Élő Egyház, 1965 (1. évfolyam, 3-6. szám)
1965 / 6. szám
6 De apák voltak. Apák mélységesen, a fold, az elfeküdt századok, az egy Isten és közös temető ösapaságával. Ott voltak kis testünk minden gondjában, épülő lelkünk minden csücskében szemük meleg sátrával, hangjuk jó szigorúságával, tábortjáró éber, meleg szivükkel, ök tanítottak meg, - nem szavakban, nem kifaragott tanulságokkal, - hanem amint & levegő tanítja lélekzeni a tüdőt - hogy minden magyar ember apja minden: 'magyar 'gyermeknek, minden fiatal magyarnak. Hogy sohasem mondhat j u - k a "z t: v a gyök, hanem csak azt: vagyunk. Mert nincs külön é.n s a külön név pusztába kiáltott vak értelem. A közös rögből fakadt, közös Istennel, közös kenyérrel, közös végzettel átszőtt magyarság egyetlen fájdalmas, élet, nap felé vívódó test. Ahol minden tagnak csak az összes többi tag életében van értelme. * I! ■ • • Ok mutatták''meg széles horizontját az igazi hivő léleknek. A hivő hitének legszentebb megteljesülése: ha találkozik Istennél, hogy meglássa az egész Istent és megmutassa magát egészen a meglátott Istennek. Deez a találkozás csak az embereken keresztül történhetik. Isten utálja a sok szót, a szép mondatokat, a kegyes fintort, a mániákus lelki toalett Spró per*verzitásait. Még jobban utálja a felvett rögzött gondolatokat, a kis beteg" absztinenciákat, a torz ágyékszenteket s minden elfordulást az ő csodálatos anyagi világától. Az ember csak az egész élet: az egész test, az egész lélek minden erejének megélésével az igazi Isten igazi hívője s minden szükséges szenvedés vállalásával. éppen úgy Istent tagadod meg, ha elfordulsz az élet egy kacagásától, mintha elfutsz egy épitö nagy sírásától. Csak akkor az igazi Isten az Istened, ha az benned minél több embernek jelent ölelést, és csak akkor mész Isten felé, ha minden lépted megtalált falat, begyógyított seb, jó kacagás és kiépített jövő minél több ember számára. Nincs vallás szavakban és mimikában. Micsoda kis emberbogár az, , aki azt hiszi, hogy Istenre tartozhatik: ha borjúfrikandút nem eszik, ha memfiszt nem szi, ha feje búbját, könyökét, ^ :,r f távoltartja a nőtől, ha nem táncol, vagy nem játszik vizipólót és más efféle bolond vergődései azoknak, akik szárny nélkül akarnak repülni. ^ Tőlük tanultam meg: hogy nem a valóság az igazi valóság, hanem: a nélkülözhetetlen valótlanságok. Mért ők a megtisztító akarat, a felrepítő erő. Nem az az igazi éned, amelyet az emberek látnak, fényképész levesz, Író megrajzol. Az az igazi éned, akinek két legbenső szemed lát: a hős, a nagy, a tiszta. Mert ez. az anyád csókjában kapott ó's akaratod énje, ez emel fel, ez visz tovább s legszebb akarataid ez próbálja. Nem az a valóság, amelyet látsz és fogsz emberekben, dolgokban, mindennapokban. Hanem, az álmaid valósága, az ős mesék igazságtevő világa, mert énélkül öngyilkos lenne a világ. + Tőlük tanultam a nagy arányok szomjas szeretétét. Átvitték lelkemen Bethlen gigászi álmát. Szerezi Molnár végtelen szeretetét, Apáczai Cseri ikáruszi röptét. Megmutatták: véres fergetegek, zuhanó tragédiák közt egyetlenül csodálatos harcod, mitológikus Erdélyi És hegyek és eposzok, temetők és régi sirok bővültek belém. Tőlük’ kaptam az olthatatlan szent szomjúságot: emberszivekkel, embersorsokkal egy mérhetetlen michelarigelói katedrái.ist építeni. Amely mindent megmutat, ahol minden megmondja magát. Hogy boldogabb legyenek az emberszivek és könnyebbek legyenek az emberi sorsok. * Tőlük tanultam: egy életforma van csak: az éposz. A kenyér szelid éposza, a nap: bibik erős. tűrése, a család hősi építése a tragikus időkben, vagy a másik éposz: a milliókat-egybeölelő, millióknak jöv'ót termő küzdő szeretet. Naponként döglik, aki
