Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)
1944-09-05 / 201. szám
/ ' ♦ \ ) T'Xl I > » • £> «J 0»% i w *. ii »* A .’ ’JDAPB3T Or ^ 2 a ;,.....;■ }, .' • ?■; M h©f* n t EJEDD, 1941 szeptember 5LX3T. évfolyam, 231. szám. ÄRA 20 FILLÉR .PALLAS SAJTÓV ÁLLAL AT Kiadótulajdonos RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizet 5.20 P, negyedévre 15 árak: 1 hóra Offl íioq iáét [JS83 qán híí9 ibis nub 13S3 2Í3Ü >.dh »79S nd hop dsjf A •asq iqés I9S8 »3f02 lém éxéí íísvf áast lem asm jóm QS2 saio í3sS oem n^’I áffít aoH Magyarország régebb és a közel- múltban is számos {amijeiét adla politikai bölcsességének és előrelátásának. Minden rendelkezésére! álló eszközzel szolgálta a dunamedencei népek békés együttélésének ügyét s ennek érdekében nem egyszer súlyos áldozatokat is hozott. Tudta, hogy a áunamedencei népek csak abban az esetben maradhatnak fenn és élhetnek önálló állami életet, ha kölcsönösen megtalálják az egymáshoz vezető utat és közös sorsvállalás jegyében dolgoznak egy békésebb, nyu- godtabb és boldogabb jövendő érdekében. Az előző világháború súlyos csapásokat mért Magyarországra. Kö- zépeurópának ez az időálló államszervezete tragikus megrázkódtatások on esett keresztül. Magyarország mégis a függő' kérdések békés elintézése mellett döntött és minden alkalmat megragadott arra, hegy mások is alkalmazkodjanak ehhez a magatartáshoz s békés utón találják meg a vitás kérdések rendezésének módját. Sajnos, erre kevés hajlandóság mutatkozott s végül is Magyar- ország kénytelen volt gondoskodni a Szent Koronához tartozó, idegen megszállás alatt lévő országrészekben lakó fajtestvéreinek védelméről. Mikor erre az elhatározásra jutott, Románia volt az, amelyik akkori szövetségeseihez, vagyis a német birodalomhoz és a fasiszta Olaszországhoz fordult és a közbelépésüket kérte. így került ser az 1940 augusztus 3®-i bécsi döntésre, amely ketíé- hasitotta Erdélyt és a történelmi magyar területnek csak egy bizonyos részét juttatta vissza. Bármennyire is fájdalmas és sérelmes veit ez a döntés, Magyarország magasabb európai érdekeket követve, fegyelmezetten vette tudomásul a határozatot, tovább haladt a megbékélés utján s a még fennmaradó függő kérdések rendezését a háború utánra halasztotta. Telte ezt annál is inkább, mivel a duna medencéd nv pékét azonos veszély fenyegette és úgy érezte, hogy ebben a fenyegetett helyzetben meg kell találni a közös sorsvállalás közös útjait. Románia legújabban azonban olyan lépést tett, amely ellenlétben állt nemcsak a magyar kormány eddigi békés magatartásával, hanem azt a íegyverbarátságot is megsértette, amelynek éppen honvédőink adták kimagasló példáját akkor, amikor az *• hadsereg előretörésével — mint miniszterelnökünk rádióbeszédében említette — kivédtek egy Románia ellen irányuló súlyos ellenséges támadást. Románia ezek után bejelentette, hogy a bécsi döntést, amit nem Magyarország, hanem ő kért, semmisnek tekinti s a román király parancsot adott csapatainak az északerdélyi területek visszafoglalására. A magyar kormány ebben az esetben nem tett és nem is tehetett egyebet, minthogy szükséges védő intézkedéseket határozott el, hogy a magyar földet minden támadó szándék ellen megvédje. Ugyanakkor Románia, miként azt a hivatalos magyar jelentések közölték, több helyen támadást kezdett a magyar határvonalak ellen és ezzel saját elhatározásából és saját kezdeményezéséből megkezdte az ellenségeskedést. Válaszképpen a m. kir. kormány ma a hajnali órákban újabb cvcinlézk edeseket foganatosított bizonyos stratégiai célpontok megszerzésére és elérésére. Á megtett intézkedéseket a magyar közvélemény nagy megnyugvással vette tudomásul és azzal az elszántsággal és hittel követi a kormányzat elhatározását, amit minden, a maga igazságában biztos, önérzetes és a becsületét féltő nemzet tanúsít hasonló helyzetben. A katonai erők máris eljutottak bizonyos pontokig és további előnyomulásuk folyamatban van. Le kell tehát szögeznünk, hogy ebben a kérdésben a magyar kormány semmit nem kezdeményezed, hanem Románia volt az, amelyik a bécsi döntés határozatait egyoldalúan semmisnek nyilvánította s megkezdte az ellenségeskedéseket. Részletes jelentések számolnak be arról, hogy a különböző magyafr határsávokba betört román katonai erők milyen példátlan kegyetlenséggel jártak el a békés polgári lakossággal szemben. A magyar csapatok ennek ellenére nem mint ellenségek léptek a jelenleg román fennhatóság alatt álló területre, a lakosság ellen pedig a legkisebb ellenszenvet sem táplálják. Aminthogy Északexdély- ben sincs semmi bániódása a románságnak és éppen olyan nyugodtan és békésen folytatja mindennapi munkáját, mintha semmi sem történt voia. A magyar kormány1 és a magyar nép ugyanis meg van győződve arról, hogy a háború után a két népnek meg kell találnia a békés együttélés leghelyesebb, legböl- csebb és legtartósabb módját, amit a legkisebb mértékben sem zavarhat meg a mai román rendszer képviselőinek magatartása. Közös érdek, hogy a két nép polgári elemei között fennálló nyugodt légkört a katonai intézkedések ellenére is megóvjuk és ezzel elkerüljünk minden olyan alkalmat, mely a jövő szempontjából káros kihatással járhat. A magyar kormány ezt az utat járja és ugyanerre az útra kellene lennie Ro^ mániának is. A FINN KÉPVISELŐHÁZ DÖNTÉSE mely szerint Finnország megszakítja kapcsolatait Németországgal és elfogadja a Szovjet-Unió feltételeit, lezárja a négymilliós finn nemzet XX. századbeli Hősi harcát. E kis nemzet 1939 decemberétől 1940 március 12-ig küzdött s az akkori moszkvai békediktátum nem vethetett véget az orosz—finn. küzdelmeknek. A felszabadulás vágya 1941 junius 23-én újból felvétette a finn nemzettel a feg yVert, hogy szövetségesei oldalán álljon ellen az orosz hódításnak. Rangéit akkori finn miniszterelnök bejelentette, hogy a hadműveleteket ezúttal a hatalmas szomszéd kezdte meg s a finn fegyver csupán védekezik; ez a védekezés azonban oly dicsőséges volt, hogy a moszkvai békében elvesztett finn területeket v.iA tzaszereztók, (Kar- jala, a déli Aunusz tartományt Petroszloijal). A finn fegyverek az idei, junius 22-én meg- indult orosz offenziváig védték az ősi jussit, a -szovjet túlerővel elienáliani azonban a lehetetlenséggel volt egyenlő,. Ez év jurnusi 27-én Linkomxea akkori miniszterelnök a Német Birodalomhoz fordult segítségért és beható tárgyalásokat folytatott Ribbentrop külügyminiszterrel, aminek eredménye a keleti ha tár további hathatós védelme volt. A belpo- iiuikai élet •> küzdelemben kimerült Finnországban az erők átcsoportosítására késztette a nemzetet. Julius i-én Ryti államelnök lemondott és ■Mannerheim tábornagy vette át az elnökséget. Augusztus 8 án Linkomies miniszterelnök távozik ,5 helyét átveszi Finnország volt moszkvai követe; Hackzell, aki most a képviselőház elé terjesztette a harcok beszüntetésére vonatkozó javaslatát s amelyet — a stockholmi Afton Bladed szeriint — 113 szavazattal 43 ellenében elfogadtak. Az elfogadott szovjet feltételeknek megfelelően szeptember 4-én 8 órakor a szovjet—finn arcvonalon beszüntették az ellenségeskedéseket. Mannerheim ilyen értelmű nap.parancsot adott ki a csapatok számára. A Svéd Távirati Iroda jelentése szerint ez a fegyvernyugvás egyelőre ideiglenes és az ellenségeskedések beszüntetéséből áll. A végleges fegyverszünet majd csak akkor áll be, ha a moszkvai tárgyalás során tisztázzák a feltételeket. A finn tájékoztatásügyi hivatal szerint a finn. kormány felszólította. a német csapatokat, hogy legkésőbb szeptember 15-ig vonuljanak ki Finnországból. Ha a német csapatokat az említett időpontig nem vonják vissza az országból, akkor lef egy vérzik és hadifoglyokként szolgáltatják ki a szövetségeseknek. Hackzell a kormány elhatározását a változott hadihelyzettel indokolta meg. Erre való tekintettel elfogadta az augusztus 25-én tett finn javaslatra augusztus 29-én érkezett szovjet választ, amely követelte Finnországtól a Németországgal való kapcsolatok megszakítását és a német csapatoknak két héten belüli visszavonulását az ország területéről. A miniszterelnök közölte azt is, hogy a változott helyzetre való tekintettel nem tartja kötelezőnek a külörbéke elkerüléséről szóló finn—német szerződést, amelyet annakidején az akkori finn elnök a saját nevében irt alá és nem terjesztette a paslament elé jóváhagyás végett. önkéntelenül összehasonlítás kínálkozik a finaa és' román kormányok elhatározása között. A miért és a hogyan éles vonalat h.uz a két nemzet magatartása közé. A négymilliód firm nemzet ötéves véráldozata, hősi magatartása és vesztesége minden magyar rokonszenivét biztosítja. , A WILHELMSTRASSEN egyelőre nem nyilatkoznak azokról az intézkedésekről, amelyeket Németország a finnországi fejlc menyekre való tekintettel esetleg megtesz. A kormány elhatározásáról kijelentették, hogy Hackzell miniszterelnök beszédében mondott indokolás nem maradhat ellenvetés nélkül. Ezzel kapcsolatban rámutatnak arra a tényre, Hogy Németország évekkel ezelőtt a Molotov külügyi népbiztossal folytatott tárgyalások alkalmából a legélesebben tiltakozott a Finnország újabb megrohantástára vonatkozó terv ellen. Ha Hackzell miniszter- elnök a Ryti volt államelnök és Ribbentrop birodalmi külügyminiszter között létrejött szerződést úgy igyekszik beállítani, hogy az Rytinek már nem kötelező magánügye volt, a Wilhelmstrassen azt az eile' vetést teszik, hogy Ryti államfői minő'égében teljesen illetéke® volt ilyen szerződés megkötésére, A tegnapi német lapok Finnország lépégével foglalkozva hangsúlyozzák. hogy a finn kormányt a Moszkva megbízásából Finnországra gyakorolt angol és amerikai nyomás kenyszcri.tctte erre a lépesre- A ,,Deutsche Allgemeine Zeitung'4 kijelenti, hogy az Észak-Finnországban álló német csapatok tekintetében a német haavezccöség már régen megtette a szükséges intézkedésekét. amelyek alkalmasaik arra, hogy számoljanak a most ki?i*kult helyzetté. A német lap hangsúlyozza, Németország szilárdan el van határozva arra. lu>^y folytatja a harcot a végső gvövcieaiifcMagyarország biztonsága érdekében katonai Intézkedéseket tett a Déli-Kárpátok irányában
