Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-02 / 199. szám

1944 szeptember 2­ELLENZÉK 3 Tiszta beszéd Kát on a ember, harcokban megeü- zett férfi szavai voltak azok, ame­lyek tegnap a rádión keresztül a magyar nép felé elhangzottak. Egy­szerű, őszinte szavaik, amilyeneket rég hallal tank s amire már rég várt a nemzet. Mintha valamilyen bódu­latban éltek volna igen sokan az or­szágban, ami megakadályozta ókét a tisztánlátásban s az események felmérésé ben. A magyar józanság, jő tulajdonságaink legjobbika mint­ha teljesen kiveszel* volna s hol ok­talan reménytelenségnek és mindent sötéten látásnak, hol könny eimü biztonságérzetnek adott helyet. Ezek között a végletek között tántorgott ideáddá a magyar társadalom, külö­nösen a városi lakosság, ahelyett, hogy felmérve a helyzetet s levonva a szükséges következtetéseket, szem­benézett. volna a könyörtelen valóság- gokkal. Miniszterelnökünk ezt tette. Szembenézett a valósággal, szembe­nézett az egész nemzet színié előtt s mindenkinek megmutatta, a valósá­got sem túlozni, sem lebecsülni nem lehet „Az a helyzet, amelybe ma be­lesodródtunk — mondotta — egy­részt a földrajzi aldicittságok fejlemé­nyét, másrészt megi/spetésszerü ese­mények következménye. De minden meg fog történni, éjjeí-nappali mun­kával katonai és polgári vonalon ahhoz, hogy a még rendelkezésre ál­ló erőnket úgy és ott vethessük be, hogy határainkat megvédliessükA Ezekben a szavakban semmi sincs a politikusok sallangjaiból semmi fenntartás és mellébeszélés, olyan szavak, amelyeket bármely világo­san gondolkodó és üsztánláló ma­gyar ember elmondhatott volna és éppen ezért érzi mindenki annyira i'gazafknak s helyénvalóknak őket. Szólamokért sohase kellett a fekete­piachoz fordulnunk, bőven rendelke­zésre állottak, olyan bőségben, hogy igen sokan megcsömörlöttek tőlük. Magunkban kell bizakodnunk — szögezte le a miniszterelnök s utalt finn testvéreink hősi példájára, akik a legkétsé gbeesettebb s kilátástala­nabb helyzetein is úrrá tudtak lenni, mert töretlen a lelkűk és az önbi­zalmuk s mert náluk soha sem az egyén és az egyén érdeke az élőbb- való, hanem a nemzet, a közösség. Ehhez áldozatkész szellem kell, hit és elszántság. Ennek kialakításával1 még nem késtünk el s ha későn is, de meg fog valósulni. A jészándéku, jóérzésü s magyarságukat nemcsak emberek példáját szellemi­külső máznak tekintő máris igen sek felemelő nyújtották az áldozatkész ségliek, van azonban egy emberfaj­ta, amely nem képes önzése elefánt- tornyából leereszkedni s mindent támadásnak vesz, ami elírni vé­dekeznie kell, ami saját nagyra értékelt sacra egoizmusát a leghó'vo- labbról is érinti. Ezeknek ni hány válfaját sorolta íei a minisztereinők. Azokat, akiknél egy kis kényelmet­lenség kétségbeesést okos, akik a mai időket szemérmetlen haiácsa- lásra használják fel, akik nem tö­rődve a viharral, szórakoznak és mulatoznak, akik két pihenőnapot igényelnek hetente s minden össze­dőlhet körülöttük, de „vikendjükef5 nem engedik megzavarni. Nőhetnek as aktahegyek, kétségbeesetten kö­nyöröghetnek elintézésért a sürgős, emibersorsekat viselő kérések, ők pihennek s kényelmiket ápolják. In­tézményes megoldási hirdetett ezek­kel kapcsolatban a miniszterelnök s külön megemlékezett azokról, akik; ţ azt vallják, hogy csak annak kell tényleges szolgálatét teljesítenie, aki nem tudja kivonni magát alóla. Az ilyen hazaárulók felfogását megfe­lelő eszközökkel meg fogják változ­tatni, amint szigorú intézkedések fogják azt is biztosítani, hogy senki se szelhessen nagyobb karéjt magá­nak a nemzet kény eréből, mint amekkora tehetsége és munkája után megilleti. Szeretek szembenézni a problé­mákkal — mondotta a miniszter el­nök s szembe is nézett velük. Bát­ran és meg nem. alkuvóan. Hason­lóan; kell raindannyiünknak csele-' kednünk. Tudnunk kell, hogy most nemzeti létünkről van szó, amelyet eddig még nem tapasztalt súlyos veszedelem fenyeget. Átéltük már Mohácsot és Trianont s európai ezer évünk állandó fegyverzajfean telt el, de talán most érkezett el számunkra a legnehezebb megpróbáltatás ideje. Bei ebből is kikerülhetünk épen és becsülettel, ha át érezzük a magyar­ság küldetését a hazánkul adott te­rületen s ehhez mérten cselekszünk. A miniszterelnök cicoma nélküli, komoly szavai megmutatják a cse­lekvés útját. Elszántság, erős akarat, erőinkbe vetett hit, önbizalom és jó­zanság — ezek azok a feltételek, amelyek ha megvannak, átvészelhet­jük minden idők legborzalmasabb viharát. során augusztusban 4200-uáil több el- lensiéigeis páncélost és kereiken) 5000 löveget semmisít lettünk meg vagy zsák mátnyol 11íjn.k, továbbá 13.0!0ü-nó I több foglyot éji ettünk. A D él] á - és Ke­leti-Kárpátok között a mérmet és a magyar kötelékek csűr« öntök ön szét­verték bolsevisták részben páncé­losokkal támogatótl számos támadá­sát. A Baranovtól nyugatra lévő Vb-'ztulali ifi főben csapat ai ri k m él y cn benyomultak az ellenséges állások­ba. Anapoitól ny ugatra, a ' Visztula nyugati partján, egy szovjet hídfőt slz^t, verteink. Varsói ' I észak,keletre, valia,mint a Bug és a Narev között kemény harcokban összeomlott, a bolsevistáknak páncélosokkal] és csatarepülőkkel támogatott sicik meg­ismételt támadása. Észtországban gránátosaink erdei harcokban Dor­pat I ól ásza kuyuga t ra ykseaav ért ek egv ellenséges eröcsio-port.ot. Légik ar­aiakban és a légi fegyvernem légvé­delmi tüzénségéiiok füzében a szov­jet, a keleti arc. vonal on csütörtökön) 56 repülőgépet, vesztett­A bentit,engerészi't és a l'éjgi fegy­vernem a brit-északam erikái utá-nr- pótlási hajózás ellen folytatóit harc­ban augusztus havában 22b.500 brut­to regisztertonnái, kitevő 45 telier- szállitó hajót süllyesztett el és 262 ezer brutto regiszitertoima további hajót torpedókkal és bombával rész­ben, oly súlyosan megrongált, hogy ezek nagyrésztének elsüllyedése va­lószínű. Mess&ehordó ütegek lövedékei és a szárnyas* bambák árasztják el Délangiia partvidékét AMSZTERDAM, szeptember 2. (MTI— DNB) A brit hírszolgálat jelentése szerint Londonban hivatalosan közölték, hogy a né­metek csütörtök kora reggeltől kezdve sürü egymásutánban küldik a szárnya*bombákat Dél-Anglia és London fölé, ahol károk és vesxztmégek keletkeztek. Mint az InterÁnf. értesül, a Gris-fokon felállított mcsszehordó ütegek pénteken haj­nali i óra yj perc óta tűz alatt tartják a délangliai partvidék kikötővárosait. A német ütegek több mint 100 sortüzet adtak le. Berlini illetékes körökben nem adtak fel­világosítást arra nézve, hogy további inná- ziós előkészület elleni intézkedésről van-*.: »szó, vagy újabb távolsági fegyver lépett-e működésbe. A messzehordó tüzérség most elő- szőr mutat olyan harci erőt, amelyet még hatásosabban lehet növelni. Különösen fi­gyelemreméltó, hogy nappal és éjszaka egyre sűrűbben követik egymást a lövések. A háború után a művészi szépségekre kiéhezett emberiség elsősorban a zene felé sodródik uj igazgatója Nagy István, a kolozsvári zenekonzervatórium nyilatkozik terveiről A fíéli és Keleti Kárpátok között számos szovjet támad utasítottak vissza csapa BERLIN, szeptember 2. (MTI) A Führer fahadi szállásáról jeleníti a, v éderő főp aran.c snoksága: Csapataink Észak -F r ajne i aorsz ág - ban az erős el .Leins égési nyomás kö­vetik ezt ében tovább vonultak viis&za északkelet felé a iSommie irányába. Az ellenség kemény harc után birto­kába kerítette Amienist <és onnan to­vább tört, ebére északkelet felé. El­lentámadások imdMitiak meg. Laon- Raphaeb térségéből tovább tartott az erős ellenséges nyomás észak felé. Az elil,emséig Chalom sur Mame térsé­géből kelet felé előretörve áttört az Argonok déli részén, és: szél]es arcvo- miailicn a Maas ellen nyomult előre. Különösen hevesek voltak a harcok Verdun térségében, amelyet csapata­ink a délután órákban kiürítették. Brest harcitérsége, miután egy nagy ellienséges támadás' meghiú­sult, államid,óan az eililienség nehéz tüze alatt áll. Az előtéri állásaink ellen megismételt támadások meg­hiúsultak. Különösem hevesek vol­tak a harcok az A rmonigue-fétszi- getem. A cécembireii tengerészeti üte­gek példásan, harcoló védői tovább­ra is elzárják a St. Malo kikötőjének bejáratát, noha az ellenség csaknem szünet nélkül tüzel rájuk és a tuze­KOLOZSVÁR, szeptember 2. Ritka eset­ben fogúdba olyain álta'áinos megelégedés az uj kinevezéseket, mint amilyen egyön­tetű helyesléssel fogatták Kolozsvár, sőt Eirdlsfly zenei körei, valamint a közönség szélesebb rétegei is Nagy Istvánnak, a, ki­tűnő kamat ylmak a Zenekonzervatórtuim igíszga. Jójává történt ki,nevezéséit'. S két- ségíeLen, hogy Nagy Istvánban a zenei, ne­velés legfőbb erdélyi intézménye, de ugyaniakkor Kolozsvár zene élete is >a* leg­megfelelőbb embert kapta egyik vezető­jéül. A Csíkszeredái születésű, kitűnő kar­nagy a budapesti zene akt. dómián szerezte oklevelét, de nemcsak az émektanári dip­lomát . szervezi g rnegl híanem mint tehetsé­ges, kiváló hegedűs, az akadémia hiegediü- tanszakát is elvégezte. Diákévei alatt tag­ja volt a Buébpesti Hangversenyzenekar­nak és a Székesfővárosi Zenekarnak is, ami, alkámat adtot, < neki '?.rra, hogy a legjobb magyar éis, külföldd karnagyokat mind megismerje s munkamódszerükről személyes talpaséiálatokat nyerjen. Ts.nul- mányai/náJk befejezése után azonnal visz- ssaaaa szatért Eirdélyíbe, de m,ég csak azt sem igényelte, hogy a kolozsvári, magy'ar ze- niekonzervatóri'um tanári karába bejusson, hnimem hivatást látva benne, vállalta a Csíkszeredái római katolikus tani. Iáképző énekkari áíliásáit. Csákból Marosvásár­helyre, onnan pedig Kolozsvárra került s mindenütt országos feltűnést keltő, kivár lp kórusokat szervezett egy-két eszten­dő alatt. Amellett a kórusveertésire jól fel­készített s ziemeiilieg müveit tanítók százai kerülték ki a., keze alól, olyanok, akik az uj magyar zenének, Kodály és Bartók muzsikájának teljes ismeretében a leg­szebb ígéreted Erdély zenei jövőjének. Nagy Istvánnal konzervatóriuma igiaz- gsfévá történt kinevezése óta biábpj ke­restük a teLMkoizást, katonai szolgálata e - szólitóttá városunikból. De a napokban itt töSitötte- rövid szabadságáéi s akkor végire elbeszélgethettünk vele jövő terveiről. — Terveim,, szándékaim — mondotta Nagy István — elsősorban arra irány lé­niák, hogy megbecsülve az intézet múlt­jáig folytassam elődeimnek, Visky János­nak ét' Farkas Ferencnek az intézet szín­vonalát emelő munkáját. Nógatásunkra, hogy céljiait közelebbről lésben egy csatahajó is rétsiztvesiz. A Rhone völgyében, tovább tarta­nak hátvédcsap atain-k súlyos <elhá- ritióbancai Valence térségé)ten. Bel­giumban! 