Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-26 / 193. szám

I Uorrath István : Miért fensz fogat ?... Mért fensz fogat Nemes Feil? Arcunkat ogy-za^:: r veri. Egy-fellcgbdl ér a terű s szived mégis rém keserű. Egy az út is hátunk-ineget.t. Együtt meszeltük nz eget sóhajtással feketére, s átkot szórtunk az ekére, hegy csak mind a földe! nyitja szemünk sötéttel vakitjn s vezet körbe maga után, örök kinban, örök bután. Fáj nek-d, hogy én kivágtam... Nem urak útjára hágtam. Borczdám se hagytam léibe; esteiem v'lüra a s~élbe. Vállamon az ős-panasszal, hemályt vágok «kevnssnl. Rental, Î "ágok, utat nyitok: Légyr*r kövesebb a titok, legyen közelebb a messze, hogy a lelkünk fény feressza s no húzzon a föld a sárba, ne ir» tor—\ senki járma. ... Nemes Feri, nem ítéllek, Farareil is velem szélnek. Irigységei a kutyának, áfkaKat fűnek, fának; sorsod, úgyis egy volt velők, s cn a sorsért harcra-kelok. hrnv az «árnyék fusson rólad, nciicn újvilág alólad. Ebéin szarván a két karom... Ui borezdán. ós-ugaren kÖDnyiteném terhed és te sarkamba marsz, haransz érte. ® .______________________________ HAJNALI RIPORT 4 óra. Pirkad. Keleten áttetsző, fénynek alig nevezhető hideg kadmiumsárgában s;ine:é>dik oz ég alja. Hűvöset lehel a táj, mint Segantini I festményei. Párás, friss levegő lebeg a dombul; felett. A völgyekben tejfehér köd gomolyog. ,1 I z< li hegyormokon ritjzás tölgyerdő foltja ..«••—í Tétlik: Finom opálködbe vesznek a körvo­nalak.- Lábai frissen viszik a gyalogost. A tüdő ki- pihenten lát munkának, jólcsöen szippant ja be 0 tiszta hajnali leveyöt. Amerre a szem ellát, kalangyák végtelen sora borítja a dombok tarlószőnyegét. A buzrt- s-árn élénk sárga rzip.e meleg okkerré sötétült az éjszakai harmattól. Az érlelő nyár színei vonnak be mindent. Nemrég niég az uj életet hirdető friss zöldek ezernyi változata tarkította a határt, most érett aranysáryába. melegbar­nába, helyenkint égő vérarany színébe öltöz­tek a' domboldalak. Hegyre föl. völgybe le . .: Játékosan ka­nyarog a gyalogot keskeny szalagja a búzától“ !"k t örött. .A még ló-' ...i álló bnzakalászoknt a megérett magvak súlya az ut fáié hajlitia ''’etilt alázattal hajlong a hajnali fuvallatban .. 'ifibb, mindig a lapályos részeket keresve, halk mormolással siet egy fáradhatatlan kis : n'ok. t ele csobogását a természet uj napot kö­szöntő imájának érzi most nz emberi lélek az ó itatós, kristálytiszta megfoghatatlan hajnali csöndben. Még opálos, türkiz színű harmat borítja a füveket. Az ut szélén bóbiskoló szelíd katángok most ébredeznek álmukból. A porti lapu szé­les. terebélyes levelein apró harmatszemek rin- gonnk, s érintésre lefutnak róla, mint megol­dódott gyöngy füzérről a szemek. Fénylő szemű kuvasz üget a domboldalak közé vágott mély kocsiutan a falu felé. A szomszéd faluban lakó szivehőlgyénél lehetett éjszakai látogatóban. Vagy hajnali vadászatot tartott a pockokra a mezőn? Most sietve tort hazafelé. Kutató szemét ráfüggeszti egy pilla­natra a mezők másik hajnali vándorára, oz