Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)
1944-09-02 / 199. szám
9 19*4 szeptember 2. FICZAY DÉNES t Galsa, a hegyhez ragasztótI apró falu new volt éppen az Isten háta mögött, de mindenesetre elég távol volt a világ sok zűrzavara tói. kósza hírétől, esztelen indulatától és csalafintaságától. Ez a méterrel nem mérhető távolság nem is látszott a falu és lakóinak ábrázatán. De ha az ember beszélni kezdett velük. tüstént látta, hogy bár Nőé apánk eszet háborgató, indulatot serkentő nedűjével foglalatoskodtak, testben és lélekben igen-igen jámbornak mutatkoztak. A világ folyásáról még jó ha a százesztendős jövendőmondó-kalendáriumból tudomást szereztek, mert egyébként a munkán és a templomozáson kívül egyéb nem érdekelte őket. Szentirás ugyan akadt minden házban. forgatták is serényen, de abban csak az örökkévalóság dolgait kurkászhatták, e hitvány világ sora abban csak a sorok közül volt olvasható. I rni-olvasni ugyan mind tudtak, de ezt csak vásárban, meg hagy okozáskor, na meg néha-néha a törvény előtt gyakorolták. Könyvel, az egy-két kalendáriumot leszámítva, meg néhány istenes históriát, esetleg a vénanyókák ál- mosfejtöit, nem találhatott volna még a végrehajtó sem a faluban, pedig úgymond, annak igen éles a látása. így volt ez ki tudja mióta, mig egyszer c vén Balogh Ferke könyvet, még pedig kártevő betüjüt, nem lelt házának eresze alatt Történt pedig úgy. hogy Balogh Ferke, ki bár nyomott vagy hetven földi esztendőt, mégis Ferke maradt, észre nem vette, hogy az eresze aljában a fecskefészket valaki megbolygatta ..Istentelen hitványa, aki még az oktalan ma. dártói sem fér” — brummogta keményen és futott is. amúgy döccenve. öregesen a lajtorjái rt. hogy helyreragassza, a füstiek kastélyát. Amint igazgatja a megbillent sárlakást, az amögött levő feketeségben keze valami furcsa paksamétához ért. „Hát ez mi lehet?” — kérdezte az öreg csak úgy magától, de tatán nem is magától, hanem édes egy unokájától, a kisebbik Ferkétől, aki ott vitézkedett valami agyag galamb okkal az öreg kezeügyében. Kihúzza Balogh uram a feketeségből azt a valamit. Egyszeriben látható rajta, hogy könyv, mégpedig igen vén, poros, sőt pókhálóval és más hasonlóval díszített. Nézi csak Balogh uram, hogy ki is rejthette vájjon ide ezt a könyvet, de nem képes rájönni. „Jómagam oskolás könyvet forgattam utolszor, apám is csak az öreg bibliát, a fiam meg éppenséggel nem komá- zik a betűvel, Ferke még pulya, vájjon ki dugta ide ezt a könyvet?” — tűnődött az öreg. Közben leszállt szépen öregesen a lajtorjáról és letettek a könyvet a tornác párkányára. Előkereste okuláréját, mert ha nem is rongálta szemét életében a betűvetéssel, a természet magától is meggyengítette azt. Aztán felütötte a könyvel. A: első oldalán ott állott a titokzatos könyveldugó neve mégpedig így.- „Ez könyv tulaj donosa Balogh Fábián galsai, Isten segélje A- D. 1810.” 7 udta már Ferke bátyánk, hogy kit illet a könyv, nem mást. mint az ő édes szépapját, aki hajdanában, mikor még Napoleon kér ál vitéz- kedett a földön sok főidet bejárt és talán ezt a könyvet is valahonnan ,,Franchonból” — ahogy itt hívták a gallok földjét — hozta. Pedig magyar könyv volt az, ahogy Balogh tovább szemezgetve, kiismerte a betűjéből. Mégpedig nem volt egyéb, mint jövendőmondások könyvé úgy vagy kétszáz esztendőre felénk fordítva. Hagyta ts Balogh uram a délutára szándékolt kacsozást fenn a szőlőben Nekiült a könyvnek, felkecskélte a lábát, a zápjára fordította a pipáját és bütykös ujjával kisérte a sorokat, nehogy elvétse, nekiindult, hogy meg tudjon egy s mást e világ eljövendő történetiből. Ebédkor sem hagyta ott a könyvet, hanem vitte magával és a tál mellé téve, persze becsukva, legeltette rajta a szemét. A fia. akit szintén Fe- rusnak tisztelt a falu, meg a menye, akit pedig éles nyelve és még rosszabb mája után csak „vartyogó Katus”-nak ismertek, nem tudtak hová lenni, hogy jó szüléjük betűre vetemedett. De nem mertek szólni, mert az öreg sem háboritottu beszéddel őket. Ebéd után aztán csak olvasta tovább Balogh uram a nagy-nagy históriát Nápoleon kerál megbukásáról, á8-ról, égiháboruról, istentelen- ségről, tengeri kígyókról, gonosz, meg jámbor fejedelmekről, csudás instrumentumokról, meg miegyébről. Még a világháborút is megjövendölte az a huncut, ahogy Balogh uram, tetszvén neki a zs-k igazság, elkeresztelte a jövendőmondót. Egyszer aztán, mikor a jóslatok sora úgy a mi éveink felé fordult, megakadt ám Balogh uram keze, de a szusszanása is, mert éppen ezt betűzte ki, öreghez illő lassúsággal: „és el jövend az idő, mikoron az asszoruji állatok saruikat üvegből, színesből vagy közönségesből készitendik és elvesz akkor e világ tűz által, miként az Írás is mondja”. Csak nézte Balogh uram a betűket, de nem tudott mihez fogni, mire menni az olvasottakkal. Mert, hogy ő elvesz, azt már régen tudía, de hogy a két kisebb Ferke, meg Katus, akinek nyelvéi ugyan nem féltette volna egy kevéske fűztől, meg az a szép szőlő, ott fenn a he- gyen, az mind' elvesszen, az már sok volt egyszerre. „Na. és még hozzá tűzzel, ahogy az írás mondja”--— gondolta utána. Éjszaka bi- zony keveset aludt a jó öreg. Hajnaltájt aztán mikor még csak a kakasok őrködtek és a: éjszakai gonoszok éppen hogy a virradattal el iszkoltak, nekiindult az útnak. Kovács Mátéhoz Vitte a lába. aki valaha pásztorságot viseli és kilencven esztendőt töltött vagy Szegeden a Csillagban vagy pedig kinn a határban. A féle fáltos-jcrvasember lett öregségére és az ilyen öregek, mint Balogh uram. sokat adtak a szavára. Otthonkapta az öreget, de nagy tudománya mellett sem tudta eligazítani Ferke báELLENZÉK UVEBCSPO Igánkat a világ jövendő jel, meg a szőlőkéi' illetően. Balogh, most már egy komájához, Késze Anibruhoz kopogott be. Ezzel aztán kiókumulál Iák. hogy bizony, az a végveszély igen-igen közel lehel és jó volna a tudatlanokat kioktatni, hogy lalán segíthetnének valamit a bajon. Törték is biza a fejüket estig, de semmit ki nem okoskodtak. Másnap aztán Balogh, uram még inkább el- szörnyülködött, mikor ismét elolvasta a jövendölést. még ezt is ott látta: „Lészen ez pedig az Urnák ezer és kilencszáz meg negyvenedik esztendejében, mikoron októberben bő esővel áztatja az Ur földjeinket”. „Hű, a mindenségit — iszonyodott meg Balogh uram. hiszen addig még nem sok van hátra, tévén most szeptember eleje táján. De valaki úgy rendelie. hogy ez a nap még keserűbb tegyen a: öregnek, meir a boltból valami szegecset hoztak a kutyaól nak és azt képesujságba csomagoltálc. Balogh uram, mintha csak a gonosz kormányozta volna reszkető vén kezét, szétterít ette a képeslapot. „Hű, az üvegsaru” — látta mindjárt az első képen. Valóban egy karcsú kéz üvegcipőt tartott, ahogy Balogh uram is. meg akárki a kép alatt olvashatta.- ..Párizsi divathölgyek báli cipőiket újabban üvegből készíttetik.” Csak e: kellett jámbor Balogh Ferke bátyánknak. El is sírta bánatát ciőbb a fiának, aztán a menyének, akitől pedig gyorsabban mint a ma0-sr wriiiiiiiniMniaw dór jár, hírt veti a falu a közeli világvégéről Gyűllek is Balogh uramhoz, aki aztán kioktatta őkeI a jövendölésről. Ki hitte, ki piaiig csak mulatta, hogy nem hiszi de azért otthon számbavette, hogy mit is kellene elmenekiteni, ha elered az a tűzeső. A fehér népek ríttak, a vének imádkoztak, a fiatalok pedig törték a fejüket, hogy hova is kellene clbujdosni a világvége elöl. De nierl azt úgy sem lehel kikerülni, hál maradt mindenki, ki többel, ki pedig kevesebbet dolgozva, mondván, hogy a sistergő, kénes menykii úgyis elseper mindent. Balogh uram pedig járta a falul és mondta-mondta talán már százegyedszer, hogy is találta a jövendölést és mennyire félti a szőlőt. Elmúlt szeptember és még csak egy éjszaka keltett ahhoz, hogy eleredjen az ég vizescsatornáiból a bűnös emberiséget megfenyítő tűzeső. A falu virrasztón, Balogh uram járta a házakat és mondta-mondta a jövendölést egészen hajnalig, mikoris ki-ki láthatta, hogy a világ mégsem fordult csak úgy ki a sarkából és a kemencék füzén kívül egyéb égés nem igen mutatkozik. Csak Balogh uram hitte még október végén is. hogy ami késik, nem múlik, a tűz úgyis elemészt mindent. De ez nem következett be. Eltelt november is. sőt már karácsony is közeledett, de Balogh uram hiába várta o tűzesőt. Es azóta ez a szólás-mondás járja Galsán, hogy „várta kend is. mint Balogh a tüzet, c-sok nem jött”. És mondják ezt különösen a fiatalok egymásnak, ha a gyöngyszemül hajadonok elelmaradnak az erdöszélről, a bohókás, nótás találkozókról. April.Y la.ios: A titkos véső Deresedem s apad a testem» légy a szó, szerelem» harag. Egy titkos véső egy szilánknylt belőlem mindeimap farag. Vonásaim, mint régi arckép szigorú rajza, élesek. Sokszor úgy érzem» szállni tudnék» olyan karcsú s könnyű leszek. Valaki nyílnak szánt. Kivárja, mig még könnyebbre szikkadok, Messze repít a nagy komor 2U&-, ha majd sötét íjába fog-. 1944 VITÁNYI JÁNOS: A POLGÁR IMÁJA 1944. MARTON LILI: KUTYASORS Neve nem volt a kutyáinak. A fakisá' Házban, amelynek udvarára kőiyökkoríban került, minden jószág után a Legutolsó volt, úgyhogy még nevet sem adtak neki. Kutyának hívták, vagy azt mondták neki, mars — ha kergették. Farkaskutya volt, fiatal, tiszta véréi. Ha 'a disznó, mely .szomszédságában röfögött, megkapta a moslékját, neki is jutott valami hitvány lé, a mosJjék aljából. Irtózatos gyorsasággal és mohó éhséggel lefetyelte fel és Lihegve várta a további falatokat, amelyek csillapítják kinzó éhségét. Gyomra lapodra tapadt, bordái kiálltak s niéha emberi hangon sírt, ha a konyhából jó illatok terjengtek az udvar felé. Ólja nem volt, a disznóól mellett kötötték méteres láncra, amelyről csak éjszaka engedték szabadion. Ilyenkor vad' dühvei szaladgált és ugrált a ki* udvaron, fel el geteit ,a több.i kutyának, amelyek közül egyiknek sem volt olyan szörnyű sorsa, mint neki. Hangja vad farkasüvöltés volt, benne volt fajtajának minden fájdalma és' dühe. Hajnalban megkötötték újra. Néha napokig élíelejtkeztek róla és niem kapott enm. Vize megposhadt a váltóiban, s ha megírta, nem gondoskodtak róla. A ház népe egész nap dolgozott, bajlódott tehénnel, disznóval, csirkékkel, libákkal1. A kutyára senki sem gondolt, c? ak arra való volt, hogy éjjel elijessze a tolvajokat. Az éhrség volt állandó állapota, minit egy betegség, mely nappal és éjjel kínozta. Éppen csak, hogy nem halt éhen. Az udvaron sok, gyerek lakott. Fiuk és lányok vegyesen. Vad játékokat játszottak, s' ha^ kedvük támadt, bottal támadtak a ' kutyára. Az feil üvöltött és rázta a láncát. Senki sem törődött vele. Ha csak látta a fiukat, felorditot félelmében. Az ütésektől való félelemben es az állandó éhségben: olyan vad lett, hogy minden mozdulatra, az emberek minden hozzá közeledő lépésére felüvöltött. Szeme véres volt, szája habzott, mintha a veszettség kerítette volna hatalmába.* Egyszer aztán történt valami. Nyár volt, a kertből jó szagok szálltak s a kutya éjjelenként őrült vágtatásban enyhítette az éhség és rabság állandó kínját. Mintha emlékezett volna régi napokra, amikor szabadi volt, izekre, amelyek ínyére simultak S‘ egy meleg bundára, amely mellett sohasem fazot. De az egyen emlékezete mel- lett emlékezett benne a fajta is, erdőkre és szabad vágtatásokra, dús lakomákra, a vér sós izére, a szabadságra. Álmában képeket látott felvillanni és szemében néha tüzek villogtak. Mintha más lett volna és másutt lett volna s ilyenkor az éhség nem marta any- myira a belsejét. Ezen a nyáron, mikor gyakran rohanta meg az ösztön titkos emlékezete, idegenek jelentek meg az udvaron. Nyaralók voltaik. Egy asszony és egy kislány. Az idegen szagok ingerelték és sokat ugatta őket. De egy reggel az asszony odament hozzá, nyájas szavakat mondott, hangja szelíd volt. ahogy sohasem szóltak- hozzá és csontokat dobott elé. A kutya vad farkcsóválás-lal vetette magát a csontokra s pillanatok alatt felfalta valamennyit. Gsodáltos izeket érzett, amelyek mintha ismerősök lettek volna. Felnézett az asszonyra és szemében mintha kevesebb lett volna a vadság. Ettől kezdve mindennap kapott valamit enni. Maradék tésztát, főzelékben megmártott kenyérdarabokat, csontokat, mindenféle ételmaradékot. Naponta friss víz volt a vályújában és az éhség nem marta többé. Mikor gazdái látták, hogy a vendég enni ad a kutyának, többé egy falatot sem adtak neki. De a kutya már nem éhezett. Ha a kislányt, vagy az anyját látta, őrjöngött örömében. Szeme zavaros pillantása ki tisztult, 'szőre, megfényesadfett 9 tele lett villamos szikrázással. Szép, fiatal farkaskutya lett s leletében először szeretet támadt benne, olyan szeretet, amelyben egy csöpp félelem sem volt. És megismerte életében először a biztonságot is. Azt az érzést, hogy valakiben feltétlenül megbízhat. Az asszony és a kia lány csak nyájasan szólt hozzá, csak örömet okozott neki és sohasem bántotta. Ez uj tapasztalat volt. Megismerte az örömet est a ragaszkodást. Az idegen asszon}'' férje is megérkezett egy szombaton, s hétfőig ott maradt. — Nem tudom nézni, hogy miképpen bánnak azzal a kutyával — mondta az as<szony —, hogy lehetnek olyan lelketlenek ? A férfi vállat vont. — Kutyasomi — mondta —, lánc és éhezés. így van ez falun. — Nem mindenütt — válaszolt az asz- szony —, annál a háznál is, ahol túrót szoktam venni, láncos kutya van, de hosszú a lánca, be tudja szaladni az egész udvart, 3 Én Istenem» adj nyugalmat» békét öblös pipa mellett. Himév, éhkop saúík mellenmek, — te is tudod — sose kellett Én Istenem, adj nyugalmat. Üresen ne hagyd a tálam. Kutya, koldus mindig kapott maradékot bőven nálam. Én Istenem, adj nyugalmat, sose állíts válaszúira. Gondolkozzék más helyettem, más korsóját küldd a kútra Én Intenem, adj nyugalmat. Vénüljek meg békességben, s ha meghalok fogadd szépen 1 hajszolt lelkem fenn az égben ... rendlesen kap enmi— Még neve sincs — szólt a kislány. — Nem vihetnénk haza? — kérdezte az asszony. — Hogy képzeli, drágára? Hozzánk» a harr módik emeleti lakásba? — Dehogv. Hanem artyámékhoz. Ott nagv udvar van. Nem vök kutyájuk, mióta Lax elpusztult. Apa. mindig emlegeti, hogy meny* nyire szeretne újra egy farkaskutyát. — Csakugyan. De vájjon: ideadják-e? Még aznap beszéltek a gazdával-. A vállát: vonogatea, s azt mondta, hogy vihetik a kutyát. mert ha ő akar, kaphat másikat, jobb házőrzőt ennél. Csak fizessék meg. Megvették a kutyát, s a következő héten, mikor hazamentek, a szekérhez kötötték, amelyen bútoraikat vitték be a városba. Közel volt a varos, S a kutya nemsokára meglátta feltünedező tornyait. Ettől kezdve egy nagy udvaron lakott. Szabad volt, nem bántotta senki, evett és ivott bőségesen. Megismerte a játék örömét isi. Napról-napra tanult, tap asztalt és fejlődőt r. Egy reggel megjelenít az udvaron régi gazdája. Gyakran járt be a váro-ba, tejfelt, túrót, fát eladni és természetesen, felkereste az ismerős házakat is. Nyári vendégeinek szülei régi vásárlói voltak. A kutya megismerte az embert. A szekeret is a két ökörrel, a régi szagok megütötték orrát. Farkát csóválta, örült. És> mikor a szekér elindult, kisurrant a kapun és szaladw a régi gazda után. A hazatérés ösztöne régen benne volt már, de gondosan bezárták előle a kaput, s- most is csak azért tudott karámodra, mert a szekér kedvéért kinyitották a középső nagy kaput is. Az ember egy darabig észre sem vette. De egyszer Hatraj lézert és meglátta a n vei vét lógató kutvát. — Csiba teee — szók hátra —, menj vissza. De a kutva csak nézett rá és loholt az irton. — Bánom i-t én, gyere — szólt az ember és nevetett — úgysincs azóta kutyánk . . . S a kutya hazament, mert ez volt a sorai, mert ezt választotta. S a történetet senki seri hi*zi el. pedig ígv történt, a/ unasszonv me. élte, aki megváltotta ro isz sorsától a kurvát, amely ugv viselkedett, mint sok ember: minden sorsok között szándékkal, s rendeltetésből a legrosszabb sorsot választotta, . . Romániai Magyar írók Antológiája Szerkesztette: VITA ZSIGMOND. 19 délerdélyi magyar iró munháit hozza : f Ara 12 pengő. Utánvéttel a portó felszámításával, vagy előre fizetéssel portómentcsen küldi az „E ELF. N Z É K* K Ú N 1 V S BOLT íi arciOTSsaEworaw Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. szám. Bitai B. Pál, Endre Károly, Fekete Lajos, Horváth Jenő, Kabos Éva, Kakassy Endre, Kacsó Sándor, Kiss Ferenc, Kubán Endre, Mé- liusz József, Nagyfalusi Mihály, Ni- kodemusz Károly, Szepesi Nits István, Olosz Lajos, Tat- rangi Pák Andris Reviczky Mária, Se- „ I restély Béla, Szemle r Ferenc és D. W áss Albert.
