy ez a munka könnyebbik része, mert nehezebb az elkallódottakat visszaforditani Istenhez. E tekintetben itt is igen szomorúan állunk, mert ezek közül - minden joszándékú igyekezettel is - keveset sikerül az elkallodas útjáról visszatéríteni. Szerény munka volt itt az én tevékenységem, de én is erre a tapasztalatra jutottam az itteni magyarok s különösen a protestáns magyarok között végzett munka alatt. - Az Úr Isten áldását kivánom tevékenységedre s erőt, reménységet, kitai tast kívánok a magyarjainkat így összefogó dicséretes kezdeményezéshez. Honnan érkeznek az adományok?.... (L£sd :2-, 3. oldalt:Adományok a templomra stb.) (Becske Lajos lelkipásztor évvégi beszámoló körleveléből, amelyhez dollárt tett:) ... Még mindig Beawer Fallson vagyunk.(USA.) Nagyon összeforrtunk ezzel a gyülekezettel, mintha közös, nagy család volnánk vele. Ép ezért mindig nehezebb arra gondolni, hogy megváljunk tőle. Talán egész Amerikában nem sok hasonló gyülekezetét találnánk. Ezt nem dicsekvésnek szántuk, hanem nagyon is alazatos szívvel mondjuk. - S mégis: emberileg szólva - nem élhet soká ez a gyülekezeti Az öre^ magyarok egymás(után hazamennek Mennyei Atyjukhoz. Az elmúlt négy hét alatt is három tragikus halai volt. Búcsú nélkül mentek el, hirtelen, fajdalmát hagyva bennünk s űrt hagyva a gyülekezetben. Mert helyüket senki sem tölti be. Elmentek helyet csinálni nekünk s lassan több jobarat, ismerős lesz odaat, mint itten. Az alig hetven tagú gyülekezetnek így csappan folyton a szama. Mert a fiatalok távolabb laknak s ritkán járnák el hozzánk. Sokszor csak 15-20 an vagyunk az istentiszteleten. S ez a maroknyi nép eddig mégis minden esztendőben összehozta a szükséges 9.000 dollárt, ami szükséges az egyházi élethez. Gazdag sincsen pedig köztük. Ezért mondjuk, hogy "emberileg szólva", nem élhet sokka, - mert istennek minden lehetséges. E gyülekezet is, a mi életünk is az ö kezében van. ("Az Istennek pedig legyen hála az ö kimondhatatlan ajándékáért."II.Kor. 9A^>)
