Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-15 / 158. szám
I iî 4 £ I n i i u s 15, EUENIÉE s ti Nyilvános válasz a panaszolőknak Miért késik a lap? r ** l'kî^ijt£L %?smm mü ~-&tm'S3scss^ Vess Kápslyf* a sspsiszsnfgyöngyi dohánygyár Addigi Igazgatóját nevezték ki i kolozsvári dohánygyár élére KOLOZSVÁR, julius 15. (Az Ellenzék hallottam és tapasztaltam, amit mání ig,azNagyon dühös voltam. Még pedig a Kedves Olvasóra. Hogy nem volt igaziam? Tudom. És mégis mérgelődtem . . . Kérem hallgassanak csak meg„ mért- igazat adnak nekem; t. i. utólag én is igazat adok a Kedves Olvasónak. Kezdjük talán sorra vélt sérelmeinket: Alighogy bejöttem a szerkesztőségbe (munkám szerint megelőzöm kartársaimat) és irogatni kezdtem, hogy annál hamarább végezhessek, felcsendült cu távbeszélőkészülék érceis berregése. — Szerkesztős-ég . . .? — Igen, kérem, Szabó Endre . . . — Kedves szerkesztő Ur, ne haragudjék a zavarásért, de a lapot három napja- már nem kapom . . . Kérem, én hozzászoktam már Önökhöz . . . — Kérem felirom és majd intézkednek... — Bocsánat . . . — Kérem . . . > , Alighogy visszaültem az Írógép mellé, cseng a telefon. — Szerkesztőség? — Igen. — Kérem-, 7 óra és még nem kaptam, meg a lapot. Tíz éves előfizető . . . —■ F-elirom a címet, kérem . . . — Bocsánat . . . — Kérem ... Két sorral jutottam tovább az irományomon és ismét fel kell vennem a kagylót. Halk fohász hagyta el számat. — Feli-rom kérem . . . Isten bizony, mégnem voltam dühös, de amikor már pstossml“. álltak előttem kedves kolozsvári előfizetőink címei, munkámat a szerkesztő már az öreg Sándor búcsúval kétszer is megsürgethette, hát . . . a Másnap, mint a pulyka, oly dühösen adtam át a reklamációk tömegét az illetékes kiadóhivatalnak. — Intézkedjetek, végül is fizet a lapért a Kedves Olvasó. Egyébként kedves jó barátom is rneg- pendült és parázs vita alakult ki a szerkesztőség és a kiadóhivatal között. Én követelőztem, ő tényekre hivatkozott. Én viszont azokat nem fogadtam el. Karonfogva indultunk helyszíni szemlére. A nyomdád tágas udvarán gyülekeztek már a rikkancsok, kihordók és egyéb, a lapeloszhás és a lapkihordás körül tevékenykedő illetékeseik. A napilap az, ahol perceken belül múlik minden. Hányszor fordult elő, hogy a meglehetősen szürke anyagot lapzárás előtt egy perccel befutott szenzáció válóban ,,szenz-ációssár‘ tett-e. Hányszor fordult elő, hogy a kitűnő tartalmú aznapi szám kérőn került forgalomba, később kapta meg az előfizető, csökkent az eladott példányok szárma, mert . . ., mert egy cisavar kiestétí a körforgógépből. És hányszor fordul elő — különösen mostanában —, hogy minden megy simán, mint a karika-csapás és a Kedves Olvasó mégis felhív minket, mert későn kapja a lapot. A reklamálásban igaza van. A tiszo/vi- rágéle-tü napilap csak az első órákban izgalmas olvasmány. Másnap már doku- mentum. A történelem egy iciny-picmy mozaikja. A kérdés lényegéhez ériem én is, a Kedves Olvasó is: miért kapja késve kézhez megszokott olvasmányát? m A felelet nem is oly egyszerű, mint azt bárki 'hinné. A háború 5. évének dereka felé taposunk. A széles kiterjedésű arcvo- nalákat férfiak védik, akiket polgári foglalkozásuktól vont el a haza hivó szava. Helyüket átadták asszonyoknak-gyerme- kéknek. Dolgozó kéz hiánya érzik az élet minden területén. A lapterjesztésnél is. És főleg itt, ahol percek-pilíanatokkál, a gyorsaság a pontossággal kell egymással versenyre kelljen. A baj már ott kezdődik, amikor megindul a körforgógép. Máskor tízezrével ontotta magából a példányokat. Hengerei falták a hatalmas és súlyos papirbáláhat. Most c-sinyján kell bánni vele, mint himes tolással. A sürgetésre mindig egy a válasz. — Szakad a papír . . . Nem a régi . . , Gyengébb minőségű a papír. Lassabban megy a gép. Régen a kiosztó asztál mellett öt-hat elosztó szakértő keze csaknem repítette a rikkancsok kezébe a százas peldányszámo'kat és pillanatra ráI uis-sz- hangzott az utc-a: — Szenzációs az Ellenzék. Megjelent az Ellenzék . . . Ma ott tornyosulnák a papért árny ok. Nincs ki szétossza,, mert nem kapunk reá dolgos kezet. Régen a kerékpárok és kerékpárosok tömege repítette a lapokat távolabbi helyekre. Ma nincs gumi, nincs kerékpár és főleg nincs kerékpáros. Végignéz. em a Kedves Olvadó helyett is a széthordás izgalmas első pei'cdt. Kedves, öreg nénik bajukat panaszolva igy-e,- keztek ki a kapun. Lényegesen kedvesebben, mint kellene. És bizony a gyorsaság századához mértein , csiga lassan. Mikor volt, hogy a teherautó befordult az elosztóhoz és már robogott az állomásra, repülőgéphez, autóbuszokhoz. Most a kocsis inkább számlálja ai példányokat szekerén, mint a válla le — Vájjon elbirja-e r ló . - mélázik pelrcekág. Kedves Olvasó: későre kapod a lapot... Ez talán nekünk jobban fáj, mint Neked. Mini a színész a tapsnak, úgy örvendünk mi is az elismerésnek. Ritkán jutunk ma hozzá. Zakóit cikk lett. Hogyan segítsünk rajta . . .? ■ — Emeljék fel a dij-ákát ... — mondta egy mérges hang a mentegetőzésemre. Attól eltekintve, hogy ezt számtalan - szor megcselekedte már ai kiadóhivatal, érdemes a kérdés mélyére nézni. Hogy a nyersanyag ára százalékban hány szór osá- r|ai emelkedett, azt épp oly jól tudja a Kedves Olvasó, mint én. Hogy a fizetések aránya hogyan alakult a múlthoz képest, ugyancsak nem kell részletesen boncolgatni. A terhek minden vonatón nőttek, de a llop ára csak 60 százalékban emelkedtek. Rbpke kis számadás. Kétszáz lappéldány ára régen 600 lej volt, moist 32 pengő. Egy pár finom cipő ára pedig . . . A vidék kapkod dolgos kéz után, 7 , \ Bírja-e ezt egy közlekedési korlátok közé szorított és távoli piacohm építő szervezet, alhol éppen a gyorsaság adja meg a jöve\d)elem a lapját? Ü Nehézségekkel küzdünk Kedves Olvasó. Én sem ismertem a körülményeket, pedig — hogy ugynvmd-jam — belső ember va- \gyok. Azért mentem a helyszínre és láttam, hogy általam lássanak. A jó szándék háün-yszor bukik -el eszközök hiányán és tőlünk független körülményeken. Folytatjuk a harcot az olvasó érdekében. Újítást is hoztunk serkentés végett. Gyors és pontos lapkihordórink pl. hetenként jutalomban részesülnek., ha körzetükből panasz nem érkezik, amit hanyag és pontatlan társaik fizetnek mje'g. A jutalom pedig sarkal és serkent. Kérlek és kérünk Kedves Olvasó az idők követelte türelemre. Érted vagyunk és érdekeidet szolgáljuk. Megleshetik, hogy reklamációd teljesen alapos és segítünk pajta, azért vagyunk. Erre a kis sétára viszont azért vittünk, hogy láss és hallj. És ha mentegetődző hangom hallod a kagylóban, ne légy mérges, mert az igaz>- ság mindig középen van. Még sokat lehetne írni e témáról, de... bocsánat, szól a telefon. Egy újabb Kedves Olvasót kell megnyugtatnom és belátásra bírnom. — Szerkesztőség? — Igen... — Kérem nem kapom pontosan a lapot . . . Persze á beszélgetésekről már beszámoltam. Njelvét azonban mégis felírtam a már előre elkészített, szépen vonalakkal 'rubrikákra osztott ívre.. És kértem elnézését, mint most írásban , . , munkai!ársáttóü.) A jelenlegi kormány a mamkáské rdéeek rendezésével kapcsolatosam a sok megoldásra váró feladat közül igen fontosnak tartja azt, hogy a munkaadóik és munka vállal óik közötti kapcsolatot különböző intédked esek folyitám minél jobban kiépítse. Többé-kevésbé ezt. a célt szolgálják az uj m/unkaügyi remdele- tek is, melyekkel ka pcsolatosa.ru a különböző gyárakban, üzemekben, vállal altokban kijelöllek sorra a munkaügyi előadókat az igazgatósáig, valamint a munkaügyi választmányokat a munkásság soraiból. Miközben ezeik a munkálatok folynak, ugyancsak ennek a célnak az érdekében egyes fontosabb üzemiek, gyárak vezetői kö?ütt is kisebb-nagyobb változások, áitesoportocitások, áthelyezések, előléptetések, stib. történnek. Mint értesülünk, a kolozsvári dohánygyár élére is uj igazgatót nevezte t ki a budapesti dohány- jövedéki köraoor.t vezérigazgatósága Vess Károly szeméi vében, aki eddig a sepsiszentgyörgyi dohánygyár igazgatójaként működött. Ar uj igazgató, aki székely származású. 1909-ben került a sepsiszentgyörgyi dohánygyárhoz gyakornokért s •rövidesem a gyártási o-szrtéOy vezetője lett. A felszabadniáskoir előbb ideiglenes, mi.g 1941 jumáu&áiban valóságos igazgatóvá nevezték ki. A kolozsvári dohánygyár élére való elöflépfe'tése alkalmából rövidem elbeszélgettünk vele a miumilcásűviérdésekfcel kapcsolatosan. Mumkóí?iitívmvT+ályt állított fel a dohány] ftvedéfc i kezrpont — Tclbfcévázedes működésem alatt mindig a közösségi szedtem hive voltam — mondja. A kisebbségi idők egymárrautal t- j ságia jó tambtórriester volt a magvarság ' ’ számára, én is sokat tanultam, láttam. gjato, eddig is igyekeztem haszmosáitani, de a jövőben is ezen az utón óhajtok haladni. Igyekezni fogok munkai ársaimat úgy megválasztani, illetve irányítani itt iş, ahogy azt a jielenlegi idők megkivánják. Az én ajtóm itt is mindig nyitva lesz a munkáskivánságek, panaszok előtt, mert jól tudom, hogy csak kiegyensúlyozott és megelégedett lélekkel lehet igazán haszr- nosiam és1 eredményesen munkálkodni. A dohányjiövedéki központ, amely most rioám bízta a kolozsvári igyár vezjetését, egyébként maga is uj Imdülettei fogott hozná a miunkáskérdéseik ianülmányozá- sáhO'Z, melynek első eredménye az, hogy külön munlzásügy osztályt állított fel, amely a rnunkárfelvételek intézésével párhuzamosan foglalkozni fog esetenként az összes felmerülendő m/unkáskérdések- kiel. Az uj kolozsvári dohánygyári igazgató sziefelyétt illetőleg elbeszélgettünk egy kolozsvári munkáísvezenei, aki csak nemrégiben jött haza .székelyföldi körútjáról. A munka sí vezér elmondta, hogy a székelyföldi mlunkásásg nagy veszte sernek tekinti Vass Károly távozását, de egyihen megnyugvással fogadta a hírt, hogy helyébe az ugyancsak hasonló szellemet képviselő eddigi aligazgatót, vitéz Kocsis Lászlóit nevezték ki. (—őri.) ELŐFIZETŐINEHSZ. Felkérjük igen tiszte!?. előiizetőiakef,hoqy hát- rálékas díjaikat szíveskedjenek ki- adóbrvatalimkban kifizetni, a behívások miatt uqvanis egyideiq nem tudunk ponsbeszedöt küldeni a t„ előfizetők lakására. (\sze.) GYÉKÉNYÁRU: Mészáros és hentes szatyrok, továbbá háztartási és iskolai szatyrok, elsőrendű színes gyékény, konyhaabroszok és edény alátétek, lábtörlők, fűtök és palánta takarók, kocsiponyvák, fürdő és kórházi papucsok gyönyörű kivitelben minden mennyiségben állandóan kaphatók F iíETE H - ZUPÁK SZEGED, Dugonics-utca 14. sz. F
