Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-05 / 176. szám

/ ELLENZÉK I UH 8 Él® imi ult Bessenyei György irta a hazafiságró! 1144 a u íj u s /. I a 1 3. K szó lu\/rafii imig- oly küteh'H-óprt. tes/.i'ii', mely alól a. világi a somnii nem ti (lok>g\ ok, kló, a-l-kaJtniiíiiUxssa^ fel ivem si/"'lvatl!iíSlKV(. A iKi/.ároi, melybe leşr i!í>s.'/öir maguivk-nruk vtia­rát. megláttad, ima!yae:k gyüimiH'f.s.é- \el, tejével, terveavevei, véttelnvivo!, e*ré*»z il'.msaşira, enibeni koera hocoat tál, mi módon mondhatsz le és> az atihiaz való kötelességről? Mikor ezt végbelviveted, hogy embeiri 1Wéltedet hazadnak ne k ü sző nth eted, akkor tvi:tZ!Zii.va,Ló htiN'godról is lomon d* Itatsz. De miképpen ebsók hát meg, hogy ott ne n evelkedtél, sízlü lőttel, légyen, ahol s-zántnaaUU és neve'!!; et­tél? — Egy kis figyelme íessiéeet ol­vasó harat óim: nem igaz, hogjyi ha már régi nemzetség vagy, háit'om- né-gyszáz csat ondót, ül fogva való te­metőjét isin ved régi eleüdinidk;? Nagy­at yáidaviaik íetemei, műid hazáidnak földjébe nyugosznak, kik a helyet, ahol születted, szánnalra is sok ne ni es véreidnek kiomlásiával védit l m.cz;- ték lés szwzedték. Ila már hazadnak, hitetlen akarsz lenini, meg kalll kop- döstoöd ~ és rmrdosnjod atyaulnak hamva it, meg keli érdemeiket máim, meiyokel szerzettek, iTuaáj-okat szol­gálván, meg leéli önnön eredetedet vekni! ah barátom, hia etjeikre elégsé­ges vagy, oly rémitó csudává és ulá ha.tosaág'gá lészel, hogy kárhozatod után a poklokat is rémulésbe hozod, mikor oda leszáldasz. Atyáidnak régi hazájókért, vitézi cselekedeteit tiszteld. Hazádnak törvényeit pedig- úgy oéad, miaut, saentségeket, melyek annak gydönölcsiédved való szabad élésedet, védelmezik. Tudd meg, hogy anauak mindén cikkelyére, mellvéd javaidat oltalmazza, fenn haitja jut ütvén akó vér, mit régi eleid, nemzeted, odtalmokétrt. ontot­tak: ennyi vért, te valaki, megmoos- kolhatnál-é elletnek vett hitetleinség- geî? Mondjad hát ha mered, hogy lie­het aíz ember bazájáihoz hitetlen! évétzizüik m*eg régen a nagy embe­reik micsoda példákat mutattak e szent kötebasség-be. Tudod a görög Temisticikies, minekutána. háHádaálan hazája, kgnagyohi) szolgálatijáért ükhöate, annak ed-Seaatségéhez, Xerxee- hez szaladt, E megletveieh még tőle, de máikor osztán a pesuzsa fejedelem arra kénty£®eráti, hogy hadi serkei- nek fején, mennyen Görögországot megvívni, pwetatSterÄ, mérget iszik, és igv iaakáb e&veastá é&efcét, mint vagy hazája, vagy jÓLevője ellen há.ladat- iansághia essen. Mit vitt ezzel végbe? Azt, hogy moist is csodáljuk nagy teákét. Az emberi étet magában is veszendő doádg, vefsszen hát legalább dicsőséggel. Tudod pedig, hogy a leg- nagyo-b bdiciaős'égat e főidőn mindég az igazi hazafkuság szok ta «züllnri. Eml ékezz meg Reg akisről , kit mint római veaétet, a Charthágó-hé- liek rabbá fogtok. Elküldik hazájá­ba kezesség alatt, hogy csináljon bé­kességet. számokra. Hitte R egulii sí, hogyha. Rómáit, Omrthágó iránt, bé- Ckesisiégre nem hozzia^ visszatérvén a 1 egkegyetlenebb haláliai ölelik meg; a békesség máki hazája részéről, károsnak láttatott, hofnnan a követ­kezett, hogy ő Rómának maga taná­csolván a háborúnak folytatását, Ch-arthágéiba visszatér, bot a íegke- gy eitilenebb kánok közt öl étik meg. V fim tap asztak latnak mân mai embe­reink között az ilyen nagy cseletkedle­tek nyomai. kivált oly nemzet,éknél, Imi szabadság ininmerii. s szállt hí va­laha rabság Tem.i,-lékletekot! Azt. gondolhatnád: úgy, de amely haza engemnt hü. s/;olgá.lutrimért ül­döz, ahhoz ón is lehetek há.ládal.laii? Nem lehetsz; mert a te idődben élő hazád fiainak háládafianságek mrm szabaidöthat azon szoros kötoliessé- gcd'tiil, m űivel oly si'.ik izbéli edeUiliveik tartozód., és amellyel a következendő maradékokhoz vagy kötitetve, ki.k ■nem sértenek, hemeim hivségiedet ál dani, csodál ni, tálasaidnak pedig há­lái ládjain&iigökiat váldlotlini, utálni fog­ják. tSlylIa. tudod hazáját láncra verte; vélriil ki ontotta, sKabadságát lotapoH- la, s magát feltette örökös diktátorrá lelte, mely hivatalt., noha kegyothvn volt, mégsorn. szenvedhetett maga iis, mivel rabságot. látott alatta, melyt öl et. hazája ellem el,követ ed isaantöég-- tonVi'ire mii, i idein iszierrip illám Uáslmn dmillélkeziette. De ámbár igy ki várba iis vesziiüts-évét szépíteni., vesd (ászve személyiét Itégu 1 n.ssal, Camil'nnstsal, s ilély n la, hogy viselt dolgaiba ki s mi volt. Azt gondolod, hogy a magyarok - nak nem volnának Hoiratius Coc!e s-eii, Soevoiláji, Tenni,s toki osiei, Cincin- natusai? fogadom, hogy ezek közzüj Hunyadi J áruosnál, sem a nagy La­josnál egyik sem nagyobb. • • ülést tartottak a ţi ómét nemzeti­szocialista párt birodalmi vezetői BERLIN, augusztus T> (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: A nom- zeti saocialista párt hii lap tudósi tó szolgálata- jellenti egyebek között. Augusztus 3 án 6.- 4-6ni tartották ü!ét- síiket a nemzeti szocialista j>ánt bi rodalmi vehetői. Göbbels d‘r. birodal­mi vezető, a totális háliorns hanrlxi- vetAs birodalmi télj hatalmit mogbi- zittja, aki elsőnek mondott beis^édet, a párt történelmi feladatéinak jelení­tette ki, In ,gy a meinzetet a lógna)- gyo-bb einökiii’eilésre lel kcs;tse és ez 7>el a háborúnak nj, döntő fordulatot adjon. \ ázolta aiz otthon hábotruö lat- ba^tősének nagy programját A né­met nemzetnek fel kell emelk*odinie, minit a német történelem nagy i<tö- szakában és akkor most is uj-a lesz sodnsának. Spoer hirodaltmi miniszter reszte­tek bem onően áttekintette a német hadisiaeirgyáirtáis eddigi rendikivüii feltendülését, a fegyverkezés mosta­ni állását és a további nagy követel­ményeket, amelyeke! teljesíteni kell a hazai tejmelésnek, hogy vissza­nyerje technikai fölényét az ellenség felett. A birodalmi és börzetveizetők taiKÍcstkoizása. Ilimmlennek, az SS bá rodalmi vezetőjéatek beszédével zá­rult. KijeleüTeitte, a Német Bi.rodalom sorsáért vívott mostani harcnak szent népháborunak kell Lesiinite. A német né»p még szroroesai>l>aai zárk'')z- zék a. Firbner köré, minit, eddig és példájához tnéltóan állja ki a nagy próbát: kikéoy^szeril-aná a maga javá­ra a döntést a háborúban. Pokolgép a Vatikán kertjében Ä robbanás megölt egy szerzetest MILÁNÓ, augusztus 5. A Nernzet- közá Tájékoztató Iroda jelenti: A va­tikáni kertben — minit az észak olasz- országi sajtó Rómából értestül — po­kolgép robbant. A robbanás követ­keztében az officiumok palotájának egy része megsérült, és a Szent Péter templom néhány abla.ka betört.. Egy szerzetes, aki röviddel a robbanás előtt a pokolgépet felfedezte az utón és megpróbálta ártalmatlanná tenni, életéit vesztette. £sza-kolaszxu'szág po­li ük ai köreiben ezt a merényletet az .istentelenek mozgalmának“ tevé- kciívségével hozzák kapcsolatba. Ezt a mozgalmat röviddel ezelőtt Rámá­ban is megszerveziteik és telhivá-si bo­csátottak ki a római lakossághoz, liogy a katolikus egyhá-z ellen me­rényieteket kövessenek el. GOMBASZEDÉS Az eső ma is csepereg. Tegnap is esett és bár a kapálás dandárja még hátra maradit a földesken., ma nem Lesz kukoricakapálás ,,C^pegő''-ben fekvő hullámos tengeritáE Ián és ebéd az i.iisztürü“ árnyékában. A há zigazda kiadja a jelszót.: — Gombászni meg^nink! Viharos tetszés követi szavait. A gombá­szás egyszerű dalbg. Élvezi ezt a ,,munkát“ apraja-nagyja. Különösen, altkor élvezetes, persze, ha jócskán talál is az ember, mint tegnap a szomszéd Nagypísta Katiék, akik egész teknőre valót cserkésztek össze a Kó zsapaAlag nevű erdőn. Viharkabát helyett a jó esőfogó darócbe- kecs kerül a házigazda, meg a kis János vállára. Az asszonynépség is bebugyolálja a fejét, vállát kendőbe, ,,bujká“-ba. Csizma ke­iül a lábakra. Csak a házigazda talpal me­zítláb a társaságban az erdő felé, de rögtön az uf elején bele is tapos egy jókora tövisbe. — A gombáját...! — szisszen fel Marci bácsit. Kati lánya operálja ki nagy szakértelmű­méi a talp bütykébe szorult, zsák varrótű nagyságú tövist. Mintha egy mestergerenda állott volna a gazda iabába. A szerencsés operáció után topog egyet-kettőt.. . .. Nincs semmi baj, mehetünk tovább. Kiszáradt patakmeder mentén vezet föl­felé az erdőhöz az ut. Mire a szélben, zugó tclgyerdő szélét eléri a társaság, már csak a magasan legelésző juhnyáj koiompszava ki séri. A falu messze lenn maradit a völgy teknő jében. A bádogtetős templomtorony rezes torony kupak ja. a papiak, iskola, meg egy-két faluszéli ház teteje látszik csupán a lombok közül. A kapaszkodó után jól esik megállani egy kissé, gyönyörködni a tájban és megpiihontetni a lábat, tüdőt. A városi ur elragadtatva sóhajtja; — Jó lenne itt élni. . . A. gazda büszkén tekint le falujára és nát­hájának gyönyörű tájékára. A csöndet a János gyerek hangja veri fel. Már valahol az erdőben kujtoreg a kis le­gény. Nagyot rikkant: — Hiriba! A bűvös szó annyit jelent, hogy vargányát talált egy kövér fatönk alján. Errefelé hiri- bának hívják. Már hozza is és büszkén mu­tatja a városiaknak. Szép. kifejlett példány. Mpgnőtt az utóbbi napok sürü esőjében. Bele kerül a kiskosárba. A társaság ped g fellel- krsülten kezdi pásztázni az erdőt Marci bácsi botokat farag. Rövidesen botokkal turkálják a vastag avart a fák alján. Itt is, ott is gom­ba feje emeli meg a száraz leveleket. Persze, nem mind ehető. Kis János összeszedné va­lamennyit, de az apja fciokftatja: — Az mérges ... Az a piros tetejű bo- londgomba. A városi ur azt beszéli, hogy ő olvasta valahol, hogy mindenféle gombát meg lehet enni, csak érteni kell az elkészítéséhez. A János gyereknek egy mondóka jut eszébe: ,,Min den gomba jó gomba. Csak az ember goromba. Nahát nem éppen minden gomba )0, de ez aztán igen ,,fáin“! — mondja a gazda és egy bokor alól pattogzott hal vány zöldes tetejű fehér gombát kotor elő, — Varas­gomba! » fiuileií+MjtJt 'hÎMîmAviA&teíŰL«,' Kezdetben mindenki egy kis irigységgel tekint arra, aki már szerencsés volt es talált gombát; hiribát, varasgombáí, vagy másfélét. De rövidesen egytól-cgyig szerencsésnek mondhatják magukat a gombászó társaság tagjai, mert kövér esős idők iának és lép ten-íiyomon gombáikba botlanak. — Galambgomba! — Kis János egy ölre való fehér aljú és szelíden szinezete tetejű gombával bújik elő a fák közüL Csak úgy csillog a szeme a