Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 3-9. szám

-In­nern mondhat le. Amennyiben lemond, létének értelmét adja fel. A küldetés tartalmilag Isten élő igéjének hirdetését jelenti, amely­nek középpontjában Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásá­nak ténye áll. Ezt a szolgálatot be kell töltenie az egyháznak, akár igényli a világ, akár nem. 2 feladatát be kell töltenie akkor is, ha esetleg a világ, illetve az államhatalom akadályozná, vagy egye­nesen megtiltatná. Ebben az esetben kerülhet az egyház illegalitás­ba és léphet akaratlanul is, a mártir egyház, a szenvedő egyház út­jára. A Szentirasna^ és a történelemnek egybehangzó tanítása az, hogy amikor az egyház komolyan vette missziói küldetését, mindig üldözésben és szenvedésben volt része. A Krisztus szenvedésében va­ló részesedés az egyház kiváltsága s ennek elkerülése legtöbbször csak a judási úton, a Krisztus elárulása utján volt lehetséges. Növekvő aggodalommal látjuk s bizonyosodunk meg afelől, hogy amikor egyhazkormányzatunk beszüntette missziói telepeinek működé­sét s a nem lelkészi jellegű személye^, az úgynevezett ;ilaikus” munkások mindénámü missziói szolgálatát eltiltotta, kihasználatla­nul hagyta az egyház és az allam között 194Ő-ban kötött egyezmény-' ben foglalt lehetőséget a különféle missziók ( a gyermek, ifjúsági, pogány, cigány és iszakosmentö misszió) teljes letiltását, vagy igen.nagyfokú korlátozását idézte elő. -'Mindezzel a mai hivatalos egyházkormanyzat az evangélizációs szolgálat tudatos és tervszerű elgáncsolásat tűzte ki célul. A legaggasztóbb az, hogy mindezeknek’ teológiai magyarázatát is adva, e felelőtlen tetteket úgy ünnepük, mint missziói felfogásunk megújulását.Az egyház e missziói küldetésé' vei egyet nem értünk és Jézus Krisztus parancsának engedelmeskedve, a tiltó^rendelkezések ellenére a missziói szolgálat bátor tovább­folytatását minden egyhaztagra, különösen a lelkipásztorra nézve kötelezőnek tartjuk. 3,nMjnden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmas­ságok vannak, az Istentől rendeltettek.(Római levél: 13.r.3.v.) ”Istennek kell, inkább engedni, hogynem az embereknek.(Csel. : 5/29) Hisszük, hogy jelen politikai hatóságunk is Istentől rendelt hatóság, amelynek az bt megillető tisztelettel, érte való imádság­gal és mindazokban a dolgokban való engedelmességgel tartozunk, amik Isten törvényével nem ellenkeznek; Tehát a politikai reakciónak nem vagyunk hívei, sőt ellenezzük azt. A múlt visszaállítására sóvárgó politikai ellenforradalom minden kísérletét ellenezzük. Állampolgá­ri kötelességeinket őszintén és örvendező szívvel teljesítjük. Valljuk, hogy elmúlt társadalmi rendünk Isten igazságos Ítélete foly tán megitéltetett, de valljuk ugyancsak az Ige világosságánál, hogy a jelen állami és társadalmi rend - mint mindegyik, - magán hordoz­za a bűn bélyegét, tehát számos olyan vónasa van, amit az egyház nem igenelhet, A hitben engedelmes'egyháznak a mindenkori államhata­lom felé való prófétai szolgálatából következik, hogy az állampolgá­rok javát és az igazságot szolgáló tetteiben bátorító és biztató igenléssel megerősítse a hatalmasságotA hibákra, mulasztásokra, bűnökre azonban-újra és újra rámutasson, mint az állam gyógyulásra szoruló sebeire. t t Aggodalommal látjuk, hogy mai egyházkormányzatunk a prófétai szolgálatnak csak az első felét tölti be, a másik felét teljesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom