Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-26 / 193. szám
i 9 4 i a a gusztus 2& A FALU SZEMÉVEL EÎ.LBN2CR 'ma 9 Urteste Kenyere Az éjjel k/pvélr harmat hüllőit. Amikor nappal iinagy a forróság éis éjsiziaka hirteden tehui, akkor mindig igy van. Nézem a kövér osieippéket. A'égiggurulnak a kukorica levelének 1 ef elégöl’bülő kardján, megái Inak pont a hegyén és ott himbálódzmak. A burgonya indája te van borulva és karjaival beleölel a párás, meleg földbe, mintha az éjjel nem aludit volna és most pótolná az elmulasztotta kát. A k-á poszt ást ábl át nem látom, mert az a leert fenék ben van, aboil közös a keritésiimk Kereke© Já- n-oisékkak Ahogy állok, kijön a konyhából a feleségem és rámkiált. Azt mondja, ha káposztáakockát akarok ebédelni, akkor menjek a kertien ékbe káposztáért, mert nem akarja, hogy aiz ő cipője lucskos legyen a harmattól. Még valami olyant is mondott, hogy ne kezdjem a bét főt állingálátsisál, mert akkor egész héten nem fogok semmit dolgozni. Ennek a bővített mondatnak a végét már nem hallom., mert arra gondolok, hogy jobb lenne a világ, lia az ember csak azt hallaná meg, amiért nem lehet, megharagudni. ezért, gyorsan átugrálni a sövény kéri tűst s máris bent vagyok a kertben. íMegkelülöm a kukoricást, a burgonyatáblát. és máris a káposztásban keresem a kockának való káposztátokét.. Ez nem kis dolog, mert jó káposztának az olyan tiszteltetik, amelyiknek kerek a feje, a levelei pedig olyan tömötten vannak egymásraborulva, hogy a hüvelykujj körmét 'épipen csak bele lehet vésni. Ahogy járom a káposztást, hallom Kerekes János hangját. Kerekes János beszél, de nem halkan, ahogy szokott, hanem hangosan és mérgesen, ahogy nem szokott. Hát ezzel ugyan mi történt? — ijedtem meg. Nem jó mérges ember dolgába elegyedni, se illemből, se a józan élsz mián, de azt gondoltam, hogy Keres kés János mérgének nagy okai oka kell legyen, amit megnézek. iMivel szomszédom s mert a palánk is közös, gondolom ezen a jusson megnézem és rákönyökölök a sövényre. Amint ott- könyökölök, csak látom, hogy Kerekes János szomszédom hatvan éve ellenére követ ragaid és szalad körbe az udvarán a gangos, fehér kakasa után, mint egy gyermek. Mikor közel kapja, megaáílozza, d'e jószive mián csak úgy, nogy el ne találja. A kő elrepülne jobbra, de a buta kakas is jobbra ugrik és igy jót kap az oldalárai. Ettől még mérgesebb lesz Kerekes János szomszéd és ezt kiáltja a kakasnak: azt akarod, hogy miattad bünbekeveredjem? Most már mars he a kertbe, egyél szilvát és ne az Ur testiéit! A kakas út,ára bezárja a kertajtót és visszamegy a kúthoz. A kút mellett teknő van, a teknőbera szép, pi- roshasu buza. Kerekes János mossa, a buzá.t nagy ügyelettel és amit mosott, azt. rátenyereli a szép, fehér abroszra, amit odateri,tett a teknő mellé a gyepre, hegy azon; száradjon a búza a map verésben. Nálunk a búzát életméki hívják, miért mondta a szomszéd a kakasnak, hogy ne csipkedj,e az Ur testét? — fúrta oldalamat a kíváncsiság. Átköszönök: — Aggyora 1st era! — Úgy látszik tudta, hogy ott könyöklők: a kerité-v sen, mért fel sem néz, amikor kiegészíti a tisztességet,, mondván— Áldást, békességet! — Üszkös a búzája és azért mossa kend? kérdezem, de éomagam is* csodálkozom, amiért ilyen, butaságot, beszélek, mert az idén nincs üszkös buza, de ha lenne is, az n.em a Kerekes János földjében, narrt, igen jó gazella. — Ez, biz .wem üszkös, olyan, mint arany! — mondja kurtán »’ hogv he is bizonyítsa, belemarkol a tekraő- be, magasra emeli nagy, barna te>- nyelét és ujjai között, csurgatja a gyöngyszemeket. Érzem, hogy neheztel, de meg is érdemeltem, mert a gyöngyházára azt mondtam, üszkös. — Azt éin jól tudom, ha Kerekes Jánosnak nincs jó búzája, akkor soív kiiraek a faluban! De az tévesztett meg, hogy mossa — fordítom vissza a szót. Megenyhül. Éppen befejezte az utolsó kupányi buza> mosását is. Odaönti a többihez, az abrosz szélét visszahajtja, hogy egytlen szem is, le ne essen a földre. Unokái az udvaron j á t sza T iák, odafuti, hogy. ügyel - jenek a majorságra. Csak eizután válaszol : — Éra mindig megmosom azt a búzát, amiből az Ur testének szánt kenyeret sütjük úrvacsorához, apám is igy csinálta,, a nagyapám is! — Ezt mondta és elpirult helyettem, amiért, én ezt nem tudtam. A mindennapi kenyérnek kijáró tisztesség kihangsúlyoizása végett, az uj kenyérre osztott, irr vacsorához az eklézsiának az a tagja adja a. kenyeret, aki egiéSzi évben nem hiányzott. a templomból. Mivel ez nagy tisztességet jelent, ezért ha, ilyen több van, akkor sorsot, húznak közölt tűik. Kerekes János ebben az évben egyedül volt ilyen, restellj is nagyon a, vallástól való el széledé sít, de a maga. kitüntetését, is. Ezért, si^tve helyreigazit: — Kije katona volt, kije munkában fáradt, igy történt! Megkérem, hogy szóljon, amikor malomba viszi az Ur testének való búzát, mert én is szeretnék őröIlletni. Utánam kiáltott, hogy szerdára,, akkor lesz a napja, jól meg kell száradnia a búzának, különben tippa- nós lesz a kenyér. Kerekes Jánosnak rangos/iárásu lova. van és bőrülés a szekéré'In. A két telezisákot már előbb a kapuhoz vittem időnyerés végett, és mikor be^ kiált, értem, csak feillököm. Ezzel melléje ülök a bakra. A termésről beszélünk, meg a háborúról. — Tavaly jégverés volt, az idén inéra; eresztettek is a kalangyák, nyolcvan kilót átlagba! — Előrenézs úgy adja vissza a szót. — A kenyeret megőrizte az Ur, csak a többit is. — így mondja és az ostornyéllel ütögeti csizmája orrát. Tudom, a fiára gondol, aki katonai és az unokáira. Vigasztalni próbálom, de biztosain ügyetlenül, mert felkapja a, fejéi : — Én is ott voltam a múlt háborúban, a fiam sem Lehet utolsóbb, mint az apja! — Nevet rajtam, amiért azl hittem, hogy vigasztalásra szorul. Ettől kivirágzóit benir.üruk a jókedv. A közeli vásárról beszélgetünk, állatot kellene cserélnünk. Egyszer csak megkérdezi, búzát viszek-e őrölni? Nem búza, mert. árpa, a disznóinak. Kétszer is eklönmögi a bajuszába, hogy árpát a. disznónak, egyszeriben efkomorlik az arca és sokáig nem szól. Láttam, hogy közit öűik magában. Hát ennek mi az ördög baja van az árpa miatt? — gondolom, de nem kérdezem. Döcögünk szófián. Egyszer csak Kerekes János megrántja a gyeplőt és lelép a szekérről. Azl mondja, szeg vara a szekér oldalában, kár lenne az én két. jó zsákomért, ha kiszakadnának. Ezzel kivájja aiz ő zsákját az én, zsákjaim alól és felül teszi. Ezután visszaugrik fürgén a bakra, a gyeplőt megrántja és vidáman megnóigatja a lovat. M'OiSit már egészén vidám. Hátra pillantok, látom, hogy az ő zsákja sokkal újabb, mint az enyém, nem értem, mi akar ez lenni. Most élni töprengek és ő mosolyog. Valamit akar mondani, felém fordul. A szemébe nézek, becsületes, nemes tekintetébe és egyszerre megvilágosodom,: nem akarja, hegy a búzája, amiből az Ur asztalára süt kenyeret, a szekér aljában legyen és éppen a disznó ele- dél-e alatt, jobbam meg kiéli becsülni az Ur test ének szánt, kenyéréit. Nagy melegség járja át a szivem. Most is sajnálom, hogy nem szorítottam meg barnára kérgesedet!, dolgos kezét. Ezeku.táu kiváncsi vagyok, milyen tisztességgel sütik Kerekes Jánosék az urasztali kenyeret. iSzombait déí- előtt átmegyek valamilyen ürüggyel. Róza néni éppen a kemencét hari- zsália. Négy kenyér tésztája ki vara szedve a szakajtóra, az ötödik, az Ur teste kenyere, gyékény kosárban