emberre. — Pittypalntty ... pittypatatty .. .1 F.gy még lábon álló búzatáblán húzódik meg a fiirj-család. A fürjmama hívja aggódva a kicsinyeket. De lehet, hogy éppen most ébredt fel pga fürjfióka. Reggeli üdvözlet ez a „pitty- palaty” az újra felvirradó napvilágnak. Köszö­net, talán az utolsó napért, mert — úgy lehet ma már jönnek a kaszások és levágják a bírót. A termést kalangyákba rakják a csupasz tarlón és akkor otthontalan lesz a fürjesalád mig a gondos fürjmama új, biztonságos ott­hont nem talál. Keletről most fellángol egy bátortalan rőt sugár. A dombok keleti oldala aranyló fényi kap. A völgyekben gomolygó pára oszladozik. .A patakmeder bokraiban kiabálni kezdenek a rigók. Harsány rikoltozásuk felver egy testes vöröslmgyet. Tollászkodik, majd frissen mo- s 'leadásba kezd egy bokor ágán. Amott a ve­zetéken egy korán kelő gébics figyeli n határt. Fürkésző szeme alaposan megnézi a korai vándort. A romantikus öreg malomnál már ébren mn a molnár is. Matat a duzzasztó körül. A k/izeli faluban kanászkürt harson és éles szava egyszerre elűzi a hajnali csöndet. Mesz- sziről egy szekér zörgése hallatszik. Kolompszó verőiül a szekér kerekeinél; zaiáha. Lassanként megelevenedik az egész mozdulatlanság. Amo't az egyik dombra már emberek baktatnak. Kasza csendül és mire a nap teljes korongja feltűnik a sztánai hegyek mögül, fényben för- denek a fák, bokrok, füvek, kövek, élettel, mozgással zendül meg egyszerre az egész határ... ELLENZÉK 19 4; augusztus 2 0. A MAI SZLOVÁKIA 38 ezer négyzetkilométeren 2,«00.000 lakósn van az uj államnak Re kell ismernünk, hogy eddigi st a tiszt lkai tájékozódásiunk Sztová- kiáról eléggá házayos. Többféle oka van ennek. A leg-fontosabb oika tájé­kozódásunk hiányosságának, hogy maga a szlovák statisztika, miként az. ogásy állam, a szökés állapotában volt az. önállóság öl eszticrulejio alatt. Meglepő, hogy még a ten'ölet és a népesség kérdésében senii jupuit, u szlovák statisztika rue-gbizható ered- m/viivre. A n 'pessévr és a terület eilég- gé pontosan megható ropható m*euiy­n.yisíéig, enniek ellenére :i szlovák sta­tisztika bizonytalan adatokkal dol­gozik, melyek nem tekint hetük vég­eredményeknek, ha az. utolsó ót e-z.- tnadö terőnléti és népes égi változá­sait pontosan figyelembe vesi-irnk. I isiiny müvében (Szlovákia földrajzi és gazdasági ált okin tej-e), melyet a szlovák iskolaügyi mini-Z.tériuin ké­zikönyvül hagyott jóvá a sz.l ivák kö­zép- és szakiskolák száma,m, ezeket az. adatokat találjuk a terület és né­pesség fejezete alatt: km* lakossüff hszlovákiábnn volt — — — 49.02.1 3,829.793 MagyarorszAtfimk á ten godelt terület let 1938- »Vs 1939 ben — 11.478 901.263 l.oiijjyelorszikgnnk átengedve 1938-ban 221 9.914 Németországnuk útermedve 1938-ban 37 lá.bWi I enj'yelors/au’bd viss/anv er\e 19S9­770 34.509 Szlovftkia mai területe az 1940-es níp- •s/ámlálás szerint — — — 38 004 2655.953 TI a ellenőrző «70 mi kásáin kát vég­rehajtjuk, akkor arra a meglepő eredményre jutunk, hogy Fizlrrvákia mai tettblete 51 kmr-rel kisebb, mint amekkorának lennie, kellene a válto­zások utón. Abból a területből ugv-anK amellyel Szlovákiai Cseh­szlovákiában rendel kez'eţî, M agyar- országnak, Lengyelországnak é« Né­metországnak leadott összese,n 11.736 knr t. I gyannkkor Lengyelországtr 1 visszakapott 770 km-’t. TTa már most e számokat ös-z.eegy.etz.tetjük. akkor Szlovákia mai teuiletére 38.055 knr-t kanunk, l’rsiny kézikönyv éppúgy, mint o szlovák statisztikai hivatal által kiadott helységnévtár (Tavikon obei Slovenskev Republiky, 1912) a kisebb számat adja meg. ’ ITrdny a hiba forrásául semmit sem jelöl meg. Lehet, hogy a hiba forrása a e«ehs,7,!o- vák időre vonatkozó adatbaip rejlik. Re a hiba értéke meghatározhatat­lan. mert ahány csehszlovák időkből -származó forrás, annyi fitz eltérő adat. így pl. az „Apercu séatistique de la républiqnp tehéeosjlevaaue. Prague 1950“ közli Szlovákia adatait az 1021 február 15-én érvénigpis álla­pot szerint. Ezek szerint Szlovákia területe 4-8.930 km3 veit és lakóiinak száma 3,000.870. A csehszlovák sta­tisztikai hivatal állal 1932-ben ki­adod . Sta+iAtisrhes Handlbneh der Ceehetdnvaki'S'Chen Republik IV.“ ci­nt ü munka az 1930 december 1-án észlelt állapotokat köz.li. it Szlovákia területe 48.950 km\ lakói­nak száma 3.300.885. Az 1935-ben ki­adott „Atlas rpTvuhliky Esskosloven1- &ké“ visKonl 49.006 knr-t ad meg Szlovákia területeként. Amimtt látha­tó: hárem forrás, hárem különböző adat. Lehet, hogy az átengedőit te­rű b'áek nagysága nem eg végi k azzal, amit LTrsiuy közöl. Ilyenformán ez is hi bátor nás, lehet a számításiban. En­nek a mértékét sem, lehet meghatá­rozni. A magyar kimutatások példá­ul együtit közük a terület nagvMggt, amelyet Magvarorsizág, Szlovákia és Kárpátalja területiéből visszakapott. Ilyenformán az ellenőrzésnél ezekre az adatokra, sem támaszkodhatunk'. A népesség adataival épnepi úgy vagyunk, mint a területével. Ilyen- fomráfn nem marad más hátra, mint elfogadni Urs-tny adatait a hibák fenntartásával. A népsűrűségre nézve TTrsinv az 1940-es népszámlálás adatai szerint 69.9 lelket ad meg knr-romkénit. Már Ursjnv felsorolásából is ki+ü- ni'k, hogv Szlovákiában dinamiku­san fogják föl az állam ten'ileti ki- terjediéisét. Annyit jelent, eiz, hogy a szlovákok nem tartják, véglegesnek az álltam jeVmlesri határait. Sízilová- kia önálló«ága alatt tagadhatatlanul sokat fejlődött minden tekintetben. Annak ellenére, hogy 194t0*'ben népszámlálást tartottak Szlovák iá­ban, még mindig az 1938-ban végre- hai+o^t népszámlálás adatai vannak forgalomban a lakosság nemzetiségi megoszlására. Az 1940-ben végrehaj­tott nép« zámii ál ás végeredményét, is- m er ifi ki esnpán., a lakosság sirámát, amely összegen 2,655.953. 1938-ban anoin.ban 2,688.063 lakoma volt Szlo­vákiának. A forgRloinbori lévő nem­zetiségi adatok erre az össznéposség- ra vonatkoznak. A nemzetiségi meg­oszlás l Jsinv szerint a követ kezd: Szám V. Szlovákok 2.290.486 85.21 ('.sebek 77.488 2 89 Ruszinok 69.1 Hi 2.57 Németek 128.347 4t77 Magyarok 57.097 2 15 Zsidók 29.002 1 118 Cigányok 26.265 0 98 Lengyelek 3.849 0.14 Egyéb 5.674 0.21 ‘Szlovákia nemzetiségi megoiszlá­s-ihH' i 1938 óta lénvesre* változótok történtek. Jelezrük ezeket a változí- t*okat, bárha mindén esetben nem is tudunk számszerű ki fej ezé.«'1 adni azoknak. Re hog\" figyelmet érdemel sok változás, azt, már az i« hang-u- ü--7za. hogv 1Pt0-re Szdovákiának 32.090nel kevesohh lakója lett,mint volt 1938-bam Minden való•’■’■zinü vég szerint, evőkként a csehek száma Szlovákiában. A szavak politika ugyanis sokszor egészen éles kifej - zést adott cseh elienc.sségéuiiek, a sujtóhan is a politikai életben gyak­ran érvényesüllek hangok, amelyek a c«eh<‘k telje- kitelepité.sét kovetiíl- li-k Szlovákiából a [»rőtektorátus ie­rul téré. Ami a ruszinok számát il­lőn, figyelemreméltó, hogy kárpátal­jai ruszinok sokkal többre becsüjik a szlovákiai ru«zin kisebbség szá­mát, minit a mit a szlovák statiszdi- ka leltünket. Ezek a bexslsétsok 150 - 200 ezer között mozognak. A néme­tek a maguk számát is nagyobbnak tartják a táblázatban megadottnál, így Kari Rraunias „Die Slowaken“ cimti könyvében, amely 1942-ben je­lent meg Stuttgartban, 150-000-re te­szi a szlovákiai némote.k számát. Ezt a számot adják más szlovákiai né­met. foi’rások is. A magyarság - zá­rná ra nézve ugyanicaak történtek becslések, amelyek a táblázat ijesz­tően alacsony számát korrigálni pró­bálták. Ezek a becslések 80—lOO.tykt- ig emelik a szdovákiai magyarság számát. A zsidóik számánál meg kell álla­mink egy pillanatra. A táblázatban feltüntetett számúk rendkívül cse­kély. 1938-ból, a népszámlálás évűből rendelkezés mikre állanak bivaitalos formában közeit szlovák adatok, me­lyek segit «égével meg lehet állapi- tan i a zsidóik mennyiségét S'zlová kiában. A szlovákiai lapok 1940 jú­nius 5-én ismert et ték az akkori «zlo- túk bel- é« kóilügyminiszter, Rur- cánsky dr. egy expozéját, amelybm a zsidóikéidé.««el foglalkozva közölt«*, hogy 1938. év végén Szlovákiában 85 ezer volt a zsidók száma. Ez a hiva­talosan közölt adat tehát 55.998 ^i" dóval többet mutált ki, mint l’rsinv adata. Ezek az ellentmond’» számok annál érdekesebbek, mert mind a két számnak hivatalos- fémjelzése van. B. K. \ KÉT KIS FRANCIA ÍRÁS PAUL CLAUDEL: A frit&siáinfrás ieáplty Holdtölte nagy ünnep Kiaúbau. Olyan­kor u fiattilság szép, piros lámpásokkal járkál az utcákon s ünnepli a megújuló Holdat.­(A szerző.) Holdtöltekor Kiao, a diák, háza küezö- bién ült s bámulta a nyüzsgő tömeget, m'dy cszladczóbi o veit. Éjiéi már elmúl., amikor Kiao egy szép kínai* leányt látott kö:elední háza felé. Nagy lámpás volt a leány kezében. A lámpádra pedig két pi- rökot festett valamilyen ügyes müv-ész- k-éz. Csandeseni, szinte lebrgve lépkedett a leány s Kiao elírásiad vitássá' nézte a fia- tiafl teremté- szépség'ét. A leány nem jött közel a házhoz, har.-em Kelet felé vette útját s már 'elérte a köziéii szűk utcát, melynek két oldalán n",gy. sárgára festett tábákexn hirdették a Telihold tiszteletére rendezett ünnepségeket, amikor a diák a leány után immodott. Hamar utolérte s akkor lá'ta, hogy a leánnyal egy szolgáló is van, aki még er-* lámpát tort a kezé­ben. Ez a lámpa nem égett, pedilg, ahogy a holdfénvfoen Kiao mefigyelte, az még szebb volt, mint ?i pirókos 'ámpa. Kiao a leány elé állt s mogiszólátóttá: — Megtisztelnéd-e M'ogatasoddel sze­gény hajlékomat? A leány odaszólt a szolgáiéhoz: — Kimn-Lden! Gysre s világíts elénk! — £ áltadtá neki a lámpáit. A diák átkarolta ?> leányt s házéiba ve­zette. Hajnalig beszálkjeit*ek s a fiatalem­ber megtudta, hogv a leány neve Fu-Ldng és apja bíró volt Hu-Cseri-bán. — Senkim sincs — szó't szomorúan a leány. Szolgálómmá! együtt lakom a Hbn-Sd' negyedben. Amikor a bakes megszólalt, a szép fia­tal teremtés elbúcsúzott, d'e minden.' este visszanőtt. Mihelyt az utolsó éjjeli őr is e1 haladt a ház előtt, megjelent a fiaté! leány lenge alakja sz u*vasakor. Sápadt arcárá finom fénvsket hullhtott a hlold s a sángiás fény vé^oszaladt a leány kar­ján díszelgő jáspiskarkötőp. Mögötte lép­kedett csendesen a szolgáló. Hossz?tg beisz’élgetésse' teltek ?? élsrna.- káik s mihelyi a kökre megszólalt, a köt látogató hó:télén eltávozott. Ki tudja hány ily .n éjszaka telt már el, amikor a diák szomszédja eyy éjjel lyu­kat furt a szoba fa'ába s megleste Kiao éjjeli látogatója.. Megdöbbenve látta, hegy szelid szomszédja egy rusnya halál- fejű szőr-y el enyel eg. Nemsokára hajnalodéit s a rut éjjeli láfog'-tó eltávozott. A szomszéd 'sgott be­ment Kiao szobájába s elmesélte, hogy mi. látott, m_id jóságijai figyelmeztette: — Vigyázz! Egy halott nővel töltőd éj­szakáidat. A szörny lassankint kkzivja az életet béőled s nyomorultul fogsz elpusz­tulni! A diák megrettenve mesélte el, hogy mit -ud éjszakai látogatójáról. A szom­széd nem hitt ai remegő diáknak, hanem elküldte a Hon-Si négy*00be, hogy' meg­győződ j ék a valóságról. Elrohant a diák s hiába kérdezőskö­dött a Hon-Sd negyedben Hu kisasszony felöl, mert sienkisem ismerte őt. Hosszas keresés után, betért egy e1 hagyató t pa­godába. Mélységes csend ült a p.nrVs, magányos épületben. Bo yengani kezdett az elhagyott termekben s végül egy kü­lönálló szobába, érkezett. A szobába.' egy koporsó volt ezzel a félórással: ..Fu-Ling, Fu biró leánya, Hu-Cseu.“ A koporsó előtt egy lámpa fügött s a lámpán két pirók díszelgett. A diákon végífTlfutoít ai bomongás. Nya­kába szedte a lábát s h'aziáág futott, nem merd hátranézni. Hazaérve, azonnal beszaladt a szom­szédjához, aki azt tionácsoSita, hogy’ egy bonctól kiérjen valr.mi’yen csodaszert az éj-j.el! látogató ellen. A diáik megfogadta a. tanácsot. Kapott is egy7 ezüst érmet, amelyet felszeghet■ a.z ajtófélfára. Azóta nem jelentkezett az éjjeli látogató. Történt azonban, hogy Kiao késő éj- szakáég barátaival mulatozott s amikor hán-ment, nem ve'te észre, hpgv az c-j- tófélfiáról eltűnt az ezüst érem. JVIár har­madszor ütött a köőnvék boktere a bam- buszd'obon, amikor Kiró lefeküdni ké­szült. Leké evés előtt még egy’szer kinézett ög

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom