Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 10. szám
4- Látásom szerint - leglényegesebb kérdés a személyes tehetség kérdése. Minél mélyebben hatolnánk bele, annál nagyobb titoknak kell a tehetséget, mint valamely pozitiv alkotásra való képességet .meglátnunk. Más megoldást nem látok, mint azt, hogy a legtágasabban kell értelmeznünk, korláttalannak kell látnunk a tehetség fogalmát. A legnagyobb veszély persze, mindég az, ha a "tehetséget" a a tehetség társadalmi érvényesülésével azonosítjuk.;Meglehetősen kiöregedett az a lélektani irányzat, amely az emberi személyiséget külön-különvaló: érzelmi, akarat értelmi, képzelmi lelki szektorokból összerakottnak látja, illetőleg elbÜÜekre szét-trancsirozza, Sokkal kézenfekvőbbnek kell látnom azt,/hogy emberi testiélek egésznek születik*s crzelmi-crtelmi-képzelmi-akarati' mar eleve ettől az egészből nyilvánulnak s-ebből váló egyéni szinezödésük is. Persze ilyen látásban nincs is ágynevezett tehetségtelen ember, csak olyan, aki nem, - vagy még nem találta meg képességeinek, sajátos tehetségének tárgyát., amelyben kifejtheti épper a maga tehetségét. Ezért is tehát az egyetemes emberiségnek kell, - vagy kellene oly társadalmi rendszer megtalálására törekednie, amely valamennyiféle tehetség kiélésére megadja: a szabadságotf Nyilván ez lenne az a szabadság, amelynek ma éj pen annyiféle értelmezése van, ahány.rendszer,• mint politikum1ma uralkodik. Persze megvalósíthatatlan célkitűzés, de pontosan az ilyen megvalósíthatatlan célokra való törekvés a tulajdonképeni haladási Oly célkitűzés ez, amely túlvezet magán a személyes emberen, mert kényszeríti arra, hogy újra meg újra megmérje magat^ hogy hozzámérje magát valamihez, ami nem ö-maga, de újra, meg újra megkérdez ze .magát: jó-e, igazié, száp-o, szent-e? Itt jegyzem meg azt, hogs'- személyesen csa.k örülni tudok annak, hogy az elmúlt felszáradtban olyan viszonylag sokféle mebert élhettem at, és főleg arra eszmélhettejn rá, hogy valójában mennyire korlátlan az úgynevezett tehetségesek mennyi sé-ge is, persze nemcsak pozitiv, de sajnos főleg negativ értelemben, közönségesen szólva;, milyen sok-aok a pályatévesztett emberi Azért, is kell elidőznöm a gondolatnál, mert éppen a magyarság egész eddigi története is: keresése ösztönösen is a maga sajátos tehetségei kifejtési, kiélési lehetőségének, szükségszerűn pedig egy oly társadalmi-állarnpolitikai rendszernek, amelyben sajátos erői harmonizálhatnának az örök érték-mértékekkel s' azokon kérész tül valamennyi erővel is. Itt külön hangsúlyoznunk .kell azt, hogy ne vegyük át minduntalan azoknak pz állítólag "mérv-adó" nagyobb, vágy kisebb, de mindenesetre szerencsésebb,-, de mennyivel szerencsésebb! - népeknek-közvéleményeknek magyarságszemléletét, amelyeknek a többek között: szinte mindég minden sikerült, mert ezek ■ akarva-nem-äkarvp. is önmaguk lelki-szellemi képleteit kinálgatják,élet-mintának; nem látva-persze azt, hogy bármely társadalmi, vagy állampolitikai-rendszer még az úgynevezett nyugati népeknél is külon-különféleként színezödlk és. variálódik. A magyar'történelem egésze:tehát a honfoglalás ''előtti is: tragédiák sorozata. Mondhatnék úgy 'is: katasztrófák ps országépítések váltakozása. Természetes, hogy történelmi tragédiákra-latásoknak nincs-ott . lelki gyökeré-indítása a megértésre, vagy megérteni-akarásra, ahol egy egészen más, - nyugodtan mondhatni: élet-élvezös . létfelfogás. már vérré-lélekké vált. - Lehet-e azt kivanni-yámi boldog népektől, hogy tragikus élmények súlyárá-terbelésére áhítozzanak?,-...'. És itt vetem közbe azt is: nem véletlen az, hogy magyar költő irta meg "Az ember tragédiáját"; hogy a roppant.gazdag magyar lírai és epikai költészetnek eleve pesszimizmus az alapélménye;. hogy-legnagyobb költőink-íróink a legkitűnőbb .Shakespeare-fordítók; hogy nagy költőink istenes költészete a legmélyebben Krisztu költészet is, tehát, nem valamely szokvány és kollektiv u.n. "vallásosság" tömegtermelése. Támogatok tehát minden olyan írást, amely a magyarság Isten-adta életerejét, elpusztíthatatlan, szívósságát, sőt: kipusztíthatatlanságát hozza újra .és újra elénk; visszamenve egészen a honfoglalásmegelőző évezredekbe is, - még ha. a Magna Hungária mithológiája is az, mert ez sem a magunk dicsérete, mert "ugyan minő dicsőség" fénye ekeskedhetik felettünk?...
