Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-14 / 157. szám
Szerkesvtáség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16*, I. Telefon: 11—09. V -irpda: Egyo. tem-u. 8- Telefon; 29—23. Csekkszámla: 72056 ' IL8PÍTG TT8: S 1 11 II I i ! K L Ö S Kiadótulajdonos; „PALLAS SAJTOVALLALAI Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4.30 P negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 P. ÉLÉNK DIPLOMÁCIÁI TEVÉKENYSÉG uralkodik a londoni emigránsok körében. E t&céloer, ység jellegzetessége, hogy egyre inkább Moszkva kegyéért verseng. Subasios dr. napokban történt állásfoglalása után most a menekült dán poiUiku- sokbál megalakult úgynevezett „dán sza- badsagbizottsága bocsátott ki kommünikét, amelyben hangsúlyozzák — mint azt a TP a Reuter nyomán közli —, hogy a dán bizottság és a Szovjetunió között szoros kapcsolat áll fenn. A kapcsolatokat a dán menekültek keádeményezéésre vették föl, akik a norvég emigránsokhoz hasonlóan fordultak Moszkvához. A szabadbizottság elítéli Dániának azt az eljárását, hogy csatlakozott az antikomintem paktumhoz és kijelenti, hogy céljuk a baráti kapcsolatok fenntartása a Szovjetunióval. Kérték, hogy Moszkvában képviseltethessék magukat, amihez a szovjet kormány hozzájárvfUSsát is adta. Moszkvai megbi- zottuhnak, Thomas Dös singe volt könyvtárigazgatót nevezték ki. Moszkvába való utazása előtt DöSising kijelentettey hogy hálával gondol a Szovjetunióra, aki baráti kapcsolataik érdekében kedvezően fogadta kérelmüket. A dán menekültek lépéséből arra követke'ztetnek, hogy az a megállapodás, amely egyrészt London és Washington másrészt pedig Moszkva között jött leire, a Szovjetunió észáloeurópai befolyási övét illetően nemcsak Finnországra és Norvégiára, hanem Dániára is vonatkozik. A dánok tehát szintén bekapcsolódtak a szövetségesek Európáért folytatott mérkőzésébe — állapitják meg a dán Emigránsok kommünikéjével kapcsolatban a svéd lapok —, ami azt jelenti, hogy a nyugati szövetségesek biztosították a szovjet befolyását Dániába is. Bár ennek a befolyásmák mértékét és jelentőségét pillanatnyilag még nem lehet körvonalazni, bzonyos stockholmi politikai körökben a helyzet idáig való fejlődése nyugtalanságot keltett. Agg ódnak, Svédország helyzete miatt, amelyet ezek a nemzetközi magállapodások erősen befolyásolnak. A Wilhelmstrassnem megállapítjákt hogy a dán emigránsok lépése inkább a Szovjetunió politikájának szemszögéből nézve érdekes„ Ezzel összefüggésben emlékeztetnek Mo- lotonmak az 1940. évi berlini látogatására, amikor a szovjet népbiztos kijeiént hogy a Szovjetunió, mint európai nagyhatalom, minden európai kérdés után érdeklődik s nem jelenheti ki érdektelenségét a Beit és Kattegat kérdéseiben sem. A szovjet politika rákollójának északi szárnya, amely körül akarja ölelni Európát, Finnországon, Svédországon és Norvégiám keresztül egészen a Béliig és Kat- legdtig terjed, a déli szárnya a Balkánon. keresztül pedig egész Európára. A menekült dánok megbízottjának küldetése pon- smon azt igazolja, ami a Szovjetuniónak erre a területre vonatkozó diplomáciai terveiben foglaltatik. Dössing hamarosan Moszkva eszközévé vélik, akin Joen&sztül akaratát érvényesíti. AJdnek még kétségei vannak a szovjet politikáját illetőleg, azt nemsokára tények cáfolják meg. Ribbentrop szóvivője egyébként arra utalt, hogy amint ez az angol jelentésekből kitűnik, Angliát erről a tényről csupán a befejezett megállapodásra vonatkozó kommüniké átmyujtásávál értesítették. Amikor a dán diplomácia megbízottja Moszkvába való utazása közben Londonban az angoloknak mégegyszer mindent szépen megköszönt, amit eddig a menekült dánok érdekében tettek, annak pontosan az a kinézése, mintha végleges, bucsuvébébtől lenne szó s mintha a dán politika székhelyét véglegesen Moszkvába akarná áttenni. DE GAULLE, mint jelentettük, Washingtonból Kanadába utazott. Washingtonból való elutazásakor azonban nyilatkozatát a sajtó képviselői előtt. Az újságírók viszont nyilatkozatát oly rendkívül óvatos módon fogalmazták meg, hogy abból semmiféle következtetést levonni arra nézve nem lehet, vájjon jött-e létre megállapodás az USA és az algíri bizottság között. Roosevelttel folytatott tárgyalásairól De Gaulle kijelentette, hogy ketten megvalósították utazásának legjobb célját: szabadon és tárgyilagosan beszélték meg a két ország háborúra és háború utáni időkre vonatkozó kérdéseit. A, szövetségesek által felszabadított francia területek közigazgatására nézve Szóbajött egy későbbi időpontban Amerika—Anglia és az algíri bizottság között megkötendő megállapodás. A barátságnak és a megértésnek ez a légköre, amely tárgyalásaikat áthatotta — jelentette ki De Gaulle, mint azt a TP jelenti —, kölcsönös megértésre vezethet. Végül a tábornok meg hozzátette, hogy sem Rooseveltnek, sem a kormánynak, sem pedig az amerikaiaknak semmiféle szándékuk nincsen, hogy francia te- \ rületet annektáljanak. De Gaulle kétségtelenül nem nyilatkozott arról a lehetőségről, ■ hogy francia felségterülete tartósan megszáll- i janak, de nem nyilatkozott a támaszpont- | kérdésről sem. A nyilatkozata tulajdonképpen j nem más, mint személyes véleményének a ki- i nyilatkoztat ás a, nem pedig valami tárgyi tényállásnál? a leszögezése, ahogy ezt svájci •' francia megfigyelők megállapítják. Az United Press szerint De Gaulle szerződéstervezetet visz magával Washingtonból Algírba, amelynek értelmében továbbra is Eisenhower ' kezében marad a megszállt francia területeken a legfőbb közigazgatási hatalom. A tervezetet csak a washingtoni megbeszélések befejezése után készítették cl, hogy túlságosan éles véleményeltérések ne merüljei nek jel és kerüljék a vitás pontok megvitató- i sót De Gaulle látogatása alatt. De Gaulle i egyébként. a jelentés szerint, azt táviratozta. ■ Algírba, hogy nem nagyon lelkesedik a háború utáni nemzetközi szervezetre vonatkozó washingtoni tervek iránt. KÜLÖNÖS SORSOT SZÁN EURÓPÁNAK és fellebbenti Washington politikai j terveiről a fátylat Walter Lippman amerikai I újságíró, aki „Az Egyesült Államok háborús ! céljai“ cimü könyvében azt javasolja, hogy j a szövetségesek győzelme esetén a világot I osszák fel ncgy hatalmi övezetre. Eszerint \ Amerika. Anglia és Európa nyugati pereme az úgynevezett Atlanti hatalmi közösséget alkotnák, mégpedig az USA. és Anglia vezetése alatt. Arról Lippman nem nyilatkozik, hogy milyen szerepet szán egy megvert Németországnak. A 2. hatalmi közösség az oroszországi lenne, amely Oroszországot és európai részét foglalná magába. Európának ez a része Lipman szerint az a terület lenne, amely Németországtól keletre, Oroszországtól pedig nyugatra terül' el. Lippman ezzel elismeri, hogy az USA-nak szándékában áll, hogy a keleteurópai országokat, ideértve a Balkánt, sőt talán még Olaszországot is, átadni a Szovjet-Uniónak. A ,,Nezo-York Times*' munkatársa számára ugylátszik ez a terv még item elég nagyvonalú.mert Lippman könyvével foglalkozva, kétségét fejezi ki aziránt, vájjon Oroszország bclemenne-e egy ilyen javaslatba. A könyvben egyébként még egy kínai hatalmi övezetről és egy hindu és mohamedán hatalmi övezetről van szó. Az utóbbi javaslat tulajdonképpen az angol világbirodalom elleni támadást jelent, amit valószínűleg Londonban is észrevesznek.-A& német véderő úgy a Baltikumot, megvédi a Szovjettől BERLIN, I ti lins 14. (TP) Német illetékes helyen ma szembehelyezkedtek azzal a iellogással, mely szo- rmt a nemet katonai szóvivőnek a keleti arcvonal kiegyenesitési lehetőségéről szóló nyilatkozatát ngy ma- gyár aztak foként a külföldi sajtóban, hogy ez a Baltikum feladását jelenti. Kj elemtették, hogy az arcvonal- nak ez a kiegyenlítése semmiesetre sem jelenti azt a szándékot, mintha Németország ki akarná üríteni a. baLl ailaJn®kat- A Baltikum az európai térséghez tartozik és a német véderő ezt a területet minden körül- menyek kiizott in^g fogja védelmezni, mint a délkeleteurópai országokat is, amelyek szintén Európához tartoznak. Az a frontkiegyenesifés, amelyről szó volt, kizárólag elöreszögellő frontrészek visszavételét je* ient ., mint amilyen kiszögelléssk például Polcoktól északra is voltak. Ez a hadművelet, amelyet már ko- raj^an előkészítettek, most megvalósult. A szovjet nyomon követte az elszakadó német csapatokat és ebből jelentedben ^ világraszóló sikert kovácsolt, ami azonban szöges ellentétben áll a tényekkel. A német véderő az európai térségét — hangsúlyozzák — legyen stz a keleti arcvomaJ déli vagy északi része, mindenesetre xO^|á W'0ü^2S2% —I in ii I—--Németország minden erejét a Baltikum és Délkelé teu répa megvédése érdekében
