Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 10. szám
kirándulásos konferenciákra utazgatásoknak sokféle szép élvezete, - de épp annak felismerése s élménye, hogy tökéletességünk az isteni tökéletesség mértéke alatt van - és marad is. Éppen annak az élménye, hogy a lélek soha nem, lehet önmaga mértéke de mindég megméretik, - és megméretése - "megszámláltatása" nyomán csak könnyűnek találtathatik. Látásom szerint: az egyház első renden: élmény, - személyes bizonyságtétel élménye. mert az élmény, (ha az) állandó is; ismétlődését szomjáhnzza és az egész személyt, annak egész létezését - s a voltakét s a leendőkét is láncolatosan magábafoglalja. Akiknek ezt jelenti az "egyház", azok mindig is megtalálják egymást. Akiknek nem ilyen élményük az egyház, azok hiába"talilkozgatnak" térben, - mert az ilyenek legfeljebb csak egymás gyengeségeit és tökéletlenségeit fedik fel önmaguk megnyugtatá.sára, - én-gyönyörüségükre. Tudom, hogy mindent szabad nekünk, csak:"összefogni" nem! De: támogatok minden olyan írást, amely nem a magunk mesterkedéseivel, nem "nyomásokkal" akarja az "egységet" - az összefogást megvalósítani, hanem egymasra-találással; mert az egység megvan, megvolt, meglesz, csak - meg kell találni. Támogatok tehát minden olyan Írást, amely az ökuménikus párbeszédnek úgynevezett indítás-értelmét is hirdeti, mondván, hogy mi-magunk mindinkább mélyüljünk bele hittételeink tanulmányozásába, lefejtvén magunkról egy olyan társadalmi közvélemény nyűgeit, amely az úgynevezett "ájra-egyesülést" pártok, szervezetek, hatalmi érdekek, stb.stb, összecsatlakozásánal látjá.' s valójában hitvallásbeli közömbösségét kívánja "igazolva" látni. Támogatok minden olyan írást, amely azt hirdeti, hogy miként te is írtad a Jöjjetek-újságban vagy tíz évvel ezelőtt, - mi nem köthetünk békét más egyházakkal, egyszerűen azért, mert egyikkel sem állunk háborúban. - A református egyház születése tiszta pillanatában - Krisztusban - "békekötés" volt már - és ma is az, - az egész embervilággal és mindegyik krisztusi egyházzal. Ha a "békének" ezt a lényegét:Krisztust feladtuk, akkor nem is vagyunk többé1 egyház, •• Az "egységet" is csak őbenne élhetjük. Itt nincs, ha, nincs de, nincs-mellébeszélés; nincs "alku." Az "egyezkedések" s az "egyeztetések" terén történeti magyar példák azért is ismeret, lenek, mert nem egy diszletes-cicomás egymásmelletiségben voltunk' együtt, de a Hitvallásainkból származó lelki szabadság szeretetében voltunk magátólértetödöen együtt. Vallom, hogy az "ütközőpont" nem bennünk van, hanem azokban az egyhazakban, amelyek "többségi" százalékolásban; "kisebbségi" arányosításokban keresik s találják tételeik igazolását, elfeledvén, hogy a szám épen lelki téren s az'Igazság-keresésben egyáltalán nem döntő tényező. - Ez csak "Krisztus szolgálatának" hirdetett vezérkedöJ kedvet, politikai-hatalmi törekvést takarhat,. Nem kell tehát sóhajtozni, hogy "hát miért is?", - "miért is?" (nem tudunk eggyé lenni), - mert Krisztus: "Én tibennetek" - és "ti-Én-benhem"-je éppen a külön-külön való személyes egynásratalálásban lelki-szellemi valóság. - Nyilván ez a lelkiszellemi egymásratalálás a gyökere annak a faktumnak is, hogy mindegyikünknek vannak s lesznek személyes barátai: római katolikus, evangélikus és más felekezetű papok és hívek. Nem tudjuk: az Isten hol, hogyan s miként akar magyar egyházat nöttetni. É nincs kötve tradíciókhoz, sajátjához sem s persze ahhoz sem, hogy hiszünk- e, nem-e Benne Azt sem tudjuk: hol akar az Isten, s kikkel akar Új-Magyarországot építeni. Volt már két Mágyarorszag is s nem is egyszer s különben is mit számit Neki a történelem!.... * / Mohácsy Endre, Bécs./ i . . ,
