Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-03 / 124. szám
1044 junius 3. ELLENZÉK! mmsm. o Elfogadta a felsőházi a képviselői mandátumok meghosszabbítását BUDAPEST, junius 3. A felsőház pénteken délelőtt fél 11 órakor ülék:, tartott. Az- ülésen a kormány részéről jelen vcwt Antal István igazságügy rniniszter. Ott voltak továbbá József királyi herceg és Serédi Juszt inián bíboros hercegprímás. Az ülést Radvártszky Albert báró alelnöki nyitotta meg. Napirenden szerepelt az 1939. évi junius 4-éire összehívott országgyűlés képviselői mandátumának egy | évvel való meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat közjogi bizottsága jelenésé- , nek tárgyalása. Az előadói ismertetés | után a felsőház a törvényjavaslatot álta- | lános ságiban és részleteiben is a kép vise- . lőház szövegezésében váltcza liánul ertfo- 1 gadta. Radviánszky Albert báró alelnök végiül közölte, hogy a felsőház legközelebbi összehívásáról kelő időben; intézkedik. (MTI.) Elnapolták a, törvényszék üléseit /I helyszín*» működik a SeifoamtoŞxottak részére otthont kiutaló lakásbizottság KOLOZSVÁR, junius 3. A polgár mesteri hivatal közli: Azok, ialkik- nek lakásuk lakhat atlaníná vált, a sáng'a hirdefcményekien feiltiüíntetet hát légei talmi mienedékhelyen jelentkezz cinek. M/mdeHki lakást kap azonnal. A lakáski zott ságek .a helysizinen mü ködnek. Dr. Szász Ferenc délután KOLOZSVÁR, Dr. S'zástz Feltenc ail- i'Stpán.t vasártmap dél utáni 4 ónakm temetilk. a házsou-gárdi temető halottas kápolnájából a várlois által ado- mányoizott diszsirhielyeini. Halála alkalmából a Tűzharcos Szövetiség az alábbi gyászíj elem tésit adta, ki: Az Országos Magyar Tűzharcos Szövetség kolozsvári főcsap őrt járnak vezetőségié megrendült lélekkel tudatja, hogy szeretett eílmöke, dr. Slzásiz Fememic, Kolozs vármegye alispánja folyó évi jiuniuis 2-áJni hosi.sz.as ,'sizcnvedéö után elhunyt.. Hámom esiz;- t ende je, a főcsoport megalakulása óta állt. a kolozsvári és ko.lozisuiegyei alispánt vasárnap temetik hadviselt ek egyesüli elének az élén, mimt jó, vezető, kitűnő szerv-eizö és áildozatosi, fáradságot intem ismerő munkása a katona bajtársi étet nek. ■Neki köszönhető elsősorban, hogy a bajtársi egyesülés méltó helyet vi- voltit ki magának a társadalmi életben, a tűzharcosok pedig elnyerhették a;z őket megillető megbecsülést. Kolozsvár és Kolozis vármegye tűzharcosai soha eb nem múló hálával őrzik meg emlékét és; bucsuizmiaik tőle, a kö'tellenségéit hűségesein teljesítő bajtársitól, hagyományos jelmondattal. „becsülettel!“ A főcsoport vezetősége. Nyolc szovjet löveg a levegőbe repül Pénteken reggel 9 óra után 5 perccel szólaltak meg a város ellen irányuló első bombátámadáot jielliző szirénák. Az igazságügyi palota tör- vőnysziáki épüli leiében tárgyaló büntető háiimasitanács és egyeis büínltiető bíró éppen elvkor készült ai tárgyalások megnyitására. A iszirémabú- gásra aiz egéisia bírói 'és ügyészi kar, igazságügyi személyzet és a jieleinlé- vő mieigidézettek,, úgyszintén az épületben tartózkodó ügyvédek /s iiro- dai alkalmazottaik levonul,tiak az épület tágas nyillvánas óvóhelyére. A közel három órán át tartó légiriadó után, djéili 12 órakor imind a hármas- tanács, mind >az egyes büntető bíró - - számba véve a napirendien lévő perek vádlottad és a (tanukat — későbbi időpontra napolta el a tárgya- ásra kitűzött ügyeiket. Hagyományos erdélyi szellembe átran, megalkuvás nélkül kited t mindennap a magyar nép böldögu,» lásáért az Ellenzék. Valahol a keleti fronton, 1944 május. Kora hajnali derengésben bontakoznak ki L. galíciai falucska szalmatetős házai, innen az erdőből távcsővel egész jól megíigvelhető a falu szélén feállitott orosz üteg nyolc lüvege. Értesülésünk szerint a faluban két század szovjet gyalogos van elszállásolva. N. Ferenc hadnagy azt a feladatot kapta, hogy századával nyomuljon előre a falu széléig és ott várja be a további parancsot. El is indult a század, hogy feladatát végrehajtsa. Óvatosan, lépésről-lépésre közelítették meg a falut. Az erdő fái, amelyek lehuzódtak egészen a községig lehetővé tették az észrevétlen felvonulást, a szovjet őrök semmit sem vettek észre. Az utolsó százötven métert már csusz- va-mászva tették meg, kihasználva minden kis bokrot a rejtőzésre. Hegyivadászaink nagy mesterek ebben, a legnehezebb terepen is könnyen mozognak és észrevétlenül. A faluból itt-ott kutyaugatás, tehénbőgés hallatszik. Különben mélységes csend van mindenfelé Keleten felhasad az ég alja, lassan virradni kezd. Honvédemk ruhája a harmatos fűben átnedvesedett, a támadásig még több, mint két óra van hátra. Nem valami kellemes ilyen állapotban a várakozás. G. István honvéd előre kúszik, hogy szemrevételezze a terepet a tőlünk mintegy 300 méterre felállított orosz üteg környékén. Alig múlik el 10—15 perc, máris jön vissza és jelenti, hogy az orosz tüzérség a tűz megnyitására készül. Ez a hir kellemetlenül érintette a századot^ meri tudtuk, hogy az ezred zöme hátunk mögött menetel utánunk, 5—6 kilométer távolságra. Ha most az oroszok abban az irányban megnyitják a tüzet, akkor bizony nehéz helyzetbe kerül az ezred. Tanakodásra nincs idő, gyorsan Keil cselekedni. • Roham a* üteg éli n N. Ferenc hadnagy kiadja a parancsot, a szá zad egyik szakasza folytatja további észrevétel nélkül előrenyomulását és a nyolc orosz löveg kezelőszemélyzetét haladéktalanul ooegtá- madja. Ennek megtörténte után a század visz- szamaradó része bevonul a községbe és a birtokába veszi azt. Mint a gyökök a fűben, kúsztak előre gyopá ros honvédeink. Az orosz lövegek már egészen tisztán látszottak. Idegölő pillanatok voltak ezek. Még száz méter, már csak 50 méter, most már csak 30 méter. Roham! Mint a fergeteg, vetették magukat honvédeink a meglepett oroszokra. Ezeknek arra «em volt idejük, hogy puskát kapjanak a kezükbe. PilA K O L S ÓS FV It D jun. 4-én,vasárnap megnyílik lanatok alatt birtokába vette a szakasz mind « nyolc löveget. Hegyivadászaink máris tömtél í a csövekbe a robbanó anyagot, előkerült * ' gyujtózsinór is, az öngyújtó sercent, a zsinór { sziporkázva fogott tüzet. I Száz méter futás bálra, a mögöttünk lev* ' árokba, hangzott a parancs. Alig hogy hasra vágódtak honvédeink a fák között húzódó futó árokba, fültépő morajlással repült a levegőb három löveg, utána pár pillanat és a másik követte. Mindez veszteség nélkül történt, me', a három sebesültünk, aki szilánkot kapott, égéi? i könnyen sérült meg. I Az üteg megsemmisítése olyan bénitó hatássa. ; volt az amúgy is meglepett, álmukból felriasz I tott oroszokra, hogy fejvesztett menekülési:« I kezdtek. A falu 15 perc alatt a miénk volt. Soft szovjet katonát a szobákban leptek meg honví* deink. Ezek megadták magukat. VAD LAJOS zászlós, haditudósító Amerikai lap a világbéketerv ellen I AMSZTERDAM, junius 3. (MTI) A Né- ! met Távirati Iroda jeleníti: A Newyori Daily Mirror szembefordiil Hullnak azzal n kijelentésével, bogy Roosevelt hozzájárulásával hajlandó lépéseket tenni egy világbizton" sági program megszerkesztése érdekében. Á lap azt mondja, hogy az ilyen szavak mögött az a terv húzódik meg, hogy az Egye* sült Államokat nemzetközivé tegyék és hete kényszerítve valamilyen ligába, vagy szövetségbe, megfosszák politikai f ü ggetlen ségét cL A lap szerint Amerikának nincs szüksége biztonsági programra, mert problémái otthon keresendők, nem pedig másutt. BÉLYEGÜNKET! Világvárosi válaszok. Szolid árak. Albumok, bélvegkellékek raktáron. HERCZEG ERNŰNÉ bé- lyegkereskedö, Dávid Ferenc-u. 12. Vételi Eladás! Csere. Tel.: 10-89. Annus gyorsan bekapta az utolsó falat kenyeret, vette a kabátját, a sapkáját szelesen fejévt- csapta, de hirtelen meggondolta, a tükör elé állt és a sötét reggelben fakón világitólap előtt nagy szőke tincseket húzott a homlokára. Megnézte az orratövén pirosló pattanást, fintort vágott hozzá, a másik pillanatban már a kanyhaajtó kilincsét fogta és vígan visszakiáltott: — Jót főzzön, anyám! Isten megáldja! Viszontlátásra! — Igyekezz, estére nehogy elmaradj! — szólt utána anyja a szokásos intelemmel. — Igen, igen — mondta gépiesen, de szemével már a szomszéd ajtót figyelte. Az nyílt is éppen. Kék munkászubbonyban, vidám fiú lépett ki rajta. Annak is utánaszólt valamit az anyja, aztán bezárult az ajtó. — Jó reggelt, te szélkelep — kiáltott a fiú és egy pillanatra megkapta .a leány csuklóját, amint az mellette elfutott. — Fogadjunk, megint az orrod előtt megy el a villamos! — Még te beszélsz! — nyelvelt vissza a leány, miközben kezét kiszabadítani igyekezett a fiú szorításából — tegnap úgy futottál a villamosod után, hogy azt hittem, átléped azt a kis- taxit, amelyik éppen szembe jött veled. Jó, bogy félreugrotl előled! — Te meg ne leskelődj énutánarnl -— adta vissza a fiú. — Egyszer még szívbajt kapsz az ijedtségtől! — Féltelek is én téged! — nevetett rá a lány, miközben a kopott lépcsőkön lefelé futottak. Odaíró! nézte a fiú vidám arcát, fölényes száját, szeretett volna felülkerekedni. De eszébe jutott, hogy a kabátja alsó gombját megint nem varrta fel, a kesztyűjén is van két festés, márpedig ha Pista észreveszi. . . Goromba fráter! Az első emelet fordulóján rájuk tűzött a nap és Annus diadalmasan kiáltott fel: — Hát te hogy mosdottál•? Kormos a képed a füled mellett' A fiú odakapott, hogy ledörgölje, de még jobban szétkente. — — Nem a gyárból hoztam, nehogy azt hidd. Anyám reggel a konyhatüzhely csövével bajlódott, neki segítettem. Már a kapu elé értek. A vicéné akkor lépett ki az ajtón egy veder szennyes vízzel. Mögötte ■ nyitva maradt az ajtó és a nyíláson siró kisfiú totyogott elő. Hogy a fiatalokat meglátta, egy pillanatra abbahagyta a sírást, elmjiló szemmel bámészkodott,- azután újra rákezdte. — Utálatos kölyök, ez mindig nyafog — mondta a lány bosszúsan és elfordította a fejét, mert arra gondolt, hogy tegnap az anyja egy , félóráig veszekedett a vicénéval a kölcsönkért I tojások miatt. A fiú azért mégis odakapott a sapkájához, csak úgy könnyen, mint a katonák, ők nem tartottak haragot az asszonnyal, de Annus miatt mégsem dobhatta oda neki j ajándékba széles mosollyal az „Adjon Isten jó \ reggelt”-et. í A vicéné igy sem igen ■ vette észre. Görnyed- í ten és elferdült vállal vitte a vizet a leöntő j felé. A vicéné mindig vonszolt valamit és min- 1 dig ferdébbre húzódott a válla. j — Még ő áll az erdő felől — gondolta Annus bosszúsan és most már azt is bánta, hogy a gyerekre nézett. Mért umi mosolygott az is, mint máskor! A kapuban elváltak egymástól. A fiú is elérte a gyár fel£ futó villamost, a leány is a ; magáét a belvárosi szalon felé. Még szájában érezte a reggeli tea melegét és arra gondolt, \ j hogy ha ma hazaviszi a színésznő ruháját és a méltóságos aszony tavaszi kosztümjét, holnap moziba megy és megnézi Bullát. Legalább őt pengő borravalót remélt. Délidő lehetett, amikor a Rózsadombon felfelé tartott a színésznő ruhájával. Ütemesen lóbálta a lapos szállitózsákot és nézegette a villák ébredő kertjeit. — Ha igy tart az idő, vasárnap kimeíietünk a Zugligetbe ibolyát szedni — állapította meg vidáman és a fiúra gondolt. — Vájjon ebédszünet van-e már a gyárban? Milyen kár, hogy' nincs órája! Egy szép karkötő óra! De ha a háború elmúlik, arra gyűjt legelőbb. Pistának van, persze, ő többet keres, a vasmunkást iái fizetik. Egyébképpen is Pista nagyon rendes fia. . özvegy édesanyját tartja és szépen ruháikodik. Még sohasem látta a korcsmából kijönni. Csak ne lenne olyan fölényes. Hirtelen megállt. Az egyik villa kertjében két kis fehér kölyökkutya játszott. Vaskos talpacskáikkal egymást pofozgatták és hemperegtek. Arrább halvány mandulavirágok rózsaszín ruhája lengett az enyhe napfényben. — De szépek vagytok! — nevetett rájuk a lány. Nagyon jó kedve lett. Legszívesebben odafutott volna a kiskutyákhoz, hogy hancurozzék velük. Autó töfögött fel az emelkedő utón, akkora zajjal jött, hogy a leány csak akkor lett figyelmes a felüvöltő szirénahangra, amikor a kocsi megállt mellette és a vezető hunyorgó szemmel vizsgálni kezdte az eget. i\ — Hát ez mi? — morogta a férfi kelletlenül, aztán lecammogott, hogy a villa alatt levő garázs ajtaját kinyissa. Annus szive a torkában vert. Hebegve kérdezte: — Riadó van, kérem? A bőrkabátos ember ránézett és vállatvonva mondta: — Az ördög tudja, de ez olyasmi. Jöjjön ide a garázsba. Ez elég rendes hely. Félni meg ne féljen. Mert ez olyan, hogy vagy-vagy. Annus remegve húzódott meg a garázsban, de néha kíváncsian ki-kipillantott. Már zúgtak a gépmadarak és hallatszott a légvédelmi ágyuk kettős dörrenése. Apró, fehér felhők tűntek fel a város felett. — No, nézd csak — mormogta a férfi és idgesen dobta el a félig égett cigarettáját. — Mi lesz már? Hallja-e — szólott a leányra —, de mostmár bújjon beljebb, ha jót akar. Még orron ütheti valami dongó. Távolról mind sűrűbben tompa robbanások zaja hallatszott. Annus az autó oldalára akasztotta a ruhát, ráült a lépcsőre, összehiizódott, a két karja közé hajtotta a fejét és arra próbált gondolni, hogy mit csinálnak most otthon, a házban. Vájjon ki kongatta meg a lépcsőházban felfüggesztett vasúti sindarabot? Hányszor kerekedett kedve, hogy tréfából jól megütögesse. Vájjon az anyja lement-e az óvóhelyre? Mert mindig félt ott a patkányoktól. Nem tudta, meddig kuporgott igy, félve, smtg elcsitulva, egyszer csak a férfi megérintette a vállát. HÁRMAN I — Hallja-e, lefújnak. Mostmár előbujhat. AT*, i jó lesz hazafelé igyekezni, mig ezek vissza nem 1 jönnek újra. j — Mit gondol — kérdezte a leány —, igazi I bombákat dobtak? — Nem, — válaszolt a férfi bosszús nevetéssel — Szent István-napi tűzijáték! Nézzen csak le, ott arra jobbra. Akik most ott van> nak, tudják, hogy milyen igazi volt. , Annus lenézett. Látta a Duna fénylő szalag j ját, a hidak iveit, házsorokat és mindetekéi 1 túl valahol messzebb felcsapódói felhőszeri füstöt. Ezt a képet látta akkor is maga előtt, ami kor este hazafelé tartott. Akkor is, amiket romokon át, felszaggatott otthonok törmelékei) keresztül kereste a maga fészkét. És nem vol semmi és nem élt senki. —- Teletalálat — hallotta ködös, szédülő fej jel. Leült egy köre és nem tudott sírni. Rel tenetes hideg döbbenet szorította a szivét Munkások futottak el mellette, emberek jöttél ásókkal, csákányokkal, egy asszony az arcát» nézett, kérdezett valamit, de ő nem bírta fel fogni a szavak értelmét. Fáklyák gyultak, int bolyogtak szerte, vezényszavak hangzottak el olykor hordágyon letakarva vittek valami mo* dulatlant. Később valaki megfogta a karjál Felnézett. A fia állt előtte. A keze fel vol kötve. —• Elek, — mondta komoran. — A társaié nagyrészt meghaltak. Szilánkot kaptam. Arrább, a kapu felé egy férfi kiáltott ekkoi — A gyerek él! Ki ismeri ezt a kisfiút? Annus hirtelen felocsúdott. És már futott t a gyári munkás felé, aki a gyermeket tartott4 Elvette tőle. A vicéné gyereke volt. A kis gyA j moltalan szepegve húzódott hozzá. Hirtelen melegség öntötte el. Elfutotta szemi a könny, végigfolyt az arcán, mellére patak zott. Akkor már a fiú is mellette állott. Annus egyszerre érezte, hogy valami megm\ radt az otthonából, valami meleg, ami ne u engedni megfagyni a szivét. Magához szorított a gyermeket és megérzete, hogy most ez a ki gyámoltalan az élet, az otthon. A fiú megfogta a karját és csendes, szilán hangon mondta:-— Menjünk. Szállást keresünk hármunknál És elindultak. MÉREYNÉ JUHÁSZ HARCIT.
