Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-21 / 163. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. fţ>-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 (LAPÍTOTT!: BIRTH A MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT-* RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizetési árak: 1 hóra 5.20 P, negyedévre 15 P. Hitler sisfegtof intézőit ea néna®t néphes „Nagyravágyó, lelkiismeretlen és yét ......: : ,k .äfcS :............3 kje összeesküvést szőtt ellenem" HITLER VEZÉR ÉS KANCELLÁR ellen — mint azt a Német Távirati Iroda a vezér! főhadiszállásról jelentette — s-ücértélén merényletet hajtottak végre. A német birodalom látrvglelkü vezére és az uj Európát megteremteni akaró áilamférfiuja a merényletből kisebb égési sebekkel megmenekült. A gondviselés nem először óvja Hitlert a legaljasubb emberi cselekedettől. Már az első világháborúban sokszor forgott élete veszélyben a tűzvonaláikban. 1923 november 9-én csak kis híja volt, hogy nem evett áldozatául bűnös szándáhoknák. Megmenekült a müncheni Burgbräuban 1939 november 9-én elkövetett merényleg alkalmával is'. A sorozatos merényletekből való megmenekülésében sorsszerűséget látunk s jelét annak, hogy a Hitler vezette európai háború győzelmes. befejezését semmi sem akadályozhatja meg. A magyar nép © rádió híradásából értesült e legaljasabb szándékok egyikéről. Minden jel arra mutat, hogy a merénylet értelmi szerzői és végrehajtói az uj Európa két- legkiválóbb áilamférfiuja., Hitler és Mussolini életére törtek. A merénylet hírének vételé után a magyarság szerencsekivánatait megmenekülése alkalmából Sztójay Döme miniszterelnök tolmácsolta nyomban a német birodalom budapesti követének, aki egyben kifejezést adó t annak a megvetésnek, amellyel az ellenség aljas eszközeit minden magyar e-mber kíséri. KELETPROSZORSZÁG határainak közelében folynak a harcok. A tény mindjobban. foglalkoztatja a szövetségesek sajtóját és az ezzel kapcsolatban felvetődött hérdéskomplexumból legterjedelmesebb kommentárokra két dolog ad alkalmait: 1. Helyes-e Keletporoszország területét átengedni a Szovjetuniónak és 2. Milyen lehetőség kínálkozik a lengyel—orosz kérdés megoldására. A szövetséges sajtó állásfoglalásai átlépik az egymás közt ferrn- álló jó viszonyból következő viták hevességét, ami kétségtelenül jele annak, hogy az együttműködésre kényszerült felek között egyre mélyül a szakadék. A hangadó ismét a Pravda. Moszkva félhivatalosának hasábjain keresztül száll j vitába — mint azt a Trawsikontinent Pre j„, jelelni — bizonyos angol nacionalista körökkel, akik szembefordultak azzal a szov- jétorasz tervvel, amely a keletnémet területeket részben közvetlenül akar Szovjet- oro&zországhcz csatolni, részben pedig egy boIscmzált Lengyelországon keresőstül akar ja befolyása alatt tartani. A Pravda cikkíró ja felháborodik azon, hogy konzervatív angol körök felfogása szerint a szovjetnek Lengyelországra irányuló anexiós tervei nem, egyeztethetők össze az Atlanti Chartával. A hang még élesebbé válik, amikor Bradford nevű angol újságíró tételeivel széli szembe, aki kétségbe vonta egy ugyaniak szovjet-izéit és Németországtól elszakított Ausztria életképességét. A Pravda kijelenti: az ilyen nyilatkozatok, amelyek a szovjet tervei és a teheráni megállapodás ellen irányulnak, csak azt a célt szolgálják, hogy egyenetlenséget szítsanak a szövetségesek között. „Ha ezek a türelmesek sikerrel járnának — írja a lap —, akkor azok végeredményükben újabb zűrzavart idéznek elő Európában s emi újabb gigászi háború magvát hintenék eV. Moszkva ezzel teljesen nyílt fenyegetnek tekint minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy a szövetségesek vitássá tegyék a szovjet középeurópai terveit ás ha igen, van rá lehetőség, hogy a vörös hadsereg alkalmas pillanatban volt szövetséges» ellen vonuljon. A Pravdának ez a felre nem érthető hangja megmagyarázza azt az óvatosságot is* amellyel Churchill a keletnémetországi területek sorsát kezelte az alsóiház- ban. A TÖRÖK FŐVÁROS a legnagyobb nyugalomrnal veszi tudomásul azokat a híreket, amelyek az egész világsajtóban forgalomban vannak a törökök hozandó döntéseivel és a törökök általános maga- tartásával kapcsolatban. Meg kell állapítani — jelenti az MTI —, hogy Ankarában, ahol feszült érdeklődéssel figyelik az arcvonalak eseményeit, pillanatnyilag nincs jele a nagy döntést megelőző feszültségnek. Tény, hogy a török kormány és a szövetséges kormányok körött megbeszélések folynak, amelyeket bizonyos mértékben a télen megszakadt angol—török yárgyalá ok ujrafelvételének lehet tekinteni. Köztudomású, hogy félév alatt a török külpolitika, anélkül, hogy a háború eleje óta leszögezett általános vonalvezetésben bármilyen lényeges váltó ? zást is tettek volna, az angolszászok irányában fejlődött. A törökök azonban mostani helyzetűidben ás határozottan hangoztatják, hogy a háborubaíépés nem fér bele lehetőségeik keretébe. Minden lehető segítséget megadnak a szövetségeseknek, mert a török kormány gondja továbra is az időnyerés, ügy lá-szÁk, Anka>iában nem úgy ítélik meg a helyzetet, mintha a török érdekek védelme ^szükségessé tenné, hogy Törökország belevesse magát a háborúba és most is úgy látják, hogy szerződéses kötelezettségek gém kényszerítik erre az országot. Ha további taktikai lépést tennénk a szövetségesek türelmetlenségének leszerelésére, ez a dolog természetes folyománya lenne és nem volán rendkívüli szenzáció, ha a Németországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatok terén, vagy egyéb téren újabb intézkedések jönnének. Egyesek feltételezik, hogy a most Ankarában folyó tárgyalások nem is annyira ■a törökök közvetlen hadbalépése körül forognak, mint inkább a török részről teendő egyéb engedmények körül. Igen nagy kíváncsisággal találgatják, hogy az oroszokkal folytatott megbeszéléseken milyen kérdések kerülhetnek szőnyegre, de általában mm igen tartják valószínűnek, hogy az oroszok Törökország hadbalépésére különös súlyt helyeznének. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Balkánon a helyzet egyelőre változatlan, különösen pedig a bolgár magatartásban semmi lényeges változás nincs, már pedig a török magatartás megváltozása talán elsősorban a balkáni helyzet megváltozásával hozható összefüggésbe. Különben a. török nagy nemzetgyűlés, amely olykor nyári szabadságra szokott menni, kedden csupán augusztus 2-ig napolta el üléj eit. A kormány a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül semmi fontos dologban sem döru\ legkevésbé a háborúba lépés kérdésében. Ezek szerint augusztus 2 előtt semmi rendkívüli fontos eseményt nem lehet várni Törökországban. A hadbal epést különben a török sajtó egyöntetűen eiu&siíja, laKBHnaBUBUnBBuaMaHsna tését szögezte le: a szovjet ellenséges ténySikertelen merénylet ; Hitler weiér ellen BERLIN, julius 21. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelenhették a Német Távirati Irodának: Á Führer ellen csütörtökön robbanóanyaggal merényletet követtek el. Környezetéből súlyosan megsérült Schmundt altábornagy, Brandt ezredes, Bergen munkatárs. Könnyebb sebesülés érte Jodl vezérezredest, Kort, Buhle, Bodenschatz, Heiusiiiger, Scher ff tábornokokat, Voss, valamint von Puttkammer tengernagyokat, Assmann sorhajókapitányt és Bergmann alezredest» Maga a Führer könnyű égési sebeken és zózódásokem kívül nem sérült meg. Munkáját haladéktalanul folytatta és a Bueet az előre megállapított program szerint megbeszélésre fogadta. Röviddel a merénylet után a birodalmi tábornagy megérkezett á Führerhez. Himmlert a honi haderő főparancsnokává nevezték ki Fokszolt harci elszántság jellemzi az aj japán kormányt
