Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-15 / 158. szám

£i*L üMtiK

ÜHMKfiÉaia&iÜKiűi&aÉácááím^

mtáüam

üxx&&^xs?jMtWBxaa

9

A családi élet hanyatlása

Korunk társadra Imának liegtruagyobb ba- M bogy nem igazi, me leg, embeiá közös- ségekme táimasefeodiic, hanem az egymás- tál slfcífflöaxült egyének tömegeinek szervezeteiből akar magárnak alapot teremtem. Tairsa'daimuinika't az ősi tsermószetes közösségek (család, szomszédság, falu. egy- fcsáz, hivatás) iránti közömbösség kerítette hataknai na. s meg&lég;zúcuk az olya® nem egyszer kétes értékű integráló tényezőkkel, mint aminő a piac, a verseny, a központ szemezés, a küilső összíezsufolás, a szavazó cédula, a rendőrség, a törvény, a tcmegellájtás, a tömegszárakozás, a törneg- izgalcm vagy a tömegkiikéipzés. Az alapvető közösségek rovására mind nagyabb temet es jelentőséget nyernek a tömegeket mozgató mesterséges organizációk.

Miikőzltten a hagyományokban gazdag, helyibezköftött, a haTmon:é^7 étet minden, feltételét biztosító ősi táj közösségek, a falu és a vidék bomlásnak indulnak, az eltömvegetsitő kotnoemtráció a városokban hatalmas bérrk?számyákat, egymás he- gvén-hátáni nagy ipairi üzemeket épít fel és odááiHitja az eltömegesvtő gépesedéi minden nagyszerű alkotását, hogy ellen- állihataí tenul vomaáik ezekbe az uj Bábelekbe a vidék fölös és nornia.dizólásra hajlamos népessé,gát. Az emberek százezrei lépnek ki természetes életviszonyaikból, válnak gVökérielemié ési hullanak bele az embert megalázó és az emberi érékeket romboló prol-eíarizálódás tragikus sodrába.

Kortársurnk megzavarodvá áll az eltömegesedés jelenségei közepette. Ö — legalább is magának — jói akart: ezért adta fel korábbi önállóságát és lett egy hatalmas gazdasági szervezet tagjává, ezért hagyta el rokonait, szomszédait és kereste azok barátságát, akik a tömegerőt Ígérték — és imfe: a gazdasági-tárra d al mi

függőség, a gvöfkértelenség. a kaszárnya- élet é? a sivár munka -tetrmtéstzetel 1 enes állapotába jutott, olyan világ övezi, amely

— XII. Pún? pápa szavaival — népet szétszórt és belső összetartás nélküli egve- dekböl összeverődött nyájnak nézi © ezért az uralkodás és önkény alkalmas anvagá- saik tekinti“.

Ä család wúlsága

végső fokon szintén ennek az él tömegesedésnek a folyaraánya. Röpke „A harmadik ut“-fbani éles szavakkal mu'.at rá, hogy a családi élet hanyatlása együtt jár az általános kóros fejlődései. ,,Az eltömegesedés olyan gazdaság-szociális viszonyokat teremtett, amelyek között a család, a nő természetes birodalma, a gyermeknevelés területe és egyfben a legtarmászjete- sebib közösségi sejt, elsatnyuu, ,hogy végűd puszta lakáscímmé változzék. A fel Kém bomlasztott paraszti és kisipari rétegeken kívül mindenütt, ahol a kert- moagalom vágy az ipar kapcsolata a földdel nem alakított ki egészséges egyensúlyt, a család puszta fogyasztóíközősség lett, esetleg csak szórákiozó közösség, amelyből gyakran még a gyermek is faáányzáfc...“

A nagyobb közösségek megbomlásával egyidejűleg a családi élei összetartó pántjai ús meglazultak. Ugyanaz a koncentráció, amely el szűr ki tette a szellemiekben annyira gazdag és termékeny vidéki közéletet, felidézte a falu elsatnyulásái s a Létrehívott központokban megteremtette a proletariates áldatlan életformáját, ugyanaz a köneemstrádó széttördelte a család egységét is. Az otthon ée a munkahely elvált és eltávolodott egymástól — habár a csudád különös ereje éppen abban van, hogy „a legszorosabban települt társadalmi egység“. ■ A családfenntartó szinte idegenné let a saját otthonaiban. Az önálló háztartás1 rovására előtérbe nyomult a vendéglő, és a kantán, — habár minden egyén legtermiészeesebb igénye, hogy ellátása „individualizált“, száj atze szerinti, vagyán olyan legyen, amely szükségleteihez és lehetőségeihez a legteljesebb mértékben hozzásimul. Családvédelmi „vót- anyaigok^ tűntek fel: bölcsődék, amelyek az anya helyett gondozzák a csecsemő', napközi otthonok, mely sík helyettesítik a nappali óráikban felügyelet nélkül miaradt családi otthont. Az iskolák megfeledkeztek arról, hogy a családi kisközösségnél nincsen jobb nevelő hatalom és a család

— légkörének bensőséges vol a, tagjainak

Irtás Verne*«*1 »14*«el

egymáfelhiozi való • közelsége s a szülői tekintély sajátos természete folytán — a legjobb fegyelmező iskola is. Társaságok léóasül&k; társai körök, kaszinók, szórakozó csoportok. A család tagjaira számos szervezet tart igényt, a család üres idejét — amikor zavartalanul együtt lehetnének a családtagok — .nem egyszer felületes és fölösleges rendezvények, puffogó ünnepélyek, haszcaatailaxL gyűlések foglalják el

Ä háború

természetesen csak fokozta a bajt. nehezítette a helyzetet. A mesterséges organizációik — ma inkább, mint bármikor — meg vannak győződve arról, hogy a maguk gyarló eszközeivel a családnál jobban tudják ápolni a szolidaritás érzését és eredményesebben oltalmaznék az ősök nemes hagyománykáncsét. A nemzeti egység mintha nem a pemzettagok tenné szeles csatádba® összefogásából születnék;

‘ a ^nemzed öntudat mintha .nem a nemzet- tagok velük született közös és egyöntetű akaratát jelentené! Úgy tűnik fel a sokaság előtt hogy a nemzet valójában egy nerruzetszervezetben lesz nemzetté s a nemzete öntudat végül is e nemzetszer- vtezet mindenkire kőtelező célkitűzésében fejeződik ki. Az uj herezás hatalmas szervezeteket hiv életre: polipkurjiaikkal erek ölelik körül ’ a természetes közösségek világából kiérnék egyének tömegeit. A totális háború uj gazdasági szervezeteket. állít fel, mindenféle hazafiak szervezeteket. alakét s a magia mindent elsodr6 propagandájával az eltömegesités hatalmas eszközévé válik.

A hangos és mutatós szervezeték mellett természetesen háttérbe szorulnak az emberi társas élet természetet? közösségei, elsősorban a

A FALU SZEMÉVEL

Csillagok felragyogtak

Irta: KASSAY GÉZA

U. S. barátomnak tiszteletem

és szeretetem jeléül.

Csak egv éve ismerlek és ezen idő alatt is alig méthányszuir volt alkalmam veled találkozni. Ily árukor is inkább csak hallgattunk; hosszasan és mélyen hallgattunk és keveset beszéltünk. Csak egy-eţgy szót ejtettünk ki: ... a falu ... a nép... a megtartás ... egyetlen cél ... örök ideál . .. így beszélgettünk rend esen. És éppen e^ek a hosszú, ka.Ugat ások voltak azok, amelyek a barátság hidját megkovácsolták közöttünk.

Kötelességemnek érzem elmjoinidlae ni, hogy minden ilyen beszélgetés alkalmával ámulattal vettem észre magamon a kisebbségi tudatnak egy bizonyos fajtáját. Egynüttlétünk alkalmával éreztem, hogy valósággal eltörpülök, összerotskadom és megsemmisülök. Minden kisebbségi érzés bántó és le alaícsonyitó és igv minden emberfia gyűlöli azt az okot, ami ezt, az emberid méiltóságát leala- csionyitó körülményt előidézi. Bent nem a. veled való beazélgtetéseki alkalmával ébredt eme kisebbségi érzés azonban nem rossz, hanem felemelő és meggazdagitő öntudatot vádlott ki, mert ilyenkor nemcsak azt láttam meg, hogy a falu, a nép, a jobb magyar jövendő érdekében eddig milyen keveset tettem, a rám- bizottakkal milyen rosszul sáfárkodtam — ezeknek meglátása volt az ami kicsivé tett és földresujtott —, ele azt is megláttam, bogy te és veled együtt még sokan vannak olyanok, akiknek szareíetük 7-agyogóbb, tusakodásuk izzóbb, cselekedetük áldozatosabb, gondjuk keresztje nehezebb, mint az enyém.

Testvérem, testvéreim! Hozzátok képest porszemnek, nagyonmagyoui kicsinynek érzem magam, de a kicsinységnek ez az érzése féléiméi, meg érésit, munkára serkent és sokszor cselekszi velem azt, hogy életem legsötétebb pillanataiban is meglássam a csillagok ragyogását. Ezért hálából], alábbi szerény sorokat neked és nektek Írom, fogadjátok szívesen.

Figyelem!

óvóhelynek való szálfák, szén korlátlan mennyiségben, jegy nélkül kapható Kocsis Ferenc fatelepén, Csuzda 1. 0227G

— Holnap kapálunk! —

jelentette János.

— Jöjjön ki, jobb dolga, ha. nincs az urnák

s nézze, mint folyik odakint a munka! —Másnap kimentem, a tagomba lassan. Unalmamat űzzem törtem fűzűn pálcát s csapkodtam fütyülve a füvet s a mályvát.

Közben gondoltam a termésre, amit nem én vetetnem, de nekem aratnak: lenre, búzára kukoricára, zabra.

— Eladom! — mondtam kapzsi vággyal magamnak. És, amint az ösvényen lassan mentem

mák láttam a sok pénzt kandi szemekkel.

Mivel csak pénzre s magamra gondoltam búm bajom megnőttek, mint szörnyű képek,

$ feketén eltakarták az eget a kéket.

Nem láttam vetést sem mezők virágát.

Csak bosszantott János és nagy ásólúd ja, miért a földem felében ajánltam.

— Mi gondom azzal, hor"'> ők dolgozzák!

Hogy reggeltől estig várni ók a kapáit?

Enyém a föld, az adó

ért. viselem a baját!

— Harmadában kell neki bérbeadnom!

Az övék csak egy rész, a termés többje ,enyém! — Mondogattam magamnak s szivem kapzsi lett, kemény

Nem fogadtam én

a köszöntésüket sem.

— Kicsi a kukorica, a termés meg ritka.

Nem jól kapálta ezt János, a miluaszna! —

Ért kelés lettem; dühös, kesernyés.

Gazdagok vak dühe a szivemig égett, mert hogy becsapnak folyton a szegények.

Wackorfa volt ott, * hüs- árnyéka intett: alá ja feküdtem, amíg veszekedtem, tDelet húztak éppen, mikor felköltöttek.

János igy szólott:

— Egészségére az álmot! —• És, szemében nem volt

sem panasz, sem átok. Mosolygott kedvvel, mint reggel a virágok.

Az asszony hivott:

— Üljék velünk asztalt! — Kedves en ki nafta

a jótele edényt. ,

János nyújtotta:

— Vág jók, jó rozskenyér' —

— Míg van rozskenyér meg buToonwl-ev&v — szót folytatta János.

— addig baj nincsen.

Másnak is adja ki mindezt a jó Isten —

Nemcsak magún kra kell gondolnunk folyton, másokra is néha.

Hisz egyedül gazdag kenyerét mással ki vígan megosztja! —

Így szólott János.

Amig felesége kenyeret s a morzsát összeszedte rendben, izzad-t homlokát ő békén megtörülte.

Halkan dörmögtem:

— Ez most belém látott! De ahelyett, hogy most haragudtam volna kapát hértem és beálltam a sorba.

Mikor hüs estén mentünk együtt háza már láttam is. mit soha eddig nem vettem észre: felém, intettek a virágos rétek.

Beláttam méhiev a búzák szivébe, ahol formálódott szép csendben a kenyér: nem heveseké, de a mindenkié.

A keresztutnál elbúcsúzzunk aztán. Jánossá l kemuén yen kezet szorito ttam. Csillagok a~ énen boldogan felragyogtak.

családi élet katasztrofális hanyatlását kell me gáti a pit áriunk s azt, hogy a szociálpolitika amely nép- és családvédelmi szempontból az utóbbi években oly sokait tett az eszményi (teljes vagy autark) család térhódításáért s â korszerű betegségbe esetit (részben vagy egészben abszerUista) családok számának csökkentéséért — bizonytalankodva áll az uţabb fejlemények előtt.

Ä mcsgYör szemlél* politika

tndacában volt annak, hogy a természetes állapot az a család, amelynek tagjai, nemcsak enni és hálni járnak össze, hanem lehetőleg egész nap együtt vannak, tehát az a csalaá, amelynek otthona nemcsak lakás, hanem a munkahely is, amelynek önálló háztartása van és amely zavartalan belső élete folytán nevelő, fegyelmező és hagyományőrző szere* pét maradéktalanul be tudja töltem. A magyar nép- és családvédelemnek is egyik fő célkitűzése megszüntetni a családi abszentiz- must, kézbevenni azokat a családokat amelyekből vagy a férfi, vagy a nő, vagy mindkettő napestig vagy legalább is a nap nagyobb részében az othontól távol kénytelen, tartózkodni. A magyar nép- és család védelem is fel akarja számolni a csak éjjeli menedékhelyül szolgáló „családi otthonok“, a hajnak és késő esti órákban ,,háztartást“ vezető asszonyok, a déli órákat idegenben és unottan eltöltő, este mindig ideges férfiak, a szüleiket alig ismerő, velük alig találkozó gyermekek szomorú életformáját.

És most. az életviszonyok háborús, átalakulása éppen azt eredményezi, ami' ellen küzdeni kellene. A katonai behívások és a tartás katonai szolgálat következtében még az eddigi teljes családok nagyrészt is abczentista jelleget, öltött s az esetek jelentős hányadában a teljes abszentezmus formája alakult ki azáltal is hogy a hiányzó férfiak helyébe női munkaerők beálli/tása vált szükségessé. A bombatámadások városi népességünket ?záttelepülné kényszeritecték s ezzel kapcsolatban a családi otthonok — ha nem jutottak rosz- szabb sorsra — megbomiotak, nemcsak a családtagok egyrésze. hanem a bútor, a tárgyi felszerelés és a kamra egyrésze is útra kelt. A kötelező munaskszolgálát szintén szétszóródást eredményezett s a gazdasági élet számos kényszerűsége fokozta még a népesség ide-oda- mozgását, azt a sajátos nomadizmust, amely egyfelől a totális hadviselés, másfelől a totális mozgósítás elvének gyakorlattá válásából következett be. Ma alig van olyan ma* gyár család, amely érintetlen maradt volna és zavartalanul teljesíthetné Istentől adott természetes hivatását.

„Nem vitetjük e esetedet"

Ez volt Salazar egyik tétele Braga-ban, a portugál forradalom tizedik évfordulóján, amikor „a kétségtől, századunk negativizmu- sától megtépett lelkek számára“ visszaállítani óhajtotta ,,a nagy bizonyosságok vigaszát“.

Milyen messze jutottunk a „békés forradalom41 vezető államférfidnak gondolatmenetétől. ,,Nem vitatjuk a családot — mondta. — Az ember ebben születik, itt nevelkednek a nemzedékek, itt alakul ki a szeretetnek az a kicsiny világa, amely nélkül az ember nehezen élhet. Ha fölbomlik a család, fölbom- lik a ház, a tűzhely, föloldódnak a rokonság kötelékei s az emberek elszigetelve, idegenül állanak az állam előtt, kapcsolatok nélkül és erkölcsi szempontból kivetkőzve önmaguknak több mint feléből; elvesz a név, az ember puszta számmá válik s a társadalma élet képe nyomban más arcot ölt“.

De ki az, aki megmondhatná, mi következik abból, ami ma történik? Leplezetlenül álnak előttünk a magyar család egységét megbontó tényezők és tudjuk, hogy magvar viszonylatban sem maradnak hatástalanok azok a kísérletezgetések., amelyek ..az . ösztönök uralmának kiszolgáltatott zavaros korsza kokban“ mindig felütik a fejüket. Aggodalommal látjuk a 'családi abszentezmus mind nagyobb arányokban való kibontakozását s nyugtalan,vtanak az ifjúság nevelésében érvényesülő legújabb módszerek és elvek. De ki merhetne jóslásokba bocsajtkoznö Hiszen a várható eltévelyedés helvett bekövetkezhetek még a sál azat-i program • megváló sulis .1 isi ,.A természet ivra jogaiba lep s a oolgiri társadalom útból meg fogja látni, hogy erköl cse, szilárdsága, öc;~rt xrtó ereje mily közvetlen iil függ a család erkölcsétől, szilárdságától, összetartó erejétől“,