fehérük, látszik rajta, hogy fátyol szitán volt átszitálva a. lisztje. Meghív délutánra, tiszteljem meg a házukat újbúzák,era veret enni. Átmegyek. A tiszta szobába vezetnek, ahol már össze van gyűlve a család. Az unokák ünneplőben. Róza néni behozza a né'gy kenyérből a legnagyobat és az asztalra teszi, ott. vannak a férjhez ment leányai és azoknak a gyermekei is. A gazda felnyúl a mester- gerendára, leveszi az öreg imádsá- gots könyvet. Imádság után megszeli a kenyeret és mindenkinek vág egy jókora karéjnyit. Ekkor leülünk. Róza néni sót tesz az ura elé, ai sótartó körbe jár. Se szalonnát, se sajtot nem hoznak az asztalra. Ez azért van, hogy más étel ne. zavarja a kenyér tisztességét. — Isten tartsa meg, aki elvetette a magot és legyen áldott, aki megérlelte a kenyeret! — mondom evés után, hogy lássák, én is értek az illendőséghez. — A fiam vetette — mondja a gazda, majd hozzáteszi: — ő is jó gazda, szereti a földet. — Az unokáira néz kutató szemekkel, mintha ki akarná lesni belőlük, hogy szeretik-e a földet, ugv mint a nagyapjuk és az apjuk, aki ezért a földért harcol és akit moist vár haza fészerben az eke, a pajtában a jószág, Harsas erdő alatt lévő öt hold hely, ez a kicsiny, gerendás ház és a háznak minden lakója: a feleség, a gyermekek, az öreg szü 1 ék. A gyermekek még kérnek kenyeret. Róza néni kimegy a kamrába, behozza a második kenyeret és azt szeli meg. Az előbb megszelt kenyérnek több mint a fele megvan. A gazda elérti, mire gondolok Ezt a fiunknak küldjük — világosit fel — a szomszéd ék Pistája az éjjel indul a Kárpátokba! Mikor látják, hg^v készülőd önt, Róza néni behozza, az Ur teste kenveHí rét. Felemeli róla a fehér téritől büszkén mondja: — Olyan, mint a rózsa, holnap ebből vesznek úri szent vacsorát, az eklézsia tagjai — majd csendesen hozzáteszi: — az idén csak asszmynép és öregek lesznek a ternul ómban, a fiatalok oda vannak. — Ezt mondja, d<? szavában nines panasz, mert media urnita a földtől, hogv a. barázdák sem mamiknak teraiik a búzát. Anyák sorsa, barázdák sorsai — erre gűndol és magához öleli az Ur teste kenyeret. Másnap, a kis. febérremeszeit templomban a pan Kerekes Jánosok kenyerét töri me?, mint ara Ur testét és adna oda az eklézsiabeli tagoknak. Mikor a fejek áhítattal meghajolnak, a templom kicsiny, ólomkarikás ablakának szines üvegén besüt a forró augusztusi nap. Kassay Géza. TEMPLOMOZÁS így, verőfényes vasárnap délelőtt, mikor elhangzott már a templomba hi:vó harangszó a kalotaszegi falucska badogtetős tornyából, mintha Edvi Illés Aladár jólismert ragyogó vízfej; ítmény ei elevenednének meg egyszerre. Gyönyörűségesen szép ési szivet megejtően fedvs hangulatú kép tárul a szemlélő elé. A vizzel samára fésült hajú fiuk már jó- elore felmásztak a toronyba^ a harangozásert versengem. A tdiszteléties ur valahogy meg ne tudja: más is vonzotta oda őket! Baglyot vert fel tegnap is az egyik gyerek a pókhálós gerendák közül. Az öreg fülei madár, na meg a denevérek izgatják a kölyköket. Mire kikeverednek a sok pókíhálóbóf édes szüleik már mo*dathatják is újra őket, deltát az vessen magára követ, aki még sohasem jart falusi kil (templom pókhálós, titokzatos* toronypadlásán gyereikkorában. A legények, meg a férfiemberek már nem kaphatók ilyesmire. Ők ünnepélyesen topogva tereferélve gyülekeztek és. várakoztak a zöldgyepes címeremben, jóval a harangszó előtt. Fejükön jellegzetes alakú fekete posztókalap. ^ Ingük vakítóan fehér, házilag szőtt ken der vászon. Szilvakék, a karján^ nyakánál es a hátúlsó részen fekete zsinórozással díszített ,,bujkaj-t vettek elő az ünnep tiszteletére a padiadéból. Hétközben munkában megjárja az iné magában is, die az Isten előtt ünnepi, díszben jelenik meg a kalotaszegi ma- gya.r ember. Fer-zülő. tiszta ..hari-snva“ jóféle, fehér háziszőttcs — és ragyogóra v.ikszok csizhra egészíti ki az öltözéküket. Jön az asszonynép is. Megviselt énekes- könyveket szorongat kezében, az öregebbje, a fiatalok meg roz-at. Az idősebb asszonyok nem hordanak színes ruhát. Aki a hdrnrnca dik évét betöltötte, az ezen a vidéken már ,,vénl'-nek számit, az már nem öltözhet ,,cifrá“-ba. — Dehogy is. veszem fel a cifrát vénsé- gemre! — mondja Kisó asszony, aki mindössze harmincöt eves. — Hiszen az egész falu rajtam nevetne! — teszi hozzá magyarázóig. Komoly fekete ünneplőben igyekszik az Ur házába ő is, mint a többi asszony. Fekete kendő, fekete az egyszerű szoknya, a csizma isi, csak az. ing vakítóan lehér. Némelyik asszony szilvakók „bujkát“ vert fel, mint a férfiak. Arra már csillogó gombokat, gyöngyöt és díszes zsmórozást varrtaik fel művészien himző a-szonykezek. Ha még olyan ,,vén“ is a viselője, azért nem tagadhatja meg magát az asszonyt nem, különb en pedig ennek a vidéknek pomp.aszerető népe. Az idősebb asszonyok, egyszerű viselete mellett annál jobban virít a fiatalok ünneplője. Vagyont érő, pompá-labbnál pompá-abb ruhákban vonulnak a cinterein kapuja felé. Ott a zöld gyepen csoportokba verődnek és gyönyörködve mustrálgatják ők maguk ' is egymást. Hát még a legények! Ha nem ismernék az eladó Lánvok telekkönyvi állapotát, a ruhákról is lelehetne olvasni azt, hogv módos- a leányzó? Várit a sok fejedelmi disz, a párta a lányok fején. Valami nemes, méltóságot kölcsönöz ez a viselet annak, aki hordja. A Uj,a 'hosszú, díszes szallagok, melyek a pártából gora fetu- lógnak hátul lefelé — egy-egy művészi remek valamennyi — lassan libegnek a járás ütemére. De nem ifr lehet sietni ebben a súlyos, tern értté Len dísszel, bér alt ássál, hímzéssel borított ruházatban. Az tudja csak ezt. aki hordja A ..vállfüríng* kemény nvaka nem enged erőteljesebb mozgást. Szorosan simul a dísze®, üveggyöngytől ragyogó „váll“. A remérdek munkával, nagy odaadással hímzett csodaszép „kézkendők“, a szoknyának hátul felhajtott szines selymével érdeke*® alakot adó „tnuszuly“4, a kacéran elő villanó „pen- ’gyelá szépségük mellett tekintélyes súlyt is képviselnek. Akárhány rózsásarcu. pártás- leányzónak eLhalványodik az orcája templomi ájtatosság közben a nehéz viseletben. Olyankor sietnek az asszonyok a szenvedővel ki a szabad levegőre, megoldani a „váll- füsing“ szorító nyakát. Bizony a szépségért szenvedni kell! A szemlélő való-ággal ámul a gazdag pompa láttán. Ezek a gyönyörű, drága ruhák anyáról-leányra öröklődnek. Muzeális ritkaságok és vagyont érő ruharemekek vannak köztük. És. aki azt hiszi, hogy csak az az egyetlen ünneplője van a lányoknak, az nézzen bele egyszer Ta-nádi Asztalos Kati néni kino-lesládájába, meg a többi asszony fiókjaiba! Elámul szeme, szája! — Még a nagyanyám csinálta. Isten nyugosztalja...! — teríti elénk Kati néni a szebbnél-szebb ruhákat. A falu ragaszkodik ősi gyönyörű viseletéhez és csak egy-egv vásári cipő, vagy idegenszerü tarka kendő képében jön a „rontás 1 a városból. Az egészsége*^ ősi Ízlés azonban cllentáll az uj formáknak. Az iskola udvarán most megv át a tanító ur. A címeremben köszönti az embereket, az tán megy lel a kórusba, ahol csakhamar fe 1 - bug az orgona. A ti-zta, áhítatot lehelő egyszerű falaik között, az asszonyok, lánvok padsorában, mint megannyi mezei virágosé kor, virítanak az ünnepi ruhák. A keskeny ablakon fénysugár lopózik be a padsorokra, megcsillan a gyöngyös pártákon, az öreg Both János ezüstös halántékán, a- ajkakon pedig felcsendül a tiszta szivekből 1 nenhez ‘-álló ének . . . (tiobry).
