Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)
1944-09-02 / 199. szám
1944 szeptember 2ELLENZÉK 3 Tiszta beszéd Kát on a ember, harcokban megeü- zett férfi szavai voltak azok, amelyek tegnap a rádión keresztül a magyar nép felé elhangzottak. Egyszerű, őszinte szavaik, amilyeneket rég hallal tank s amire már rég várt a nemzet. Mintha valamilyen bódulatban éltek volna igen sokan az országban, ami megakadályozta ókét a tisztánlátásban s az események felmérésé ben. A magyar józanság, jő tulajdonságaink legjobbika mintha teljesen kiveszel* volna s hol oktalan reménytelenségnek és mindent sötéten látásnak, hol könny eimü biztonságérzetnek adott helyet. Ezek között a végletek között tántorgott ideáddá a magyar társadalom, különösen a városi lakosság, ahelyett, hogy felmérve a helyzetet s levonva a szükséges következtetéseket, szembenézett. volna a könyörtelen valóság- gokkal. Miniszterelnökünk ezt tette. Szembenézett a valósággal, szembenézett az egész nemzet színié előtt s mindenkinek megmutatta, a valóságot sem túlozni, sem lebecsülni nem lehet „Az a helyzet, amelybe ma belesodródtunk — mondotta — egyrészt a földrajzi aldicittságok fejleményét, másrészt megi/spetésszerü események következménye. De minden meg fog történni, éjjeí-nappali munkával katonai és polgári vonalon ahhoz, hogy a még rendelkezésre álló erőnket úgy és ott vethessük be, hogy határainkat megvédliessükA Ezekben a szavakban semmi sincs a politikusok sallangjaiból semmi fenntartás és mellébeszélés, olyan szavak, amelyeket bármely világosan gondolkodó és üsztánláló magyar ember elmondhatott volna és éppen ezért érzi mindenki annyira i'gazafknak s helyénvalóknak őket. Szólamokért sohase kellett a feketepiachoz fordulnunk, bőven rendelkezésre állottak, olyan bőségben, hogy igen sokan megcsömörlöttek tőlük. Magunkban kell bizakodnunk — szögezte le a miniszterelnök s utalt finn testvéreink hősi példájára, akik a legkétsé gbeesettebb s kilátástalanabb helyzetein is úrrá tudtak lenni, mert töretlen a lelkűk és az önbizalmuk s mert náluk soha sem az egyén és az egyén érdeke az élőbb- való, hanem a nemzet, a közösség. Ehhez áldozatkész szellem kell, hit és elszántság. Ennek kialakításával1 még nem késtünk el s ha későn is, de meg fog valósulni. A jészándéku, jóérzésü s magyarságukat nemcsak emberek példáját szellemikülső máznak tekintő máris igen sek felemelő nyújtották az áldozatkész ségliek, van azonban egy emberfajta, amely nem képes önzése elefánt- tornyából leereszkedni s mindent támadásnak vesz, ami elírni védekeznie kell, ami saját nagyra értékelt sacra egoizmusát a leghó'vo- labbról is érinti. Ezeknek ni hány válfaját sorolta íei a minisztereinők. Azokat, akiknél egy kis kényelmetlenség kétségbeesést okos, akik a mai időket szemérmetlen haiácsa- lásra használják fel, akik nem törődve a viharral, szórakoznak és mulatoznak, akik két pihenőnapot igényelnek hetente s minden összedőlhet körülöttük, de „vikendjükef5 nem engedik megzavarni. Nőhetnek as aktahegyek, kétségbeesetten könyöröghetnek elintézésért a sürgős, emibersorsekat viselő kérések, ők pihennek s kényelmiket ápolják. Intézményes megoldási hirdetett ezekkel kapcsolatban a miniszterelnök s külön megemlékezett azokról, akik; ţ azt vallják, hogy csak annak kell tényleges szolgálatét teljesítenie, aki nem tudja kivonni magát alóla. Az ilyen hazaárulók felfogását megfelelő eszközökkel meg fogják változtatni, amint szigorú intézkedések fogják azt is biztosítani, hogy senki se szelhessen nagyobb karéjt magának a nemzet kény eréből, mint amekkora tehetsége és munkája után megilleti. Szeretek szembenézni a problémákkal — mondotta a miniszter elnök s szembe is nézett velük. Bátran és meg nem. alkuvóan. Hasonlóan; kell raindannyiünknak csele-' kednünk. Tudnunk kell, hogy most nemzeti létünkről van szó, amelyet eddig még nem tapasztalt súlyos veszedelem fenyeget. Átéltük már Mohácsot és Trianont s európai ezer évünk állandó fegyverzajfean telt el, de talán most érkezett el számunkra a legnehezebb megpróbáltatás ideje. Bei ebből is kikerülhetünk épen és becsülettel, ha át érezzük a magyarság küldetését a hazánkul adott területen s ehhez mérten cselekszünk. A miniszterelnök cicoma nélküli, komoly szavai megmutatják a cselekvés útját. Elszántság, erős akarat, erőinkbe vetett hit, önbizalom és józanság — ezek azok a feltételek, amelyek ha megvannak, átvészelhetjük minden idők legborzalmasabb viharát. során augusztusban 4200-uáil több el- lensiéigeis páncélost és kereiken) 5000 löveget semmisít lettünk meg vagy zsák mátnyol 11íjn.k, továbbá 13.0!0ü-nó I több foglyot éji ettünk. A D él] á - és Keleti-Kárpátok között a mérmet és a magyar kötelékek csűr« öntök ön szétverték bolsevisták részben páncélosokkal támogatótl számos támadását. A Baranovtól nyugatra lévő Vb-'ztulali ifi főben csapat ai ri k m él y cn benyomultak az ellenséges állásokba. Anapoitól ny ugatra, a ' Visztula nyugati partján, egy szovjet hídfőt slz^t, verteink. Varsói ' I észak,keletre, valia,mint a Bug és a Narev között kemény harcokban összeomlott, a bolsevistáknak páncélosokkal] és csatarepülőkkel támogatott sicik megismételt támadása. Észtországban gránátosaink erdei harcokban Dorpat I ól ásza kuyuga t ra ykseaav ért ek egv ellenséges eröcsio-port.ot. Légik araiakban és a légi fegyvernem légvédelmi tüzénségéiiok füzében a szovjet, a keleti arc. vonal on csütörtökön) 56 repülőgépet, vesztettA bentit,engerészi't és a l'éjgi fegyvernem a brit-északam erikái utá-nr- pótlási hajózás ellen folytatóit harcban augusztus havában 22b.500 brutto regisztertonnái, kitevő 45 telier- szállitó hajót süllyesztett el és 262 ezer brutto regiszitertoima további hajót torpedókkal és bombával részben, oly súlyosan megrongált, hogy ezek nagyrésztének elsüllyedése valószínű. Mess&ehordó ütegek lövedékei és a szárnyas* bambák árasztják el Délangiia partvidékét AMSZTERDAM, szeptember 2. (MTI— DNB) A brit hírszolgálat jelentése szerint Londonban hivatalosan közölték, hogy a németek csütörtök kora reggeltől kezdve sürü egymásutánban küldik a szárnya*bombákat Dél-Anglia és London fölé, ahol károk és vesxztmégek keletkeztek. Mint az InterÁnf. értesül, a Gris-fokon felállított mcsszehordó ütegek pénteken hajnali i óra yj perc óta tűz alatt tartják a délangliai partvidék kikötővárosait. A német ütegek több mint 100 sortüzet adtak le. Berlini illetékes körökben nem adtak felvilágosítást arra nézve, hogy további inná- ziós előkészület elleni intézkedésről van-*.: »szó, vagy újabb távolsági fegyver lépett-e működésbe. A messzehordó tüzérség most elő- szőr mutat olyan harci erőt, amelyet még hatásosabban lehet növelni. Különösen figyelemreméltó, hogy nappal és éjszaka egyre sűrűbben követik egymást a lövések. A háború után a művészi szépségekre kiéhezett emberiség elsősorban a zene felé sodródik uj igazgatója Nagy István, a kolozsvári zenekonzervatórium nyilatkozik terveiről A fíéli és Keleti Kárpátok között számos szovjet támad utasítottak vissza csapa BERLIN, szeptember 2. (MTI) A Führer fahadi szállásáról jeleníti a, v éderő főp aran.c snoksága: Csapataink Észak -F r ajne i aorsz ág - ban az erős el .Leins égési nyomás követik ezt ében tovább vonultak viis&za északkelet felé a iSommie irányába. Az ellenség kemény harc után birtokába kerítette Amienist <és onnan tovább tört, ebére északkelet felé. Ellentámadások imdMitiak meg. Laon- Raphaeb térségéből tovább tartott az erős ellenséges nyomás észak felé. Az elil,emséig Chalom sur Mame térségéből kelet felé előretörve áttört az Argonok déli részén, és: szél]es arcvo- miailicn a Maas ellen nyomult előre. Különösen hevesek voltak a harcok Verdun térségében, amelyet csapataink a délután órákban kiürítették. Brest harcitérsége, miután egy nagy ellienséges támadás' meghiúsult, államid,óan az eililienség nehéz tüze alatt áll. Az előtéri állásaink ellen megismételt támadások meghiúsultak. Különösem hevesek voltak a harcok az A rmonigue-fétszi- getem. A cécembireii tengerészeti ütegek példásan, harcoló védői továbbra is elzárják a St. Malo kikötőjének bejáratát, noha az ellenség csaknem szünet nélkül tüzel rájuk és a tuzeKOLOZSVÁR, szeptember 2. Ritka esetben fogúdba olyain álta'áinos megelégedés az uj kinevezéseket, mint amilyen egyöntetű helyesléssel fogatták Kolozsvár, sőt Eirdlsfly zenei körei, valamint a közönség szélesebb rétegei is Nagy Istvánnak, a, kitűnő kamat ylmak a Zenekonzervatórtuim igíszga. Jójává történt ki,nevezéséit'. S két- ségíeLen, hogy Nagy Istvánban a zenei, nevelés legfőbb erdélyi intézménye, de ugyaniakkor Kolozsvár zene élete is >a* legmegfelelőbb embert kapta egyik vezetőjéül. A Csíkszeredái születésű, kitűnő karnagy a budapesti zene akt. dómián szerezte oklevelét, de nemcsak az émektanári diplomát . szervezi g rnegl híanem mint tehetséges, kiváló hegedűs, az akadémia hiegediü- tanszakát is elvégezte. Diákévei alatt tagja volt a Buébpesti Hangversenyzenekarnak és a Székesfővárosi Zenekarnak is, ami, alkámat adtot, < neki '?.rra, hogy a legjobb magyar éis, külföldd karnagyokat mind megismerje s munkamódszerükről személyes talpaséiálatokat nyerjen. Ts.nul- mányai/náJk befejezése után azonnal visz- ssaaaa szatért Eirdélyíbe, de m,ég csak azt sem igényelte, hogy a kolozsvári, magy'ar ze- niekonzervatóri'um tanári karába bejusson, hnimem hivatást látva benne, vállalta a Csíkszeredái római katolikus tani. Iáképző énekkari áíliásáit. Csákból Marosvásárhelyre, onnan pedig Kolozsvárra került s mindenütt országos feltűnést keltő, kivár lp kórusokat szervezett egy-két esztendő alatt. Amellett a kórusveertésire jól felkészített s ziemeiilieg müveit tanítók százai kerülték ki a., keze alól, olyanok, akik az uj magyar zenének, Kodály és Bartók muzsikájának teljes ismeretében a legszebb ígéreted Erdély zenei jövőjének. Nagy Istvánnal konzervatóriuma igiaz- gsfévá történt kinevezése óta biábpj kerestük a teLMkoizást, katonai szolgálata e - szólitóttá városunikból. De a napokban itt töSitötte- rövid szabadságáéi s akkor végire elbeszélgethettünk vele jövő terveiről. — Terveim,, szándékaim — mondotta Nagy István — elsősorban arra irány léniák, hogy megbecsülve az intézet múltjáig folytassam elődeimnek, Visky Jánosnak ét' Farkas Ferencnek az intézet színvonalát emelő munkáját. Nógatásunkra, hogy céljiait közelebbről lésben egy csatahajó is rétsiztvesiz. A Rhone völgyében, tovább tartanak hátvédcsap atain-k súlyos <elhá- ritióbancai Valence térségé)ten. Belgiumban! 'és Észak-Franc iaonsizágban a tíz legutóbbi nap harcaiban felkoncoltunk 1950 terroristát. LictmcHon ellen a súlyos megtorló tűz tovább tart. Csapataink az adriai parton' egész; napolni át elhárító harcokban ál Utak a legerősebb támad ásókkal szemben, amelyeknek dühe egyre tovább fokozódott. Elkeseredett, harcok során az etilem ség egyes helyien kismértékben be tudott nyomulni aircvoiia- Lumikiba, de nem tudta kiikétnysiz criterii a tervezett áttörést. A heilyi betöréseket elreteszel tűk éisi 51 páncélost szétlőttünk. A keleti arcvonalon most már sikerült a bolsevis*tiák nyári oiffenzivá- ját a Keleti-Kárpátok és a Finimö.böl között összefüggő arevomalon fieil- fogni. A legutóbbi nap is meghiúsult az ellenség val mennyi kísérlete, hogy erős lökésekkel ismét mozgási szabadságot teremtsen magának, mégpedig gyalogságunk sziivóisságvám és páncélos köt el ékei ink sikeres- visz- szacsapásai következtében. E harcok is meghatározza, így felelt: — A cé t abban látóm bogy a magas- rendíü, nemes muzsikát s főként a n agy magyar mesterek müveit megszarekessük a növendékefckrt éspedig annyira megszerettessük, hogy az intézetből kikerülve, életszükségletük leigyen a komoly muzsika. Tapasztalataim szerint azt utóbbi évek folyamán Kolozsvár zenei éle óból erősen hiányzott a házi kama r azon élés. ezt pedig nem pótolhatja sem a hangverseny- látiogiatás, sem a rádiózás. Kedvet kell tehát ébreszteni a kamarazenélésre. Egyébként meggyőződésem, hogy a háború után a művészi szépségekre kiéhezett^ emberiséig általiéban a művészietek, de elsősorban a zene felé sodródik. Az vgy támadó i\:;pnifék kielégítésére már most elő kell készülni. Bléigtétellel hallgattuk Niagy Istvánt, amint céljait vázol la, de mindjárt azt az aggodalmunkat is kifejezésre juttattuk, ho~v mérhetetlen kánt. ieléntene. ha uj megfci ziatása miatt megakbdha a Aamtó- képzőben végzett munkája. — Uj me gíbázaitáSom vállalásakor kértem — nyugtatott, mű — s a kultuszminisztériumtól igene let is kaptam arra, hogy a taniiofcâpeoân.tâzetben se énektanítás is részben, de főleg a két intézet vegyeskara is a kezemben marad:. Önként és örömmel vállaltam ezt a kö teleze.tt.sé- g'°t, ams/yiel lelkes tanítványaimnak. Erdély jövendő tanít óinak tartozom. Sőt remélem. hogy nemcsak okét, hanem segit- séviikkel a város nagyszámú zenekedvelő közönségét is a külöuiböző korok és nemzetek sok maradandó értékű alkotásával ismertethetem meg. Majd elgondolkozva hozzáfűzte még: — A konzervatóriumban is ez esz a messzebbre néző célom: a zenében rejlő hatalmas nevelőerőt feltesanálva. lelke mélyéig magyar, valamint igszabb és jobb, tehát./ boldogabb embereket nevelni. Kü"önben is nrndiaz, amit elmondottam, n^m uj és ismeretlen.. Kodály már megjelölte az utat és járhatóvá is tette. Nagy Ígéretek és sok beszéd helveţi tehát csak annyit, hogy ez általa megjelölt utat szeretném megjárni — fejezte be nyilatkozatát a konzervatóriumnak jelenleg mé°; badarrá dőrmesteri egyenruhában feszt Ő u.i iiP'az.oiatniia B Fájdalommal tudatjuk, hogy GYUL a honvédutcai áll. népiskola igazgatója, 1944 év szeptember 1-én délelőtt 9 órakor elhunyt. Hétfőn délután 5 órakor (szeptember 4-én) kisérjük uto'só útjára a református egyház szertartása szerint a házsongárdi temető főkápolnájából. Pisl€©lti Gyuláné w ÍA . ,,, , .. . Honvéd-utcai áll. neptsko'a az elhunyt özvegye. tantestülete és növendékei.
