Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-01 / 172. szám
ÁRA 20 FILLÉR SLEDÎ3, 1944 augusztus 1. LXV. évfolyam 172. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8- Teleién: 29—23. Csekkszámla: 72056 Ib^VH.ninqatVWVir. M n-ş-îw iiirir---^iniS-^-----— ILAPIT0U1: ilftíii MIKLÚS T»sgna»B>^MM»rag»r«giaBBa:ABa<||&~ffri'áB i^tihni^aitfai^i^BfcfirMîfaeiigiMBaî Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT' RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizetési árak: 1 bóra 6.20 P, negyedévre 16 P. jpp fy iE I ^ ^4 norvég övezetbe csoportosítják az angolszász hajóhadat A nemzetgyűlés dönt anfusifus 2-án wéglases magat A nyílt városnak nyílvánított Firenze eííen megindult a szövetségesek támadása ■ Ä TasS“lF€Mla éles támadása TÖRÖKORSZÁG ujabbkori történelme- tiik egyik legjelentősebb dátumúhoz érkezik: A nemzetgyűlés összessége határoz végleges rruigalürtálsáról a jelenlegi háborúban. A szövetségesek részéről hetek óta fokozódó nyomást fejtenek ki Törökországira. Ez a nyomás az utóbbi napokban olyan méreteket öltött, hogy túlzás nélkül az eddigi már sűrűn alkalmazott különböző színezetű és erejű zsarolási. kísérletek betetőzésének mondható. A külpolitika figyelőinek tízek láttán arra a felismerésre kell jutnia, hogy a szövetségesek most már elérkezettnek látják az időt, hogy Törökorszáigot olyan rendszabályokra kényszerítsék, amelyek reményük és várakozásuk szerint kényszerű módon a Németország elleni hadba- lepést eredményezik. A döntés most egyedül Törökország kezében. van. Ha igaznak bizonyulnak a Szófián keresztül a Szovjetunióból érkező hírek — mm{) azt illetékes német helyről közük — mely szerint az augusztus 2-án összeülő törők nemzetgyűlésnek a Németországgal való diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megszakításáról kell határozni, ükkor Törökországnak számolnia kell a döntés nagy horderejűvel. A reggeli német lapok Törökországgal foglalkozva megállapítják, hogy a török kormány már hosszú ideje erős szövetséges nyomás alatt ÓM. A nemzetgyillés bármilyen irányú döntését nagy horderejűnek mondjál*:. Nem héiáéges ugyanis — irjfn a Deutsche Allgemeine Zeitung —, hoav a kormány elhatározáséinak megerősítése és a szövetségének légi és tengeri támaszpontok iránti követelésének esetleges teljesítése természetszerűleg veszedelmes kön>eAÉ.e):mériyekkel járhat. A Völkischer Beobachter szerint Törökország ebben az esetben egyáltalán nem szánrút- ,var Anglia és Amerika megbízható támo- gatáffára, merj tudni kellt hogy ez a két hatalom a szovjet felé terelné és ugyanabba a helyzetbe: so'dornú, mint a keleti államokat, amelyeket az angolszászok ma feláldoznak a szovjetnek. A NÉMET—TÖRÖK VISZONYT illetőleg a Wilhelmstrassen kijelentették, hogy a török nemzetgyűlés elé terjesztett kormányhatározatok a NémetoPszágg\:il való diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megszűnte ésére vonatkoznak. A törökök állásfoglalása ezekkel a kérdéseikkel szemben még• bizonytalan. Megítélésük szerint egy positiv határozat a török népet sokkal közelebb hozza a háborúhoz, mint bármely alkalom az elmúlt öt évben. Megállapító ták továbbá, hogy nem tudható, vájjon az angolok és amerikaiak a szakítás esetén biztosítékokat nyújtanak-e Törökországnak a török integritásra és szuverenitásra vonatkozóan. A beérkezeti értesülések airra mutatnak, hogy ezeket a biztcrsitékokat a szövetségesek nem tudják megígérni. Amennyiben ez az eset áll fenn, Törökország helyzete még súlyosabb és még veszélyesebb. Külföldi tájékoztató szolgálatok jelentései szerint Berlinben nyugalommal és higgadtsággal tekintenek a török nemzet- gyűlés egybeülése és határozata elé. A heh ize‘Jet a következőképpen látjuk: A Németországgal való viszony megszakítása a brit diplomácia részéről előjátéka további :követeléseknek. Ezt támaszpontok átengedése fogja követni, amelyek Törökországnak abbém a földrajzi övezetében feküsznek, amely az orosz imperializmus évszázados célja. Ez a háború — állapítják meg ezzel kapcsolatban Berlinben — Törökországra nézve nem fejeződnék be akkor, amikor Németország és a szövetségesek közti háború véget ér. Törökország hadszíntér lesz minden valószínűség szerint évtizedeken át. Von Papén, német nagykövet^ nyári to.r- tózkodási 'helyéről visszaérkezel Ankarába. — állapítják meg a Wilhelmstrassen. A nagykövet — mint azt egy ankarai jelentés állítja — tekintettel a forgalomban lévő hírekre, nagyon komoly formában feltárta a török miniszterelnök előtt, hogy ez az angol nyomásra szándékolt szpkitás Törökországot most már végkép megfosztaná cselekvési szabadságától, anrveiyet mint büsűke nemzet eddig oly féltékenyen őrzött. Anglia e lépéssel kétségtelenül ki akarja kényszeríteni Törökország általa kívánt lh\:dbalépését az ezzel járó súlyos következményekkel együtt. A világ közvéleménye mindenesetre feszülten figyel a török nemzetgyűlés holnapi határozata elé. MIKOLAJCZYK eniigráns lengyel miniszterelnök — mint a brit hírszolgálat értesült — Teheránból repülőgépen elindult Moszkvába, ügy tudják, hogy Sztálin személyes meghívását Kairóban hozták a lengyel miniszter elnök tudomására. Az emigráns kormányfőt — a Dagens Nyheter szerint — Moszkvában nem úgy fogják fogadni, mint a lengyel menekült kormány elnökét, hanem mint egy jelentős lengyel politikust, alát bizonyos pártok a pillanatnyi helyzetben fonpo&nak tartanak. Mikolajczyk Kairóba érkezése után megbeszélést folytatott azzal a külön lengyel küldöttséggel, amelynek élén Arci- szewszhi volt lenm/el szocialista vezető állott. A lengyel hírügynökség ehhez a jelentéshez hozzáfűzi, hogy a külön küldöttség csak néhány nappal ezelőtt hfigyta el Lengyelországot és ezért az emigráns kormány miniszterein okét tájékoztatni tudta Lengyelország jelenlegi helyzetéről. Milco- lajczyk Kairóból a tárgyalás után nyomban folytatta útját Moszkvából A Times legújabb száma is vezércikkben foglalkozik a lengyel—szovjet kérdéssel s megállapít fa, hogy Moszkva szerint a lengyel politika köreiben változások lesznek, amennyiben az emigránsok bal- szárnya levádik s a moszkvai felszabadító bizottsághoz csatlakozik. A vezércikk megállapítja, hogy a szovjet „■növekvő érdeklődést tanúsít aziránt, hogy miként hasz- nélhatja ki a Szovjetunió legjobban befolyását határain tula. Ebben a mondatban jegeoesedik ki az orosz történelemnek az •at mélyen gyökerező szempontja, hogy Oroszországnak hivatása keleteurópai problémák végleges megoldása és egy szláv szolidaritás kialakítása. A cikk fenntartással kezeli a lengyel felszabadító bizottság területi követelését, de arról nem nyilatkozik, hogy Anglia hogyan fogadja ezeket? a terveket. A ,,Schweitzer Mittelpresse“ ,,Lengyelországot felszabadítják“ cimii cikképen szintén foglalkozik a lengyel kérdéssel és a moszkvai felszabadító bizottságról kijelenti, hogy álcázása azért történik meg, mert nem sza• bad olybá tűnnie, mintha a szovjet kormány kreatúrája, vagy a harmadik internacionálé fiókja lenne. Mindössze szovjetbarátnak kell lenni. A szovjetbarátságot biztosítja i. a kormány személyi összetétele, 2. a Moszkvából kiküldendő rendőrszervezeti utánpótlás, ). a tényleges hatalmi viszony. Ami viszont az uj lengyel kormány önállóságát illeti, tér- mészetiesen ennek minden ismérve abban van —- véli ironikusan a Mittelpresse“ —s hogyan kormányoz egy olyan területet, amelynek nincsenek meghatározott határvonalai, amelyet idegen csapatok árasztottak el és az intézi az ügyeket. Természetesen * pénzügyi problémát is egyelőre Keletről szabályozzák. Ki emelhet kifogást például az lellcn, hogy az uj kormány fejévé egy ismert kommunistát. Morawskyt nevezték ki. A hiszékeny emberek talán aggódva alapítják meg hogy a kultusztárcát a katolikus hitü Lengyelországban egy egyházellenes politikusra bízták, dohát minden óhajt árnak igazán nem lehet megjelelni — fejezi !>e qunyos cikkét a svájci lap.
