Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-02 / 199. szám

)

194 4 szeptember 2.

A FAL U SZEM ÉVEL

ARANYPATAK

Balog Péter bátyám temi‘■ott miig engem tuiLaj-dfonkjéippen gazdálkodna. Az én

tagom alatt vitt el az útja az övéhez és umilkar ott kapott a földeken;, miaidég megáll:; ezt mondta csak beszélgetés végett, de én jód tudtam azért., hogy eijojem temitgassiom. Mindég villái vort a vállán, rátámaszkodott a nyelére, hires szalma- kalapját a szemöldökéré h-uzta és a bozontos seprűik aia <t szemét összecsípte, igy nézte, mit .és hogyan csinálok.

— Talán attól fái, hogy orra esik és

ezért, nézi folyton a csizmája hegyét? —• kérdezte és megmagya rázta, bögy a

ézámtóvet őrnek azért kell folytonosan előrenéznie, mert nem a mágiát látja, amit elvet, hanem a termést, amiért a verítéke hull. Egyik alkalommal buza után buzat vetettem. Esős ősz volt, féltem, hogy a kukorica földeket- nem lehet megszán tana, így gondoltam., inkább kevés, mint semmi.

— Tudja, hogy vétkezik? — mordult reám egészen haragosan és választ sem várva, megmondta miért. Azért — mondottá —, mert ahelyett, hogy herét vetett volna táv asszad, hogy hizlalja és p’- ber.lje-se a földlet, most c: szőre után a bögrét is le akarja huzni szegény földnek.

Nem szeret e a na.drágos gazdáikat. Falunkban volt egy bérlő, aki istállót ragyáját. jópénzért riadta és .az összeg kevés há- ny-dából műtrágyát vett, hogy valamilyen eredményt kicsikarjon a földből.

— Tisztelje meg az ebédemet az ur! — mondta egy at halornnr 1 ennek a bér’ő- rek, akivel határos volt a földje. A bérlő nem akart sértést, de, mert az ebédjét sem hozták ki kellő időben, elfogadta a meghívást. Balog Péter a v ckorfa árnyékában kibontot a a házdszőtt teritőruhát, fekete kenyerét, szalonnát és sót vett e’ő a tarisznyából. A hagymát meg a sót odatette a bérlő elé, ia» kenyérből és a sZ-slon- réból leváltott magának j'éik'ara darabot, a maradiéikot visszatette a tarisznyába és elkezdett nyugodtan falatozná. Á bérlő ,e.gy darabig csak nézte, begy mi aikar ez lenni, de végű’, is mérgesen megkérdezte, miért üz belőle tréfát?

— Távol legyen ‘ölem — mondta ártatlan hangon az öreg —, de az ur sem ad a földeinek zsírosságot, csuk sót, nyilván saját macának sem szereti! — A bérlő

— Tudod-e, amirs tanítottalak? — kérdez te Balost Péter az unokáját. Péterke fefbölkte .-z arcát, majd magasra lendítette a kezét., úgy mutiatt'v

— Az a nagygiöncöl, az a kásgörtcöl, ott tovább pedig a fiastyuk . . .

Az ö eg szivét melegség jár. a át akárha jiéglbortó havának Sándor napján hió 'alatt a búzát. Mygiáhozülelte unokáját és uwy súgta a fülébe;

— A saaimiakiala.pemat is1 neked hagyom, hia meghalok! — A gyerek örvendett, de szegeiül.öt,; fejéibe ez is és ezért megkérdezte,, hogy még miit hagy neki bapó, ha meghal? Az őréig felállt a lócáról, felmiagasodott az eresz gerendájáig és ott motozot t

— Még ezt! — mondta —, a sarló volt a

kezében, amivel Aznap elvégezte az aratást. Lelkére kötötte a gyermeknek, ha saját gazdája lesz. soha ne vágja a búzát kaszával, csak sarlóv' 1, mert vétek g-lá- zolni Isten kanyarét. Azt is mondta unokájának, 'hogy szeresse a földet, mert aki nem szereti a földet, az nem érdemid meg azt sem,, hogy hazája legyen. Vkcaoru után a gyermek nagyon pilla bt voH e bágyadt az égésznapi mun1 Miikor aludni készült, nagyapja magához intette és kezet- fogott vele. Ezt máskor nem tette és ezért ;a. fia és a menye nagyon el csodá1 ko-zo it. Miikor látta azok csodálkozását, azt mondotta :

— Máma a diófa alatt a’sacm! — Kert- • jóik felnyúlt a házukmögött lévő domb tetejéről, irmon a -tetőről látni lehetett a földjüket. A diófát akkor- ültette, amikor Péterke született és. azért ültette a kert legmagasabb pontjára, hogy símkor Peténké szedi a diót, mindég ’ássa szántójukat meg a kaszálójukat, mer 1 ez embernek ezen a földön nincs 'maradandó vá rosa, az apa a fiának, -az pedig az ő fiának adja árt ?z ekeszarvát. Ez szavajiárása volt Balog Péternek, de azon az estén megint elmondta fiának, akinek még lelkére kötötte, hogy h-a valami történne az osztozkodásnál, a leányokb pénzzel fizesse ki, a föld maradjon Bia’o? vTyatenak. Ezzel elment az istállóba, enni .adott a jószágnak, megjárta mt;gát az udvaron, telein teLLENZÉK

itiiäsasssssBää

1lével miegsiimogaltte. a házát, a szegről leakasztotta a subát és vállára vette a villát.

Másnrp reggel keservesen bőgtek az ökrök a pajtában. Az apja fle'szakasztott a Péterke t a kertbe, nézze .meg, mi van ba- póval, az éjjel a diófa al'aitt aludt, az is lehet, hajnal óra n kiment a mezőre, szokása volt. Péterke tízéves volt, Így fürgén szedte a lábait. A veteményesben á ugrotta a gyalogp.szu'y-lbokirokáít, fentebb a gyümölcsösben pedig ügyesen átbújt a gyümöcstől roskadozó szilva fák lehajtó kékfürtjei alatt. Mescsziröl megflátea a subát, kiáltott: — Bapó! — Mivel a suba nem mozdult, egészen közel hajolt. N gy- apja arccal kötetnek votA fordulva és félig lecsukott pillával arrafelé n/ézett, amerre az ő tagúik volt, jól lehetett látni innen, a learatott buzckereszteket, éppen fii: üdítek, a felkelő nap arainyszappanná' mosta őket, valamennyi buzakereszt mosolygottV Az öregember is mosolygott, mintha- élt veim?, hires szalma ka lapja két araszra feküdt tőle a mátgias fűben.

Ez két évvel eo előtt történt. Tir-ztessé- gléiniek kijáró rangos temeiléknél vittük utolsó útjára Balog Péter bátyámat. Hogy reágcndotam. ez orrán volt, miért meglát tern híres s.z3:lmrfcailapiát. A kalap nem szegen volt, hanem Péterke fején, aki nemcsak a szalmakailapo i hordta nagya.p- ja emlékéhez méltóm, de a villát is ugyanolyan keményen fogta tizr'nkétéves mark álban. Az.ő tanukra kanyarodott be a csép’őapp. azt né «»te. A ktazirl akkurátus- saépen volt felrakva, jó sok szalmával betete jezve. Apja njár fél éve ka. öna, így 6 volt a giazdia. Öntudat és büiEtakjeség pi- roslik '"-.íz orcán, amikor anyjának és sógor asszonyának rendelkezik, hogy szedjék elő a zsákokat, a jó zsákba az e-lső- osntályu, a evengébbe a másodosztályú búzát ke l ömilesztemá.

— Mennyi búzátok lett Péterke? — kérdez lem meg a legényecskét., akt nagy szafcértelemmel nézte, mi kép pé .?- állítják a cteplöróprt ;z aszitag mellé. Csak azután válaszolt, hegy meggyőződött, hogy a gép jó! á lt .mellé:

— Szalmájában husrzior három kalangva volt. hogy szemül mint fizet, csak ezután válik el! A kazalhoz menj, kihúzott egy buzaiszálat és a kaiéért el morzsol tb> tenve-. rén. A pe'yvát el.fuj.ta, a szemeket mrg- számoflta:

— Ötvennyolc szem és milyen súlyos! — mórié telte a tenyerét, a szeme bü-zkén csillogott. Tudóm, hogy aratták, de azért

incselkedtem, az» kérdettem, ugy-o- k - szávai takarffoitták le ac bpziát? Én nem kaptam aratókat, ezért kazsálilam az eriye- mét, efeh-ti tí lenézését akarta tudtomra a.~ nii, amikor kurtán felémlökte a szót:

— Én jobban meg bee: ülöm! — így- motndjtia: én. Ebben, a porcban olyan vo! '» miint a nagyapja, néhai Bal cg Péter bátyám, csak bozontos^s'zemöldöke s orra ailóL az araszos, sarlószerüen ál a alá görbülő bajusz hiányzott. Hogy kiengeszteljem, a nagyapjáról kezdtem beszólni. Elmondtam az együtt eltöltött órák emlékét és mindazt a jót, -Emit tőle tanultam. Még idáig nem. t a'ál koztam olyannal, aki hozzáha- .sonlóan szerette volna a föüdeu Elmondtam Péterkének, hogy nagyapja- miképpen tanította meg mérésre a bérlőt, amiért eladta a trágyát és igy miegsiny .fr- gat.ö a földet. Péterke £)rca kigyult az emlékezés örömétől, valósággal itta minden szavamat, amit nagyapjáró. mondtam és közben tekintetével simogatta' a buzaka- aalt, mintha magában fogadás.: tenne, hogy soha, die soha el nem hagyja a földet és a falut. Több ember o-tt állt körülöttünk és villájukra támaszkodva, hallgatták beszé getéfün-ket. Egy szárcsák odajön Péterke anyja, az arca szomorú volt. Megérkezett a géphez Julis, a szomszédjuk, akinek a férjével együtt katona a Péterke apja. Julis levelet kapott, amelyben arról irt az; ura, hogy Balog szomszédjáról már egy hét óta nem tud bizonyosat. így ir ta, hogy nem tud bizonyo- s:<t — szepegte B_logné és a szemét tö- rülgetie. A körű’álló emberek hümögtek, Péterke arca elkomoclott. Hogy a beszédet elterelj :m a háborúról, odiafordultarn a legény kéhez:

— Mi leszel Pé- terke, ha megnősz? —- kéröettoem. mert meg voltam győződj, hogy azt fogja fele’ni: olyan gazda, nriint n'-gy,apám. Ekkor jött oda a gépész és jelentett ?\ hogy az ifjú gazda menjen oda, m ert in did a cséplőgép. Péterke megindult, de úgy három lépés után megáll.. és megfordult, eszébeiutott, hogy még nem adta me-g a feleletet.

— Ha megnövök én is katona Lesztk, mint apám! — mondta keményen, a vi - lét a hátára veibe és megindult a buzaka- zalhou. Éhben a pill- n at ban fel búgott a cséjilögép dühöm?lése, füst, por és a szét- osanódó pelyva pernyéje töltötte meg az előbb még csendes. békiesré?.es földrket, a góc &PbOfgiö foga köföitt pedig lassan meg- ceurr-Ln a m: ndemnaipi konyér aranya, mint egy titokzatos patek.

KASSAY GÉZA.

úgy el rostéi te magát, hogy azóta el nem adb- volna a trágyát semmi póneért.

Két évvel ezelőtt történt, horv kimentem a tagba megnézni mikor lehet nekikezdeni .se aTatásnak. Mikor az akácos-alól kikanyarodtam, hát csak ott láttam magam előtt Balog Pó.'er szálfatermetét. A búzámat, vizsgálta. A kap.a nem hiányzott .a válláról ekkor sem. Sokszor elmondta., hogy misért nem hiányozhaiik a kapa a gazda válláról, épper mint katona kezé- bő a puska, most azonban • megint elismételte:

— Azért — mondott!at —. mert a föld is olyan, mint a menyasszony, mindég akad a fátyolén igazitamvaló! — Ezt mondta és én borzasztóan eiszégyellem magam, mert £müko-r beszélt, a répás felé sandi, ott,, fhol miéttenes gyomburjánok pávásikodtak, az én kezemben pedig kapa helyett egy fűzfavessző volt, amit jövet az utón törtem. ho?v valami' éppen le-g\ren a kezemben. Balog Péter bátyáim uky te. f, mintha rom venné észre zavaromat, feljebb került a szántó csücskén, hogy jobban láthassa az árpát meg a zabot. A napverés

alt hires sz-airnakalapiát lehuzt;. szemöldöke seprűire. Szalmák:-?lapja azárt voli: hires, mert vőlegém7 korában vette a sza- mosujvíá'-d vásáron és acába fo'yton viseli böjitmásaiavában lévő József napjától, mag vető h avában lévő Dömölt'ör napjáig^

— Ennek éppen márrte ötvenegy esztendeje . . . Rég volt! — Kezet nyújtót és elköszönt.

Balog Péter bátyám ezen szavaira azért emléks Je-rn olyan Jól, mert ebben életben- már nem volt alkalmam véle többet beszélni. Másnao hiajnalbian megfnrlt. Az o földje déli verőfényben fekszik, ahol korábban érik a gabona leteiáibb másfél g^tee be az uratábt. A fiaés.ábk?náoteo hétté . mant az enyém. Azon a napon végezte be az aratást. A fila és a menye meg is kérdezte, miért siet? Afclbahiagyi'ia az ar. tást egy pillanatra és felegyenesedett, toieg akarta moisdiani miárt, de az utolsó pillanatban meggondolta a dolgot, össze- csuki ia "ijikáít, kiesniényre markolta a sarlót és yú'fszahiajolt a búzára. M,a(?|kérte á monyét, hogy vacsorára turósouhszkát főnön, ez vö t az ő és unokája, Péterke kte.venc étel?. Amiig a va-csom. készült, a két ió burát, a na.^ape és az unoka ott i'1 i'k a lócán a pitvar előtt. Az ég kék- bí—cnya egészen kö0el ereszkedett a munkától megfár ■ dt falura, a csillagok p-m/ r.wtek, mintha erre az estére \á- fényesitettók volnu az angyalok.

dni^ám miékei

II. A pvta

Watetet

A japánok a gyermekekkel ünnepelnek. Enye }

' a maga ifjúságával. A júniusi nagyvizsgák”

\ közül (akkoriban még járt tik a félévi kisvirs- gák is) külön nevezetesség volt a leányok cenzúrája. Nem hiába hívták próbatételnek: tanító és tanítványok valóban mint nagy próbára készültek fel reája.

A terminus közeledtével Kántorbácsi kilur-\ dette, hogy a templom feldíszítéséhez szegre és spárgára lesz szükség. A tanulóknak évroUévre I össze kellett ,,káfolni” ezt a szeg-adót. Kern ; tudom, miféle szegek járták akkoriban, de talán mégsem hervadtak el együtt a feltüzdelt lombokkal, virágfüzérekkel? A szülök mégis

I méltányolták a kívánságot. Kagyapám egy ke- I rek pengőforinttal öregbítette Kicsi-Marijának tekintélyét az iskolában., De még a legszükebb- I marka és zsebü szülő is kiszurkolta a négy- krajcáros dutkát.

Es nem is csak ennyiből állott a szeg-forrás.

I Közvetlenül a nagy nap előtt a hivogatás következett. Kántorbácsi csoportokra osztotta be nebulóit. Minden csapat étére vezetőt tett, lehetőleg a szemre- és üggibevaló fruskákból. Ez lesz a szónok, az apróbb ja a markát tartja.

Az indulás napján az idő csepergőire állott. Nosza, futtatta a vezető Kicsi-Marit, nyilván azzal a bölcs meggondolással. hogy ahol pengő í van, olt akad esőtartó is. Anyám el is hozta { nagyapám komisszióbajáró, óriási szürke para- pléját.

Csapatjuk a Varcagás.utcát kapta, ami csak j szerény vadászterület számába ment. Elejét a módosabb, végét a szegényebb urirend .lakta, i akiknél hónap elején sem bő a garas, hát még Szentiván-napja tájékán! Bezzeg ugrált örömében, aki a zsíros „uaiganegyedekbe", Tót-utcába, Gagy-ületbe, Alsó- és Felső porond ra indult! Ott átlón omlott a picula, hadd lássa a világ, hogy telik!

Anyáméi: csapatvezetője, fizika Berta testvériesen megosztotta az esernyőt. Amikor zuhogott, ő tartotta. Un kisütött a nap: Kicsi-Mari és társai felválva cipelték. A házakba illendőm beköszöntek. Berta pedig rákezdte a mondókat.

Református — iskolába // -járó leány-gyermekeknek

Holnap délután — négy órakor // a templom- bon — próbatételök lesz.

Melyre tanítónk — .s- kisded sergünk // szívesen látja!

I Ezt igy kellett, felszabdalva pötyögtetni. Ne higgyék az emberek, hogy csak a diákok tar- I nak verset ütemezni. Közben a megtisztelt és megértő háziak a ..kosztén'’ leboritott csészéi I alól pár krajcárt zörgettek elő.

_ Szegre, ugyibár, fiaim, remélem, npm sér- I tűnk meg vele?

Csak a Sebesi-portán adtak, máig ismeretien viz-sgacélokra, aszidt meggyet pénz helyett.

Az utolsó korareggelen a gyermekek a kerteket aratták le, aztán girlandot fontak, koszorúkat kötöztek, hogy a templom faluit virágba boríthassák. Szekfüt, oltott rózsát, liliomot kisebb bokrétákba szerkesztettek és tálcákra sorjázták, ajándékul szánva.

A ,,kisded sereg’’ részére a templom főhelyén, az orgona alatt emelvény ácsolódott. Nem volt ez profánság, hiszen: engedjétek hozzam a kisdedeket! Az iskola akkor még valóban az egyház kertjének számított, ez pedig éppen a virágoskert volt. A kis palánták legtöbbje aztán fehérvirág színben jelentkezett — ez a legha- lásabb köntös, ti: nyarat kibír egyuégtében Nagyon kiöltözni azonban éppen nem illett, nehogy ,, cifraszamár” név illesse a tudományban csctlö-botlót. Városszerte botrnnkozva emlegették Mester Polixénát, akinek mostohaanyja a gyermek dús szőke haját tizenkét varkocsba fonta, pontosan egy tucat apró kontyocskát csavarintva belőlük. Es mindén kontyhoz más-másfajta virágot tűzött: rezedái margarétád, moharázsahimbót. Ily hivalkodás hajjal, virággal, leánykával!

A templomba ilyenkor a sánták, a vakok fis becsődültek. Csak a ,,fődnyomorék és hóttbe- teg” maradt odahaza. Hanem a tisztes rendel mindenki tudta és meg is tartotta. 1 két első padsor a bárónéké, aztán a professzornék következnek és csak utánuk a többi földi halandó. Aki elkésett, a „patkoncnszékekhe” szarud. A férfiak a karzatok alá, a diákság és galériára telepedéit.

Kántorbácsi megadta a hangot és a vizsgázók a inkán felcsendült a: áhitatos meanyitó fohász.

Eay évről számolunk,

Mit mivel kiskorunk.

Jó atyánk légy velünk.

Néked esd eleiünk!

A kikérdezés —- bibliai szent történetek, írás- olvasás, .négyféle számadás": szépen ment. Szűreiben a leányzók kézbevettek a virágos- tálcákat és végigkiná/kodták velük a köznnsé get. ahogyan valami világi ünnepélyen a kré- mesbélessel szokás. — 1 piece de résis'cnce: a hazahist 'ria most következett; n csemeték sorban pattintották fel a hallgatók előtt a nemzeti történelem s-ent Inpiait. ( liliomok. >'ár- snnyrr zsnk i’lalf Ilu’kb-n csak uoy-felröppentek Dobó Katira égő sznrokkos-o-ni. \itila király nak non'ényt is elsöté‘itö nyi’- ínnrai. A: /!/•; tat I, p i,js ,W g tnrny. a: előadás egyként lekötötte n figyclrnezőket.

Azután köve'keztrk a vizsgái versek. Mint a: osztály első tanulóját. — de talán még inkább

a pengőforintnyi szegpénz hozóját: Kántorbácsi legelőször Kicsi-Marit hinta fel szavalásra. A kétségbeesés anyámat találékonnyá tette. Mint a mesebeli okosleány, hirtelen elhatározta, hogţj agg hátyjui puritán, mint a tanító kacs- karingós ízlésének eleget tesz. Gesztikulál is. meg nem is. Kissé-markrrozta kórjává! a versben srá ldosú madárkák lendületét, de csuk diszkréten, n}jnt a kezdő verébfiókák.

Még két nevezetes dolog következett. A kibn- csuzó növendékek legérte! mesebb je I stenhoz zá- (lot szokott mondani a: iskolának. Ez volt a: ünnepség igazi fénylő csúcspontja. A búcsú: tatót maga Kántorbácsi szerkesztette. Hosszú körmondataiböl azonban a szónoknak legfeljebb egyet-kettőt kellett bemagolni. Minél előbb akadt e' a hangja' könnybefulva. minél s:>>- sznygalóbb sírásba töri kt belőle az elválás fő- dalma. Kán'orbácsi annál önérzetesebben emelt' feiet magasabbra és a közönség annál megértőbben. annál nagyobb súllyal sóhajtotta a ‘íz- esztendős fejekre az ítéletet:'

— Bizony, most már jön a: élet komolysága!

Az általános könnyezést ezúttal még egy részleges pltyergés követte. Sor került ugyanis a leányzók hg jobbjainak meg jutalmazására. I gyengébbek csak , jnhta’pat” kaptak jutalom he- Igett. Csakhogy }:i hiteti el a: első pacalistával. hoaij ö érdemelten tanuló3 Olyan parázs hőgés tört ki most anyáméi: padsorában, hogy a város főhadnagy (pecsovics benmter. de lám, jóle'ek), hnm ir zsebébe markolt és szalasztottéi a városszolgát a gyümölcsös kofákhoz— Faltig!

Pár pillanat alatt csakúgy berepült n templom kellős közepére a: óriási kerekkosár, benne vagy ti: kupa cseppentrttméz-izü hólyagos cse rcsznye. Mindenki, akiről a könyvjutalom megfeledkezett. kapott egy jó összemarékkal. Egyszerre kiderült a: ég a prőbatévők feje fölött

Anyána' szülei csókok és Cukrásztészták várták odahaza, de neki némileg kedvét szegte Kántorh 'csi, mert n szavalat 'nyomán mryttign- dott tőle minden előadói tehetséget. bátyjai pedig egyszerűen legyávnzták.

Bezzeg féri ^s trstoérnénjük mindvnt naayon méltányolt söl bevallotta, hopp igen sokat tanult a mai vizsgán, mert a: a idejében a hányái: en--yi szépei túrhat sem hallottal: a haza- hislóriából. Erre a: egyik rovás: bátyó meg. faggatta húgát:

Hát .<*0. ami s:é>. \'agy IIunyndyból ina zári remekeltél. Be mast azt szeretpők ha iigyramgy elöndvá/l n-künk például IV. Bélát

1 nyáni hnlránl:n-va pillantott ''fel a: illei-h felen hrs-édre. Vállat pont

— Nekem s-m-vi kárain Xrgye-lik Béláim: és a mongol vészhez! Jr a Pávai Marié'

Ezt a mély 'rt-dmü. titokhontó ki jelentést had. tegyük le zárákövül a próbatétel példátlan sikerének nyomában.

R. ÖERVk. MARJA

i