'és Észak-Franc iaonsizágban a tíz legutóbbi nap harcaiban felkon­coltunk 1950 terroristát. LictmcHon ellen a súlyos megtorló tűz tovább tart. Csapataink az adriai parton' egész; napolni át elhárító harcokban ál Utak a legerősebb támad ásókkal szemben, amelyeknek dühe egyre tovább fo­kozódott. Elkeseredett, harcok során az etilem ség egyes helyien kismérték­ben be tudott nyomulni aircvoiia- Lumikiba, de nem tudta kiikétnysiz crite­rii a tervezett áttörést. A heilyi betö­réseket elreteszel tűk éisi 51 páncélost szétlőttünk. A keleti arcvonalon most már si­került a bolsevis*tiák nyári oiffenzivá- ját a Keleti-Kárpátok és a Finimö.böl között összefüggő arevomalon fieil- fogni. A legutóbbi nap is meghiúsult az ellenség val mennyi kísérlete, hogy erős lökésekkel ismét mozgási szabadságot teremtsen magának, mégpedig gyalogságunk sziivóisságvám és páncélos köt el ékei ink sikeres- visz- szacsapásai következtében. E harcok is meghatározza, így felelt: — A cé t abban látóm bogy a magas- rendíü, nemes muzsikát s főként a n agy magyar mesterek müveit megszarekessük a növendékefckrt éspedig annyira megsze­rettessük, hogy az intézetből kikerülve, életszükségletük leigyen a komoly mu­zsika. Tapasztalataim szerint azt utóbbi évek folyamán Kolozsvár zenei éle óból erősen hiányzott a házi kama r azon élés. ezt pedig nem pótolhatja sem a hangverseny- látiogiatás, sem a rádiózás. Kedvet kell te­hát ébreszteni a kamarazenélésre. Egyéb­ként meggyőződésem, hogy a háború után a művészi szépségekre kiéhezett^ emberi­séig általiéban a művészietek, de elsősor­ban a zene felé sodródik. Az vgy támadó i\:;pnifék kielégítésére már most elő kell készülni. Bléigtétellel hallgattuk Niagy Istvánt, amint céljait vázol la, de mindjárt azt az aggodalmunkat is kifejezésre juttattuk, ho~v mérhetetlen kánt. ieléntene. ha uj megfci ziatása miatt megakbdha a Aamtó- képzőben végzett munkája. — Uj me gíbázaitáSom vállalásakor kér­tem — nyugtatott, mű — s a kultuszmi­nisztériumtól igene let is kaptam arra, hogy a taniiofcâpeoân.tâzetben se énektaní­tás is részben, de főleg a két intézet ve­gyeskara is a kezemben marad:. Önként és örömmel vállaltam ezt a kö teleze.tt.sé- g'°t, ams/yiel lelkes tanítványaimnak. Er­dély jövendő tanít óinak tartozom. Sőt re­mélem. hogy nemcsak okét, hanem segit- séviikkel a város nagyszámú zenekedvelő közönségét is a külöuiböző korok és nem­zetek sok maradandó értékű alkotásával ismertethetem meg. Majd elgondolkozva hozzáfűzte még: — A konzervatóriumban is ez esz a messzebbre néző célom: a zenében rejlő hatalmas nevelőerőt feltesanálva. lelke mélyéig magyar, valamint igszabb és jobb, tehát./ boldogabb embereket nevelni. Kü"önben is nrndiaz, amit elmondottam, n^m uj és ismeretlen.. Kodály már megje­lölte az utat és járhatóvá is tette. Nagy Ígéretek és sok beszéd helveţi tehát csak annyit, hogy ez általa megjelölt utat sze­retném megjárni — fejezte be nyilatkoza­tát a konzervatóriumnak jelenleg mé°; badarrá dőrmesteri egyenruhában feszt Ő u.i iiP'az.oiatniia B Fájdalommal tudatjuk, hogy GYUL a honvédutcai áll. népiskola igazgatója, 1944 év szeptember 1-én délelőtt 9 órakor elhunyt. Hétfőn délután 5 órakor (szeptember 4-én) kisérjük uto'só útjára a reformá­tus egyház szertartása szerint a házsongárdi temető főkápolnájából. Pisl€©lti Gyuláné w ÍA . ,,, , .. . Honvéd-utcai áll. neptsko'a az elhunyt özvegye. tantestülete és növendékei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom