Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 2. szám
3?c >Jc >',í 5{£ sjc :£ s{: #:}::£ ^ liliS Lajos(Bázel). ^ „.. ? - /: Ajánlom a genfi’magyar * feéS§i§£ll=QlÉÖ?S^ ”kápolna'1’ elindításához./- '■ Huszonegy évi távoliét után 'Isten kegyelme lehető vétette,^ hogy újra megláthattam Magyarországot és Erdélyt, Ady Endre költői képével élve visszahullhattam tehát "földobott kö;i-ként arra a földre,ahol' születtem, éltem s ahonnan engem is elűzött - sok ezrekkel együtt a végzet. Az Alföld:-----------Láttam az Alföld emlékezetes arcát. Eszembeidézhettem földszerető, dolgos népét,‘amint valamikor szorgos hangyabolyként jókedvvel dolgozott-a magyar földön. Most gépcsinálta táblák terpeszkednek szét rajta. Modern korban tál romantikus lenne idézni a legelésző nyájat*, a gulyák koloripzavat; a mai Alföldről mindez eltűnt, vagy csak nagy ritkán bukkan elő csorda, nyajj széles határoa. Az Alföld kihaltnak, cserbenhagyottnak tűnt fel nekem. Budapest:-------- Budapestet is láttam. Vagy az érzékeim csalnak, vagypedig : nem tudtak becsapni otthon, mint az idegeneket. Elcsigázott,robotoló,lótó-futó embereket láttam a városban.Az arcokról'az elzuhant boldogság emléke kiáltott felém.-Ottült rajtuk a közöny,vagy a "meddig még?" kérdése. Erdély:------- Voltam a nehézsorsó, szenvedő ErdélybenI • Elmentem a hires nagyváradi Rimóczy-étterem,mellett. Többször, banketten tenniszbajnoki győzelmeimet ünnepeltük benne. Eltűnt belőle a magyar zene, mint az én hajdani ifjóságomI Szatmár:-----“— Szüretre készülődő' szeptemberi napon érkeztem feleségemmel -Sgatmárra. Pazar Volt a Nap, dós aranyát ráöntötte}ójra,őszülő fejemre, gazdagsága^végigfolyt az utcán s feloldotta a régi emlékeket. Legelőször az ünnepet juttatta eszembe; Észak-Erdély felszabadulását. Az ököritói parasztlanyok táncának a képe zsongott bennem, dós vérű - szilaj legényekkel, kopogós szatmármegyei csárdással - a hirés dufIával, aminek messze vidéken nincs párja. Megnéztem a sirokat: ^züleim sirját. Láttam a-régi házat, amely gyermekkoromban botladozó léptekkel utrainditott. Az én házamat is láttam elnéptelenedve... Ott születtek gyermekeink s feleségemmel benne álmodtuk bölcsőjük felett a jövőt. Megnéztem a'határt.-Gyalogoltam az ősi barázdákban, gondolatiban lovaim nyomában lépkedve. Ésí!yetettem''ó jra szélesre tárult kézzel. Vetettem az Élet drága Ígéretét, hadd csirázzék, hadd szökjön kalászba az erdélyi földben s-^legy.en ma is emberek, - szegény, megpróbált magyarok éltető kenyerei ***** ***** ***** ***** ***** ***** ***** ***** ***** *****