büszkeségtől. A városi ur sárga gombákat szedett össze a háta zsákjába. A gazda azt mondja, hogy errefelé nem nagyon eszik, de emlékszik rá, hogy mikor katona volt, a szakács abból nagyszerű gombapapriikástt készített, hogy két napig nyalta utána a száját a legénység. Ezen a vidéken rókagombának hívják. — Szamóca! A kis Kató éles szeme néhány késői sza­mócát fedezett fel. Mindenkinek jut belőle kóstoló, csak a kis János marad ki véletle­nül, mert messzebbre kószált. Kiderül rövi­desen, hogy nem gomba után kutatott, ha­nem egy fiók rigót hajszolt a bokrok alatt. Két tenyerében hozza a rémült, pihegő kis kárgacsőrü fcketerigópalántát. Mindenki ér­deklődve nézi a fiókát. A kis Katóban fel­támad az állatbarát; — Engedd el! — mondja Jánosnak. Kis János jó fiú. elengedi a madarat, bár fáj a szive utána. A fióka besurran a közeli fcokor alá.. . A nap közben kibukkan a felhők mögül, beragyogja az erdő fáit s mirvt halvány, csorgó arany ömlik végig a fatörzseken, A gombaszedők vidáman matatnak a bokrok és törzsek közön. Marci bácsinak hatalmasan megdagadt már az iszákja. Jócskán talált már Kribát, galambgombát, varasgombát és finom csuporkát is. Hiába, ő ismer: legjob­ban a határt az erdőt, tudja, hol terem meg legjobban a gomba. Dél is elmúlik mire visszakanyarodnak a falu felé. A szedett gombából bőséges ebéd készül majd mindnyájuk számára a régi házban lévő nyárikonyhán. A városi ur fe lengének pedig Erbával kedveskedik maid a társaság. Füiíüzi é;, a tornác oszlopán meg- szárrtgatja télire. Szárított gombából nagy­szerű Levest lehet főzni még februárban :s. A kereskedőknél pedig akkor már nagyon drága a gomba. Fáradtan de szemükben a jó szedés örö­mével jönnek ki az erdőből. Átvágnak a dombos legelőn. Néhány fehér sámpinyon irt is akad. A János gyerek vezeti a menetet. Kezében vesszőre fűzött keserű gombao?z lop. Úgy d'figál vele, mint egy katonakarmester Egy kis kerülővel a szőlőhegyre vezeti a társaságot, ahol kései cseresznyével, mézsár­gára érett egressel és ..veres szőlő'-vei csű- Lapitják szomjúságukat a nagymama szőlő­jében. A ,,bonya“ biztosan nein haragszik meg érte, mert cserébe egy fái finom ga­lambgombát ajándékoz neki a gpmbásztar- saság. A galambgomba-paprikás a bon vártak is kedves csemegéje.. . . , • (dobry). FŐBELŐTTE MAGÁT ZEMPLÉNBEN EGY DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLÁI BÍRÓ Sárospatakról jelentik: Hivatalos ügyben á Zemplén vármegyei Végardó községbe^ érke­zett dr. Szűcs László debreceni Ítélőtáblái bíró. Alig töltött azonban néhány napot a községben, amikor egyik nap a kora reggeli órákban hatalmas dörrenésre lettek figyelme­sek a falubedirk. Azonnal a táblabiró lakásá­ba futottak s megdöbbentő látvány ^ tárult eléjük. A 48 éves táblabiró nagy vértócsában feküdt a padlón és jobbkezében szorongatta azt a revolvert, amelyből golyót röpített a fejébe, A halál pillanatok alatt- bekövetke­zett. Dr. Szűcs László néhány évig a sáros­pataki kir. járásbíróságnak volt elnöke és csak három évvel ezelőtt nevezték ki a ki­válóan képzett, népszerű bitót a debreceni kir. tábla tanácsbirájává. Holttestét Debre­cenbe szállíttatták hozzátartozói, akii-: az asztalán három búcsúlevelet találtak. 4 1 Nyöffidai munkák / Könyvkötések. szép kivitelben és gyorsan az ELLENIEK m G umili él végzők könyvesbolt papi rósztályában Kolozsvár, Mátyás király-tér 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom