Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 10. szám

ezer, tiz,-százezer magyar hősi halott arcát; az özvegyekét; az árvákét, a hitves­társakét, akik sok esetben még méltó emléket sem1 állíthatnak kedveseik emlékének, mert ma otthon az igazi hősöknek emlékművet, sírkeresztet állítani nem lehet, nem szabad. És látni kell víziónkban a jeltelen sírokat; gondolatban'össze kell szedni a Szibériába hurcoltak és az ottpusztult magyarok emlékét; látni kell az otthoni temetőink jeltelen sírjait, amelyek közül egyet-egyet a jobarátok kiválasztanak egy börtönben megkínzott, megölt társuk sírjaként, virágot tesznek időről . időre s sírra s a rendszernek - még a halottakat is ellenőrző intézkedésére -a vi­rág eltűnik a sírról. És látni kell: a magzatelhajtó törvénnyel hogyan irányította a rendszer a figyelmét a lehetséges "nemzethalálra". Látni kell: hogyan üvültik bele ezt a félelmet intőén a nemzet leikébe a felébredt irók, a költők, s látni kelli mily szolgain; milyen lakáj-./módra hallgatnak erről még ma is otthon az egyhá­zak vezetői.- 13 -Nagyzás-ej " őrület"-e az, hogy a maréknyi magyar gyülekezet Genfben, hogy a svájci magyarság, hogy a világban szétszóródottak templomot építsenek? Nem nagyzás, nem " Őrület", mert mindaz, ami az élet-halál határán fogant vízióból az Elet, az emlékezés, a reménység érdekében születik, annak létjoga van - és az megvalósul - csak sok embernek magáévá kell tenni ezt az akaratot. Par donator helyett tehat diszítse tiz ezer magyar név genfi temlomunk falát. Legyen ez tízezer magyar kéz, magyar sziV, és áldozatos akarat gyümölcse. Genfben a roppantméretü Kálvin-emlékmüvön a Reformációnak tíz történelmi alakja áll. A tíz közül kilenc - lehajtott fővel, vagy maga elé meredten - a földét nézi. A tíz közül csak egy' : a mi B o c s k a y Istvánunk emeli ég felé orcáját. Igaz, hogy a másik kilenc köalak orcaja még ép, mert az eső. hó, á záporozó jég, fergeteg ellen védi azt kalapjuk, vagy hajuk. Bocskay orcája megviselt, iddö-,crte arc.' S mégis: a nyugati világban bizonyosan nincs, nem létezik olyan költői alko­tás, irói mü, történeti emlék, kép, szobor, - semmi, ami egyetlen pózban, egy tekintetre, némán a végtelen időbe nézve olyan hűen, olyan beszédesen, olyan sokatmondó hitelességgel kifejezi a helytálló, biulcodó, remény ke dó, • mindent neró, mindent meggyőző hősi magyar lelket, mint ez a Bocskay-szobor Bocskay - a kort jellemzően - kezében buzogányt tart; oldalán damaszkuszi kard. Szívében: Evangélium, karjaiban erő. Hősi akarata egyedül elég volt ahhoz, hogy minden magyar kereszténynek - óhitűnek, ujhitünek, sőt az akkor még világszerte üldözött egyistenhivö unitáriusoknak is biztosítsa a vallás-és a lelkiismereti szabadságot. Más kor - más küldetés. A világban szétszóródott magyarság fél évszazad alatt másfél-száznál több templomot épített már. Nagy dolog, hogy a kanadai dohányvidékeken-, kis amerikai varosokban, nagy központokban, Dél-Amerikaban stb.stb, sok helyen van magyar temp­lom. De kár lenne elmellözni a világközpontokat; az óhazából sugárkévébon szét­szóródó magyarság útvonalainak fő,pontjait; a lei-és hazalátogató utak nagy állo­másait: Bécset, Genfet, Párizst , Londont New-Yorkot, Washingtont, illetve azo­kat a központi helyeket, ahol még nincsen reprezentatív magyar templom. Nekünk a "ma" parancsa - többek között így szól: építse meg a kint élő nem­zedék a genfi templomot. Mert vagy képes ma erre, vagy - századokig újra nem lesz- Kálvin városában az a kicsi magyar templom, ami erőnk jelképe s a magyar "jelenlét" bizonysága lehet Genfben, Ezzel az izenettel, ezzel az elhatározással, ezzel a kéréssel tóidjük most szerte a világba minden magyarhoz ezt a felhívást: i Építsük meg a magyar templomot, együtt, közös erővel Genfbení • % , ...Engem nem ejt meg gyava csüggedés! Szentül hiszem, akármit mondjatok. Hogy a magyar nem vész el s élni fog! (Ábrányi Kornél: EROS HIT.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom