Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-03 / 147. szám
1944 Julius 3. \ UI nemzeti társadalmat * a régi emberrel ? Ndnos politikai p.rogrambeszéd, pártér- tékáiét, v.agy társadalmi bajainkat tárgyaló ujisiágcdíkik, amely végeredményben arra az .eredményre ne juitna, hogy ha a ma.gyanság részére időtáfllió jövőt akarunk bdatosdtamá, akikor elsősorban nemze'.i tájrsadalmjunikat kell ujjâszenviezinâinik. Évek, sőt évtizedek óta tonnen hangoztatott követélmény ez, csakhogy aszerint, hogy mlely oldalról . hangzik el, más év más jelszavakba* csomagolva jelenik meg. De minid csak egyet akar: azt a — bár sokrétű — die mtetgos egy egészet alkotó , magyar nemzeti társadalmait, amelyben minden egyies magyar érezze, hogy bizonyos szerepet játszik. Olyan szervezett és állandóan , c,ál tudat os an össziemfüködő közösséget, amelynek, mini egésznek az erejiét a tagoknak, tehát minden egyes magyarnak az értéke szabija mieg és amelyben viszont minden egyes magyar jóléte szoros függésben van az egész nemzeti közösség álltai birtokolt anyagi, erkölcsi éj szellemi javak összetségőrtöl. Szóval olyan pieimzfâ sziervezet megalkotását sürgeti ebben sz országban minden jóravaló magyar ember és szervezet, ■amelynek kereteiben az egyéni sors szer- rosan egybefonódik a nemzét sorsával. Hasonlóan a magashegyi túrára indulók kötélláncához: együtt indulnak derekukén ugyanazon kötél gyűrűivel összekapcsolva. Szédítő mélységek fielet1', hihetetlen magasságú csúcsokra jutnak. De senki könnyelmű lépést ntem tehet. Vele zu- hgmihat az egész lánc! Mennyire különbözik ez az uj társadalomiszemlélet attól a régitől, amelyben az öncélú ember volt a fo.nrics, aki cs>ak magja akart — senki máéira nem tekintve — boldogullni. Két könyökkel verekedve, harcolni mindenki ellen, áld él és akinek a kárára ő egy fokkal amagarafobra léphet. Az emberi alaptermészetben rejlő irigység mindenkivel szemben, akinek többje van és az anyagi javak iránti bár- nivágyás soha ki nem elégíthető ösztöne alkotják a régi társadalomi tipikus, képviselője cselekedeteinek a rugóit. Nem lehlet ezzel áz emberrel olyan tár- saidialofmszerviezbtec' fellépi ten i, amelyben •minden egyes magyar láncszemként fonodáik egymáshoz és ahol nem egymás le- táprása, hanem mindnyájiu/nk együttes felemelik!odése a cél! A mai magyarnak cselekedeteit nem irányíthatja az irigység. Ellenben ödvend, ha a másik miagyart boldogulni látja, mert ez a nemlzeti társadalomnak s ezen keresztül neki is a boldogulását jielentt. A mpii magyar legfőbb életigénye nem anyagi javak bírása. Ezek ugyanis oly sokfélék és oly nagy tömegüek, hogy minden újabb szerzemény csak mohóságukat csigássá fel és emellett elkerülhetetlenné válik a harc azokkal, akikkel pedig éppen együtt' kellene működnünk. Ehelyett a rajai magyar az élűinek főleg azon javai felé fordítja figyelmét, amelyekből mindenki annyit meríthet magának, amennyit éppen akar anélkül, hogy bárki érdekét veszélyeztetné. Így elégít jük ki az emberi természetben rejlő szerzésvágyát a legnagyobb nemzeti értékeknek,. az erkölcsi és szellemi javaknak a magunk részére váló igény lés,ével. Éhek után feltehetjük a kérdést, vajjen mikor fo g már megvalósulni az a sokat hangoztatott, nagy hirverésml beharangozott uj nemzeti társadalom, amely mindnyájunk meo-cn/őződése szerint egyedüli záloga a szebb magyar jövőnek. Kétségtelen, hogy közelebb vihetnek a célhoz állami intézkedések. Valakinek még keli alkotnia ennek a társadalom- szervezetnek a keretei!, mintegy a vázát. És sok-sok szociális jielíegü törvényes iav- téíkedés is szükséges még ahhoz, hogy ebiben a nemzeti t ámad! ómban, minden egyes magyar valóban úgy érezze, begy | egyenjogú tag. Jelenleg még dúsan búr- | jánzó intézmények sokaságát kell rom- | badöniteni, jogosan elvárhatjuk minden | mp.gysírtól, hogy a nemzeti érdiekben sia- i jiáit érdekét is lássa és azért bármily áldozatra hajlandó legyen.. Mindezek az állam részéiről várt initéz- kedérek azonban csak időrendilleg az elsők. Korántsem elegendők. Sőt, ha etny- nyiv)?'l ma.radimk, ha ennyivel megelége- | dünk, egyszerűen kiábrándulunk a gon- I doüiatíból és ez az általános bizalmatlan- I ság ri deg légköriébe ködösül ve egyszer- g smindenlkorra hitelét foigjia veszíteni. Mi- I nél nagyobb lesz a hivatalos; hírverés1, | annál inkább fog csökkenni hitele. A legkii ünő'bb nemze tszer vezeti keret | csak rideg csontváz, esetleg modern szín- | padi disziiet lesz muzeális értékű szereplőkkel, ha nemi a mai kor magyarja fog bele életet vinni. A legkeiresztényibb forrásból fakadó szociális törvények, intézmények, intézkedésiek nevetséges, esetleg szánalmas torzszülö tek maradnak, ha azokat nem korszerűen gondolkozó, magyarul érző lélekkel valósi,tjük meg. | Miikor fog hát életre kelni a megujího- | dotl magyar társadalom? Még a ma élő magyarok korában,, ha valóban mai magyarokká tudnak válni. És már meg is valósult afobian a pillanat- 9 ban, amikor mai magyarokká váltunk. Számszerűen ezt az időpontéi meghatározni alig lehetséges. Sok sz'moru jel | mutat arra, hogy a- megvalósulástól még | naigyon távol állunk. Gondoljunk csak a g zsádórendelkezésrsk nyomán feltűnő je- a lensége'kre! Az anyagi javak iránti túlzott birniva- | .gyás, az egymás iránti meg nem értés, a I közösség vagyonának — az u. n. nemzeti í vagyonná lett vagyonnak — haráoooiása k és közprédaként tekintése, a hirtelen 1 megnőjt igények a nagy „komfortra“, de másfelől a kimondhatatlan nagy irigység, ha az egyszerű munkás magyar ember fürdőszobás lakáshoz juthatott — ezek a ma élő magyarjaink igen nagy tömegednél legujobban érvényesülő vonások. Már pedig ezek a letűnt és sokai ócsárolt elmúlt kar és elavult fársadalomszemléletnek voltak a jellemző vonásai. A ma élő magyar társa dalorojb? in sajnos, csak ritka sorokban gyülekeznek a mai magyarok és elijesztő tömegben torlódnak a régiek. Kétségtelen, hogy a régi emberrel uj társadalmi rend nem alakulhat ki. Ha ön- magunkhcz méltók akarunk maradni, ?k- | kor csak e|?yúri van: gondolkodásmódunkban megújulni. Egyenikint, minden magyarnak! x Ez arorubm nem hírverés kérdés?'