Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-29 / 195. szám

í S 4 4 augusztus 29 sataBafflasEMM^ffl»gaaaBgi» ELLENZÉK 5 ISTENTISZ TELET' L É£IRMDÓ^A LA TT VALAHOL A NAGYALFÖLDÖN Nagy alföld, augusztus hó. A duma—tiszaiköizi nagy faluban k.éL év­tizeddel ezelőtt a rozs vált a f P enmak. Ezt „bírt):“ a homok. A mezőgazdasági tudomáiny azt ám gyiaűooa’lati utón. bebizo- nyitot a, hogy -— megfelelő szaktudással — elsőrendű belterjes gazdálkodást '.ehet és kell folytatni a homokon. Az itteni me- zőtgiazjdiáik .kitartó szívóssággá 1 alkalmi: z- kydtak a lehetőségiekhez s ma nemcsak búzát verem a homok, hanem kertgazda- ságek és gyümőlcsÖFö.k sora kozn-_k egy­más mel é. Hal d, fejlődik a falu. Az utób­bi évtized építkezései és belső berendezé­sei mind K3t bizonyítják, hogy a föld tu­dományából mindenekelőtt 'a gazda lát hasznot . . . Ennek az igazságnak tulaj do­ni tiható, hogy módosán éprett 4, 5, sőt több szobás lakásokban egészen korszerű, szépén fényezett, bármelyik előkelő ház­ba heil ő bútorokat találunk. A (szskré- nyek ruhaneművel zsúfoltak, mennyeze­tig rakott ágyék bizonyítják. hogy libá­ban, kársában és más szárnyasban nagy fríz áldás. A tálasokon, kisebb űzte rak­tár ké'z létének megfelelő edénvhalom. A buza a nyitott, hosszú tornác alatt szárad, senki sem őrzi. A tájat, a fa ut és népét figyelő székely embernek önkéntelenül eszébe jü : lám mennyivel más a helyzet, ha a föld hasznát a gptzda látja? Hol ál- 4"na a széke ység, ha földjének legna­gyobb értékét, a fáját, nem idegenek vit­ték votea el közel egy évszázad óta°í Ho­vá fejlődött volna itt ?rz élet, ha a kiszál- litd.t deszka, szer fa és tűzifa jövedelme mind a gazda, a tulaidonos zsebében ma­radt ve" na? Hisz a Mmderíható annakide­jén jó' osztotta be a dolgokat: a síkságnak termőföldet, a hegyes területeken lakók­nak pedig erdőt adott1. A lehetőségeket a jövőben kell kihasználni. Annál inkább, mer. a szél véd ett széke’ y völgyekben naigy és korszerű gyümölcsösöket lehet létesíteni . . . A 890 érés templomban ^Vasárnap hajnalban zavaró -reoülésre ébresztenek. Itt komolyan kell venni eze­ket a berepüléseket., jól hsai Íjuk az el'en- séges gépek zug-ásái . . . Komoly arccal, de magabazó, rendit hetet len nyugalommal járnak az emberek. Ilyenkor Lehető eg ®em mozognak sokat. A faluban időző hu­szárok kürtöse megszokott időben' fújja az ébresztőt. Szemjpilfcntás alatt megele­venedik minden. Fiatal, kemény kötésű, tegiyelmiezeft alföldi legények hajsza’pon­tossággal végzik a munkájukat. Ünnep­lőben öltözött emberek tartanak a .cato- llkus és református temol'cmok felé. A hhrrpgok némák, de az isten-iszfeleteket rindes időben megtartják. Ha az elensé- ges ^madarak túlságosan nyugialankpduak, kérőbben kerül sor az imádságra. A 800 éves református templom felé tartunk. Egyik tekintélyes grzdb, maí?ya- rázza: , műemléknek nyilvánítottálc az 1100-as években épült templomot. Először — egészen természetűjen — római kato­likus volt. A reformáció korában a falu akkori lakossága Kálvin útjára lépett és iigy karült le >ai templomról s kereszt. Ké­sőbben többen visszatértek és ui templo­ma építettek maguknak. A katolikus tem­plom felépítésében a reformátusok is nagyban segédkeztek. így akarták bizo­nyítani: mindannyian magytzrok és békes­ségben takarnak élni. Ehhez az évhez ma is ragaszkodnak. A román stílusban épült templom első szempáillianttásna ?. gyulafehérvári kátéd-7 ralist idézi az ember szemiei elé. Mintha iikrr test vétek volnának. A remplom a’ap- ü'v magasba emelkedő falai, tornyai, fő és rf diall’ri: jói, oszlopdnjsaei, ablaikiaá végered­ményben, csak méreteikben változnak. Év­századokkal ezelőtt nagy vagyonnal és tekintéllyel ritndteikező szerzetes apátsáig székhely volt u közstép s ennek tulr.jdicmit- h-a t-ó, hegy messze földről, tutajokon s sze­kereken szállított kövekből faragták és 'építették fe; ezt a igyönyörü templomot. A török világ alatt szűnt meg az apátság. A templom hajdani szentélyében öt freskó marod t meg a m,esz alatt., megrongálódott állapotban. Most a templom fő é's oldal- hajóinak keresztmetszetében ál' az Ur aszj a la, v él e ssemben a szósaéik, ahonnan •’-(z igát hirdetik. Egyik gazda megkapó búséi iei hány: tf-ekvő 'Ctmiberhiez biasionlif- ,ja a templomot: a feje a szentély, a két váll, illetőleg kar az o‘diaiba jók s’a láb­főiteket a két toron v ielképezii Zavaró-gépeik húzniiik el a templom fe­let’., amikor felcsendül a zsoltár: . „ Erős varunk nekünk az Isten!...“ És zmg. zug az ősi da lám az ajkakon. Latan iölségjee sáne ©lé «sálinak a hivő lelkek virágai . . . Aztán szószékre megy a pap s hirdeti ee örök, egy és igaz Isten örök, minden népekre és nemzetekre egy­formán kötelező igéjét. A magyar néiji év­századaik hosszú során át, ennek a tem­plomnak a falai is bizonyítják — kemény, véres, roppant áldozatokat követelő harc­ban ábott a pogánysággal, testével védte a fejlődő nyugatot. Nagy és még törleszt- heteCLen adósság nehezedik a nyugat vál­lára a magyar néppel, az örök magyar katonával szemben. Ebben a tudatban teljesíti kötelességét most is a magyar Isten, és a világ színe előtt a be ső és kül­ső arc vonal on egyaránt. Légiriadó... / Itt tart a pap, amikor két gyermek je­lenek meg a .’erruplcm főbejáratánál és fi­gyelmeztetően felei lelik a kezüket. Elko­morul a pap hangja: — Testvéreim! Légiriadót közöltek. Csöndben, a legnagyobb nyugalomban- haţgyja el mindenki a templomot és sies­sen buza . . . Én a megkereszteléfere vára­kozó ikertestvéreket Istennek kötelesség- szenüen bemutatom . . . Pályás fiúcska és leányka fejét secba- diitják ki a keresztanyák és felelnek csen­gő hangon a csecsemőik helyett papjuk feltett kérdá-eire, miközben néma csönd­be:- vonulnak ki a hívők, hogy délután ujlbá’ visszatérjenek és folytassák az Is­ten-tisztelet. Megrázó on fel emelők ezek a percek. Nincs kapkodás, fej veszettség, pe­dig az ellenséges repülő/nápek százainak tompa zúgása id-e hallatszik . . . Fegyel­mezettem fog'-hja el mindenki a helyét kertjéb:n ásott óvóárkában és a pap befe­jezi a kérésé.elést . . . Mozgalmas élet a kolozsvári KOLOZSVÁR, augusztus 29. Kedves csa- Ladii ünnepség keretében látogattuk meg a kolozsvári református kollégium diákjainak aeroköri otthonát. Az ünnepségre az adott okot, hogy ekkor fogadták a kör tagjai ün­nepélye - keretek között az esztergomi orszá­gos modellező versenyről hazaérkezett diá­kokat, A barátságos helyiségben virággal díszített nagy asztalon az eddigi versenyeken nyert d'jakat láthatjuk és gyönyörködhetünk ben­nük. Apróbb és nagyobb dliszek, szobrok, könyvek és mán dísztárgyak, amelyek évek la>lsu és- csendben folytatott, de kitartással és ! lázas buzgalommal végzett munkájának be­szédes gyümölo ei. Négy vármegyi ben az elsők Á bensőséges házi iinnepcéget megnyitó Ba/azs István, kollégiumi aeroköri vezető- tanarral beszélgetünk. Mind megnyitó beszé­déből, mind az ünnep' ég utáni beszélgeté-ből megtudjuk, hogy a kolozsvári kollégium dtiakjai éppúgy, mint aeroköri vezetőtanáruk hagyományosan a régi erdélyi kollégiumi diakszeüemhez, évek során minden nagyobb feltűnés nélükl értek el országos eredménye­ket. Mar az idei körzeti versenyen, amelven négy vármegye diákjai mutatták ’ be repülő modelljeiket, igen nagy fölénnyel szerezték meg a legelső körzeti csapatdijat, több egvéni di; mellett. Alig fejeződött be a június 25-én megtar­tott körzeti, verseny, máris lázas buzgalom­mal kezdtek készülődni a kör tagjai az au- gu-iztus 5 —13. napjain, Esztergomban meg­tartott országon versenyre. Külön érdekes körülmény, hogv m vel a vezetőtanár katonát behívása miatt nem me­hetett el az országos versenyre, a fiukat csu­pán Benedek István VIII. osztályos gimná- zii-ltia társuk vezette. Dicséretére legyen mondva, a mai rendkívül nehéz közlekedési viszonyok kpzÖDt a kis, hét tagból álló csa­pat minden baj nélkül jutott el. A nagy ládákban szállított modellek is szerencsésen megérkeztek, nem kis féltőn étit keltve a verseny résztvevői között. Másodikok az országban Benedek István különben a mostari össze­jövetel ,,ünnepi Mzónoka“, ami erdélyi diák­nyelven azt jelenti, hogy keresetlen szavak­kal, a leg barátságosabb beszélgetés közben meséli el a verseny előkészületeit és ieíolyá­A római katolikus templom a község közepém fekszik. Tornyából rruesze láitni. Orunam nézzük távcsővel a Nagy-Bu/da- pest 'külső szélei ellen felvonuló e leneé- gies rnpülőihiuillámokat . . . Párát* <3 levegő. Rosszak >a» látási viszonyok. A bárányfel­hőikkel terkitott, csillagé égbolton füst- szerü hiuMámotk je’zóik '8i giéjpek útját. A lég védelem teljes erővel dolgoziiik. Rengj, zug, ropog itt m/jndien. A füisf pamacs ok a 6—7 ezer méter magasságban csillogó ga­lambokhoz hasonlóan röpü ő gépek között jetenm-'k meg. Lélegzeteitssz1:főjt va figyelünk minden rrnozzaniatot, mikö/'bien fülsiketi töe-n zug, színi.e bömböl körülöttünk mnmdien ... A mellettem álló huszárzász'ós figv^elmeztev. — Nézd, egy né?vmotoros két hülyén kigyulliaidt! . . . Égnek, füstölnek a szár­nyak . . . Lövedékek cikáznak, robbannak a levegőbe. Zuhanni kezd a gép, kétsége beesetten kering, ejtőernyők nyünr.k alat- t’2*: mosi ugrik ká az élő szemé'yze-t. Aztán orsóba fordul a „madár“ és menthetetle­nül, feltartóztathatatlanul zuhan . . . El­érte végzete. — Nézzétek, néznétek! Még .kettő zuhan! — örvendezik a légi csatát nyalt utcáról fiigyeiő huszártárs:s.ág. Újabb kettő, majd Ihörmadiik gép „fordn! orsóiba“ . . . Ejtőer­nyők lebegnek a levegőben . . . Vissza a templomba Egyenletes harangkor.gás jelzi: elmúlt a veszedelem. Dél felé jár az óramutató. A római lkai lolik/us tem/nlombm most kez­dődik a mise. Polgárokkal, katonákkal zsúfolásig van a templom, a kerítésnél, nyitott ajtón keresztül, százk hallgatják a misét, mert nem fér ek be. Istenbe vetett sziki asziIárd' hittel 'adnak hálát a segede­lem,ért és könyörögnek: adjon a Minden­iható erőt, kitartást a nemzetnek. S ami­kor százak, meg százak ajkán felhangzik a Himnutz. minden magyar örök imádsá- gn: felmelkedő lélekkel hiszi és pattanó irmaiban, kiképaésében, '‘Oldásában bízva tudj: minden magyar ember, hogy külső és belső arcvonalon egyaránt megállja a helyét. FERENCZ GYÁRFÁS. refoimáíus kollégium aerokörében sár. Színire tulszerémyen, de még 1 alig r.;t- kolható diákbüezkeséggel számol be arról, hogy a kolozsvári kollégium dákjai az álta­lános osztályozásban az ős >zes versenyző is­kolák közön a má odik országos dijat hozták haza. Kicsiny gépeik, a legkedvezőbb légköri viszonyok között, gyönyörűen repültek. Mun­kájuk nem volt hiábavaló. A versen}^ legszenzáció tabb eredménye mégis egy kis diák egészen meglepő és újsze­rű találmánya volt. Gyömbér láván III. osztályos tanuló önműködően leszálló és időtmérő uj modellt szerkesztett, ami orazá- gos- viszonylatban is a legnagyobb feltűnést keltette. Amint sokak előtt tudort do’og, a repülő molelleknek eddig mindig az volt a legna­gyobb hiányo sága, hogy minél szebben re­pültek, annál bizonyosabb volt végleges el- repülésük. Egyszerűen eltűntek az azúrkék ccen, vagy a felhők között és megtalálásuk fölötte bizonytalan volt. Gyömbér Pista ezen a bajon próbált segí­teni, ami a Legteljesebb mértékben sikerült j’ neki. Beszerelt modelljébe egv kö-zönr-égas 'ébresztőórát, ami a gép oldalfalain elhelye­zett féklapátok kai van kapcsolatban. Meg­felelő beállítás mellett, meghatározott repü­lési idő eltelte utálni a féklapok önműködően kinyílnak, a kormányfarok eevenesre fordul és a kis repülő gyönyörű siklásai szabálv- szerücn leszáll, éppen ucv, mintha, szakava­tott pilóta kezelné motorját, A leszállás pillanatában az óra megáll és másodpercnyi pontossággal mutatja a leszál­lás ideiét és igy méri a legpontosabb répá­ié?! időt. A kis Gyömbér Pista arcáról gondtalan , gvermekmosolv sugárzik, amint minden arc j egyszerre féléié fordul. De azért jól látezik I szemében a felcsillanó öröm fenve. Nem is I cooda: a modellező verseny első országos műszaki d.'ja ezúttal egyedül és egészen az övé és valóban jogosan az övé. így készülnek a jobb jövőre az erdélyi kollégiumok d: ék iái. Huncutikái^gyermekmo- sollya;1 rózsás, gömbölyű arcukon, de bem-, a szivükben a kitartás, a meg nem lankadó, lazay munka soha ki nem irtható hevületével. Áldp meg őket az Isten cs rajtuk keresztül az egész magvar jövőt. A kedves és meghitt házi ünnepséget, amelyen a tanári kar egyrésze is részit vett, Gönczi Laiuzlo kodíl. igazgató beszéde zárta be. Melegen köszönte meg a fiuknak az iga­zán eredményes munkát és még több kitár tásra és uj kezdeményezeWe buzdította őket. Önműködően leszál repülcmodellt készített egy kolozsvári diák JEAN GiONO jut eszünkbs most, hegy napról- napra olvassuk a hadijelenteseke L A békés Durance völgyében német csapatok keményen küzdenek a partraszállt szövetséges egységek­kel. V almi vei északabbra mere­dek domboldalén kapaszkodik egy kis falu: Manosque. Terméskőből épült házai az utca felől emelete­sek, hátsó részükkel pedig a domb­oldalon ülnek. Egymásbaícrditott kupáscserepek fedik az alacsony tetőket. A kanyargós, hegynekme- nő, szűk utcák gömbölyű köveze­tén magányos öszvér baktat a két­kerekű zöldségkocsi előtt. Az öreg halász kenyeret vásárol a jóillata, pékmühelyből, a kávéház előtt prevencei gazdák iddogálnak. Egyik békés házból házó szövő­szék csattogása hallik, cipészek kalapálnak, az istállóban lovak do­bognak, tehenek kéTŐdznek, kecs­kék ellegetnek. A gazda furcsa ember. Pdíndenki szereti a környé­ken, a gazdák ugyan mosolyognak rajta. Eár érte, furcsa bogarai vannak. Szidja a civilizációt, a technika, a gyáripar termékeit. Azt állítja, hogy a világot az ösz- szeomlástól csak az mentheti meg, ha megtagadjuk a városokat, a technikai civilizációt s visszaté­rünk a faluközösség kereteibe, gazdasági téren pedig a paraszti autarkiához, ipari szempontból a háziin árhoz. Különös ember. Jean Glancnak hívják s főfoglalkozására nézve irő. A francia népi irracionális iro­dalom megteremtője, parasztok, lelki támasza, uj-rousseaui elvek elszánt hirdetője, „harcos pacifis­ta“. Eddig a háború megkímélte etthenát, melyben az összecmlás óta. azzal foglalkozott, hogy gya­korlatban igyekezett megválás4ta­ni póz*iiv utópiájában, az „Öröm­mé! élni“ c. regényében megjelelt elképzelése’t. A francia irrk közül a legvilágosabb logikával, ösztö­nös megértéssel, rep raüai, táv­irattal, tüzzel-vassal igyekezett már öt évvel ezelőtt megmenteni népét a most bekövetkezett rom­lástól. Már 1939-ben hirdelte, hogy a franciáknak meg lehet és meg ke Él bcküln“ük, egvezn’ük a néme­tekkel és ar o’aszokkal. hegy elke­rüljék a háborút s ezzel hazájuk romlását Nem hallgattak rá. Da- ladier elzáratta, terroristák bom­bát dobtak küszöbére, üldözték, rrg aztán az összeomlás véget ve­tett meghurrrltFt'ásnnalí. A néme­tek bevonulását n^m gyümrlcsoor t.-'fte a maga számára. Elvonult I Manosqueba s a valóságos dolgok- I ha elmerő.Ív«* a békés munkától I várt vigasztalást. A b^ke’ legna- ■ gyobb modern harcosához most egyre közelebb húzódik a csatatér. A Durance vote’' ében gránátok robbannak s békés szarvasok he- Ivett tankok düberftenek és zeng a világ, de nem Fán vonulásától, hanem fegyverek ropogásától. I rh' % onu ~ jr len­j ségek Marsellleben J Slockh/clmhól jelantik: Francia párt csepo 1 tok niak Marséi lieben eery- másközött vívott harcairól a Dayens Nyheter na e cr á 1 tanít ja, hogy a dél- fra.nciaorsz.í °;i ki kötő város francia lakosságának körében kitért ös-sze- 1 i tkö7ősek polgá ’ háború jeliec >lt ö 1 - ; tik. Az utcákat állandóan eevmás el- j Ion küzdő franciák golyózápora cs j géppuska tüze árasztja H. A ’h arcok- j hnn asszon vök is ró^vesznok. A hör- j ionok zsúfoltak lr>,vr.izá.ltan ma- I gnk elé meredő cmlK'rekkel. A szem- t bénái l ó francia csoport ok a kólc-íö- nösen ej tótit foglvokat azonnal elíté­lik és ki végzik. .MTI j Özv. nemes Nagy Guszíávué bőr­kereskedő üzletét áthelyezte Széchenyí-tcr 43. szám alá. LLotiimiM ~ (

Next

/
Oldalképek
Tartalom