. És I az eszköz csak futó, gyökértelen hangú- \ lat teremtésére alkalmas. Még csak nem ic újságcikkeik, értekező- j sek kérdése, itt ész-indokok elégtelenek, j Nem is politikai, hatalmi kérdés — j ilyen eszköz ellen láz odraik az emberi j termésre:. Egv eszköz jöhet számításiba. Komoly rendszer-, uj lelkiséget kellő módszerekkel kiaíaMitó nemzetnevelés. PUSKÁS LAJOS. I Mindenki bélyegeztesse te %sir»’ és húslégyéi rendes K-OiLOZSiVÁR, julius 3. A közeliár táisi hivatali kiosztotta a II. negyedévre széli ó zsír- és htisj'egy leiket- Szel torn iám ét eltelni felhívja a, hivatal a> közönség fi gyeiméit atra, hogy miin- denki köitele's zsír- és huisj agyiét felülbélyegzés végett ahhoz a huisápa- moshoz vinni, ahonnan az ellátást ka.pják. A hús iparosok vevőközölnsé- güket nyílvátfirtartásiba veszik és kizárólag osiaik azokat szolgál hatjiáik ki, akik zsír- és huis jegyüket feliülbé lyagziási’e átadták. Tájékoztatásul közli a hivatali, hogy hetenkint 6 husiszielvéiny érvénye« és a be* nem váltott huis- vagy zsír jegyek utólagosan be nem válthatók és el <nem számolhatók. A hat szelvény közül 3 szelvényre húst, mig a következő 3 -szelvénynél hentesárut vagy húst köteles a húsiparéig kiszolgáltatni. A hadiüzemek kötelesek alkalmazottaiktól a hús- és zsinjegyeket bekereskedőjénél kéinníi és azok szelvényét „H“ jelzéls- sel felül bélyegezni olyképpen, hogy mindéin zsír jegyezel vényen egy „H“ betű, minden 6 hússzél vényen szm- tén egy „,H“ betű é,s minid lein B. hússzél von yen szintéin egy „.TT“ betű legyen. Erre azért van szülkikég, hiogy a hadiüzeinekűéik esetleg kiszolgáltatandó adagok elszámolása akart ál yt álamul tönáélnijiék. A sertés,húst ai hús.jegyek B. sízel- ' vényeiig fogja kapni a közönség, és- pedig olvian sorrend bem, amilyen sorrend ben a husip árosuk sertéshúst kannak ■m ét el ten felhívja a közönség fi' ggelinót a hivatal, hogy a hús-iparos rak csak olyan szelvényt van joga levágni m egsemmisi t-eerri. amelyekre tróvl egesem húst szolgál tatot! ki. A ki nem szolgált szelvényeket a köizönség salát érdekéiben Őrizze1 meg, mert, előfordulhat,, hogy azok beváltására pótlólag sor kerülhet.-Leállították a* betűs személygépkocsikat és as betű nélkilli motorkerékpárokat H'itr diseci r:ndeleitel s?? abályezzók a ^répkoenlcrpálmát BUDAPEST, július j. A hivatalos lapjaim z-i száma közli a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter rendeletét az E-betiis személygépkocsik es t-betü nélküli motorke rck párok' leállításáról. A rendelet alapján az E-betűs személygépkocsik és az E-betü nélküli motorkerék párok július 4-én 24 óra után a közúti forgalomban nem vehetnek részt. A kormány a közeljövőben kiadandó rendeletben fogja véglegesen szabályozni a gépuxrmüforgalmat. A Ferencváros jobban birja a riadót Hangképek Kolozsvár „szomorú“ vasárnapjáról KOLOZSVÁR, juihus 3. (Az Ellenzék munkatársától.) Talán még egy alkalommial sem ért légiriadó annyi embert Kolozsváron, mint tegnap délelőtt. Már megindult a népvándorlás a KEAC kies fekvésű sporttelepe ■felé, amikor fél 11 tájban felbugtak a szirénák. Kocsin, teller autókon, d,e túlnyomó részben gyiailog hömpölygőd az ernberáradlat a KAC—Ferencváros Magyar Kupa döntő mér kőzésre. Ezen a délelőttön az óvóhelyeken a beszélgetés úgyszólván kizárólagos tárgya az esztendő legnagyobb mérkőzése vök. A pincékbe szorult szurkolók percenként kapkodtak elő órájukat, hogy „jaj Istenem, csak most ne tartson soká“. A barei kedvet a riadó a legkisebb mértékben sem csökkentette. — Lehet itt légiriadó és jöhetnek a terrorfiuk altkor is KAC győzelmeit látunk itt ma! —; hallottuk a nagy bizakodó fogadkozásokat az óvóhelyen, ahol útközben megrekedtünk. Sajnos, a légiriadó kabalája nem vált be és araiak a szurkolónak Hetit igaza, akii igy sóhajtott: »•— Ez a riadó a pestieknek tesz /ót, ők már inkább hozzászoktak, mint a mieink. Hamar letorkolták a sötéten láitó Pythiát, aki minden bizonnyal maga sem hitt baljóslatú szavaiban. A légiriadó valóban cseppet sem ártott a ferencvárosi legényeknek, mert a második félidőben olyan pompás játékot vágtak ki,, hogy riadó ide és oda, megérdemelten nyerték meg 1944-ben a klasszikus Magyar Kupát. g» Amikor lefújták a riadót, ismét megjelentek a pályán a derék törpe-játékosok, de bárhogy igyekeztek, ezatik alom mai nem tudták lekötni a gyülekező közönség figyelmét. Az óramutató már a J2 felé jáit, és felharsant egy méltatlankodó hang a tömegből: —- Bíró ur, fújja-már le, jöhet' a komoly jálé'k! Üde látvány tárult az elé, aki komolyabb sérülések nélkül megúszta a nagy áttörést a sporttelep kapujánál. A felállított pótle'átókon és a sűrűn eg) más mellé rakott padokon ott tark.illoíJt. csevegett és topogott Kolozsvár sportkedvelő közönsége. Egyre-másra érkeztek a polgári és katonai vezetők és a sok-sok névtelen szurkoló, aki egy .nehéz bajnoki évben Kolcizsváron 15 mérkőzésen át biztatta, hajszolra csapatát a győzelemre. Az utolsó mérkőzésen kicsúszott a KAC-fiuk kezéből a sokáig biztosan tartott második hely és a tavalyi kieső-jelök „kénytelen volt4' megelégedni a bajnokság harmadik helyével. És most. a legendás Corinthiám-dij elnyerése után egy nagy harcban elért .döntetlennel a tarsolyukban a KAC-jáitékosok ismét a hazai közönség előtt léphettek pályára, hogy kiharcolják az egyik legszebb magyar sport-dijat, a Magyar Kupát. Nemcsak az egyesületnek és nemcsak a szurkolók népes’ táborának, 'hanem az egész városnak ügye lett ez a mérkőzés, ezért mindenki, aki figyelemmel kíséri a magyar labdarúgást, látná, akarta a vjdók és a főváros két kiváló együttesének összecsapását. Nem sikerült elhódítani a győzelem pálmáját, de ezért senkit nem bánthat szégyenérzet. Dicsősége a kolozsvári labdarúgásnak, hogy a város legjobb tizenegye ilyen mérkőzésen vehetett részt. A jobbtól kikapni nem szégyen és aki élvezhette az első félidő igazán szép és változatos küzdelmét, az tudja, hogy az. idényvégi fáradtságot érző KAC nemes harc- kan hajolt meg a ferencvárosiak nagyobb tudása és rutinja előtt. fergeteges taps és leírhatatlan ujjongá.s fogadta a KAC gólját. Alig indult cl a vadonat- uj labda kilencven,perces utiára, máris benn- táncollt Bonyhádi remekül sikerült lövése nyomán Csikós hálójában. Sajnos, erre a derék tevékemységre a szép barna bőrnok többé nem nyílott alkalma,. Néhány perc múlva ugyanis balesetz érte a labdát és ujjal kellett, kicserélni. Hiábavaló volt a KAC minden igyekezete, az uj labda sem zörgette meg többet Csikós- jói védett hálóját. Pedig az első percben esett gói mámoros pillanataiban sokan kacsintottak barátságosan a pálva szélén asztalra helyezett pompás mü- vü serlegre és bizakodó pillantással marasztalták a dijat Erdély vendéglátó fővárosában. — Megmondtam, uram. hogy mind a kettő itt marad — kiáltotta felénk valaki, akivel együk szemleltük a két .serleget néhány nap pal ezelőtt az egyik főtéri üzlet kirakatában, amely előtt az utóbbi napokban mindig rágj óbb tömeg ácsorgott és ragaszkodó arcki- fcjezésekkel méregette a remek dijakat, a A katonazenekar patogó indulókat játszott a szünetben és derűsen bizakodó szurkolók igyekeztek keresztülhatolni a -sörös embert körülvevő ember gyű rün. — Nem lesz itt semmi hiba — hallottuk —, a bajnokságban is rendszerint egy gólt lőttünk az első félidőben, a másodikban jött azután a töbhi. — Láttad, a Bonyi milyen kedvvel játszik? Most azután Farkasnak is biztos sikerül vagy kétszer elmenni Tátrai mellett és meglesz a három dugó. — Barátom. Mózsi milyen remek, Sípos meg sem tud mozdulni mellette. De azért hagyjuk meg, „szegény“ Ferencváros is derekasan küzd — állapította meg kegyesen valaki. aki a gól után vígan hencegett; „Hol a Fradi? Ezek sem viszik vissza Pestre a kupát44. 33 És jött a második félidő: A Ferencváros percekre odaszegezte a kolozsváriak^ saját térfelükbe, Sarosi dr. tisztára játszotta magát és Márki tehetetlenül nézte a hálóban táncoló labdát. Szórványosan feljött néha a KAC is, de a ferencvárosi védelem remekül rombolt és a három hátvéd hatalmas rúgásokkal küldte a bőrt a kolozsvári tizenhatosra. Bekaptuk a második gólt. Derék szurkolók még egvszef megszervezték a szavalókórust és felhangzott a „hajrá KAC! Egyenlíteni44, de az egyenlítő gól helyett a páratlanul fürge Sipos küldte ismét a labdát a hazaiak kapujába. —- Borzasztó, ezt nem hittem volna: Pesten döntetlen és itt simán kikapunk. —. Ismerjük el, uram, hogy jobb volt a Fradi és a KAC még nem elég érett a kupira. Ne felejtsük el, hogy a Ferencváros mindig kiváló kupa-csapat volt, emlékezzünk csak a békeidők nagy KK-mérkőzéseire. r Megfordult, a népvándorlás iránya és csüggedt emberek lehajtott fejjel ballagtak vissza a városba. Lovaskocsik és zsúfolt teherautók szállították vissza a tömeget és a porfelhőben szí pakolva, mélabusan állapította meg utólag egv rendíthetetlen szurkoló: — Nem kellett volna beruşni rögtön azt a gólt. Azzal rontottuk el az egészet. Na de nem baj, majd csak megérjük, hogy megkezdődik a bajnokság! Ebben a reményben mindnyájat egyetértünk. (-)• iS évre szâîliîették !e c bí' utászok öregségi biztosítási korhatárét BUDAPEST, Juliin« 3. V Sztój&y- ; köűrriájny be*n 1 u‘uatk.ozüsa kor a tmm- k'ásság szőri a Id« lie-lyzieiér,ek Ryöke- 11619 javi'tásál hielyezte kilátásba. Vi-‘ tiéiz Taros« \ndior belügyminiszter előkészíti a t ár«ada,lom biztos ii á.s tel - jesi reformját és .arádig: is, m g es megvalósulhat, a legutóbbi miníszr terlanács elhatározta az öregségi és rokkantsági biztosítás,ban az öregségi kor!ia/‘árinak 05 o\ H>) ÖO «évre való leisizálí itását. öt óv vei szálli toliták le a. korhatárt a bányaniyugbérbiztosri- láisbatn. is. ennélfogva a föld a.lait. dolgozó hánytasy. már 56 éves korpában rumtrbéro' tQgU'SuTt.. Pendelet lápéit hatályba, .július t-éni, amely elrendelte a háztartási al kaimig Kották i ■ Aro t-i ik kant.sé.g, özvegy ség és arvasag «esetére szóló kötelező bizter Mi'i.áotáil. Az ism er te tetit. rendelkezésekkel folytatja a. kormány azoknak a szociális- intézkedéseknek «oiwza tót, lain'e.lyek a családtagok nélkül is kiét milliót m eghaladó szamu dolgozó népesség ja.vá,< szolgáljak. m
