Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-17 / 135. szám
1944 Junius 17, ELLENZÉK nmeeamsmm X 7 ________ . - - :gi JH! SASOK «WWWH MAGYA*? 0 N I5 MEPET László Dezső ez év husvétjáh megjelent uj könyve tizenkét év terméséből összeválogatott cikkeket, tanulmányokat, előadásokat közöl. 1931-ből való a legrégibb tanulmány s a válogatás munkáját 1943 október 31-én zárta le. Történelmi kötet, hiszen ma már nemcsak a román uralom évei a múlté, hanem az a félév előtti közelmúlt is, amelytől egy uj világ kialakítására törő háború s a sorsformáló idő napok alatt évek és évtizedek békés alakulását meghaladó erejével szakitanak el és ragadnak iova. A történelmi jelleg azonban csak külső formája a kötetnek. Ha itt-ott érezzük is, hogy más helyzet számára íródtak az egyes cikkek, vagy előadások s mai helyzetünk és gondjaink nem hasonlítanak az akkoriakhoz, azok az igazságok, amelyekről László Dezső könyve bizonyságot tesz, érvényesek, engedelmességet parancsolok ma is s nem múlnak el az idővel. Ahogyan a könyv előszava bevallja, a közölt írások olyan magyar önismeretre szeretnék segíteni az olvasót, amelyből uj magvar maga tartás következik. E célkitűzés valóban találóan határozza meg a legtöbb irás jellegét. Nem kíván teoretikus kérdéseket felvetni, nem azt boncolgatja, hogy „mi a magyar?”, hanem — a bevezető tanulmány szavai szerint — rádöbbent a hiányokra, felmutatja a nagy magyar célokat és hitet tesz e célok megvalósítása mellett. A könyv legnagyobb értékének ezt az utóbbi vonását tartjuk: azt, hogy „hitet tesz”, személyes állásfoglalását tárja elő. Távol minden hamis ideálizmustól és élesen szembefordulva minden „nemzeti halállirával” vallja, hogy a nemzet örök céljai nemcsak kötelező parancsok, hanem szolgálatuk megtartó erő is. A különböző közlemények mögött egységes magatartás bontakozik ki. Ennek a magatartásnak néhány vonására szeretnénk rámutatni, ismertetésünk igy fog a leghűségesebben megfelelni a könyv célzatának. Keresztyénség és magyarság egymáshoz való viszonya a könyv egyik legtöbbször visszatérő kérdésé. Számbaveszi, hogy van olyan felfogás közöttünk is, amely a nemzeti lét kerékkötőjének tartja az egyházat s még számosabban vannak annak a nézetnek a képviselői, akik felismerve az egyháznak a nemzeti életben való döntő jelentőségét, hajlandók lennének az egyházat kiszolgáltatni a népi, vagy állami politikai szempontok uralmának. Történelemszemlélete mindkét felfogást magyartalannak bélyegzi s figyelmeztet István király örökségére, mely több mint a keresztyénségnek politikai szempontok miatti felvétele, lényege szerint: egyházszervezés. István király munkája által a magyarság tagja lett a Szentlélek által elhívott és vezetett pünkösdi seregnek, Isten anyaszentegyházának Félreérthetetlenül vallja e felismerés jegyében, „a magyarság európai nemzetté alakulása' a keresztyén egyházban és a keresztény egyház által történt. Ma sincs egyház nélkül és egyházon kivül magyar nemzet”. A magyar magatartás a világégés és nemzeti válság idején nem lehet más, mint „nemzeti bojt, önmegüresités és kitartó szentlélekvárás, h°g> ig> felkészülve valóban megnyerhessük a megújító Szentlélek hatalmas ajándékát”. Su- lyos felelősség nehezedik a magyar egyházak orálloira, hogy a rájuk bízott nép között megtartsak a nemzet belső megújítását. De a felelősség fennáll a keresztyén nemzet minden tagjára nézve. A nemzeti élet a katonai, gazdasági és politikai hatalom gyakorlásában nyilvánul meg s a hatalom valóságáról és értékéről nem mondhat le, de a hatalom minden megnyilvánulását a keresztyén erkölcs primátusa alá kell állitani. „A magyar életnek beteges képlete és veszedelmes tünete az az ember, aki a reábizott hatalmat erkölcsi törvények nélkül gyakorolja.” Váíság és áldozatvállalás. Az igazi magyar önismeret a tragikus korszakok nagy gondolkodóiban alakult ki s a mai háborúban egyetemes érvénnyel láthatjuk azt, amiről egy — másfél évtized előtt annyi szó esett, a válságot. Közelebb kerültünk a XVI-XVII. századnak az „országban való sok romlásokról” Író és éneklő magyarjaihoz. László Dezső írásai arra figyelmeztetnek. hogy a „sok romlást” ne tekintsük átmeneti állapotnak, a háború az emberi életnek mindenkori velejárója. „A mai magyar ember alig ismeri a magyar sors törvényszerűségeit. Hogy csak a legkirívóbb példára hivatkozzam, úgy véljük, hogy az 1867 utáni 40 esztendő az abszolút történelmi forma a nemzet szárná ra.” A nemzet útja háborúk és pusztulások között vezet, de minden pusztulásból megújulás, nagy erőösszetévés következett, ha a nemzet a közösségért való áldozatvállalás útjára lépett. Ez a felismerés alakítja ki osztályszemlélettől független nemzeti társadalomszemléletét. A nemzet vezetőrétege nem az arisztokrácia, de nem is a polgárság, munkásság, vagy parasztság, hanem minden osztályból a nemzeti felelősséget 1— és áldozatot vállalók serege. „A magyar nemzet megbizható törzsét azok az egyének alkotják, akik 'kis körülmények, hétköznapi feladatok megszokott keretei között is — de országos őrhelyen, vagy fegyverrel a kézben, is — nagy lélekkel tudnak szolgálni, akik ismerik az egyéni áldozathozatal és mértéken Jelüli kötélességtel- jesités lendítő erejét.” Hivatás és nevelés. A magyar ember régtől megfigyelt jellemvonása, hogy nem tud megelégedni mindennapi teendőivel és lelke mélyén mindenki az egyetemes, az országos és nemzeti feladatok betöltésére vágyik. Akkor nyugszik meg, ha nemzeti fontosságú ügyet szolgálhat. E jellemvonás káros megnyilvánulása a sok pályaváltoztatás és a választott pályával ellentétes magánérdeklődés. László Dezső szinte minden írásában arra figyelmeztet, hogy a nemzet Erdély művelőd éstörtén éti és müvészettör.érteti múltjának feltárása a magyar jövő Szempontjából szinte beláthatatlan fontosságú. Egész, évszázadok munkáját, eredményiéit kell a mai kulturtör- (énészieknek rendezni öle. tisztázniuk. Ehhez a nagyarányú munkáihoz szolgál igen értékes forrásul mérkosfalvi Barabás Miklós festőművésznek az Erdélyi Szép- míves Céh kiadásában most megjelent önéletrajza. A könyv maga, a művész életrajzi adatainak értéke mellett, a mult század Erdélyének és általában az akkori magyar művészeti éle nek páratlan értékű kutforrása. A háromszéki, nemesi családból származó Barabás Miklós mondja el benne mindazt, amit hosszú élete alatt látott, tapasztalt, alkn ott. Hányatott gyermekkorának leírásában, élményeinek rögzítésében szinte szépiród készséget mutat a festő-emlékíró. Még elemista korában kezd rajzolni, majd az enyedi kollégiumba kerülve, többet foglalkozik .rajzolébsal, festegetés^el, mint az akkoriban szigorúan ve; t gö ög-hétber stúdiumokkal. Ott is hagyja az „enyedi scho- Já“-t, hogy tehetsége hívó szavának engedve, festővé legyen. Szebenbe, Kolozsvárra, majíd' Pestre kerül. Mindenhol elismerik tehetségét és a sok megpróbáltatás mellett sikerül megélhetését is biztosítania. I Erdélyi olvasónak talán a könyv leg- ! -.érdekesebb része az, ahol Barabás a mult I Század 30-as, 40-es éveinek bukaresti éle- 1 tér öl szól. Ömaga többévig festett az akügve valóban nemcsak a hatalmon levő kévéseké, hanem az egész népközösségé. A nemzet- alakitásban való részvétel egyetemes magyar kötelesség, de ez nem a politikai agitáció szét- áradásu révén tölthető be. Két olyan feladatkör van, ahol ezt mindenki gyakorolhatja: a) a választolt életpálya, hivatás minél hivebb, teljesebb értékű betöltése; b) a nemzetnevelés; önmagunk és környezetünk öntudatos állandó befolyásolása, alakítása határozott cél, a megújult, de igy is mondhatjuk: ideális nemzetkép megvalósítása érdekében. A magyar művelődéspolitika feladata nem más, mind e két nemzeti feladat minél tökéletesebb szolgálatára való előkészítés. A számtalan eszköz közül, amelyek a feladatokhoz vezetnek, a legdöntőbb a családnak a szerepe. A hivatás hűséges szolgálata és a magyar családból kifejlö öntudatos nemzetnevelés a kizárólagos biztosítéka a nemzet életében bekövetkező bármely történeti fordulat épilő erejének. Enélkiil a legdiadalmasabb nemzeti forradalom, vagy legnagyszerűbb nemzeti reform is összeomlik s csak kárára van a nemzeti életnek. László Dezső kisebbségi helyzetben és háborús években irt tanulmányai a mai súlyos küzdelemben álló nemzethez szólnak, a mai idők öntudatos vállalásában segítségül jönnek, de végső tartalmukban olyan uj világ felé mutatnak, amelynek megvalósulása nem' a háború, ’ vagy a béke, hanem a lelkek megújulásának kérdése. JUHÁSZ ISTVÁN. kor oro-z-.jörök uralom alatt élő román fővárosban. Bojárok, katonatiszteik, magas rangú tisztviselők arcképeit festi. Az ottani szokás ok leirálsa pedig, amelyeket érdekes megfigyelésekkel, humoros történetekkel fű zerez, — a szomszédos nép akkori társadalmi, művelődési életére igen fontos adatokat tartalmaz. Barabás, bár tehetségét mmdenfelé elismerték, méiris' csak őstehetségnek, akadémiát nem végzet, „naturalistának“ tartotta magát. Elindult hát többéves festői gyakorlat utón, hogy Becsben, majd1 Itáliában tovébbkíéforzze magát. Lkjainak leírásában. külföldi tapasztalatainak ösz- szegjer ésében mind'g tárgyilagos, éles- fzemü megfigyelőnek mutatkozik. Nem, szépíti önmaga hibáit, nem mentegeti tét eit. Józan és tárgyilagos székely minden tettében és szavában. „Önmaaa mestere“ volt Barabás: mind az éledében, mind pedig a művészetélben. Rendszeresen. sokat dolgozott, de soha sem a művészete róváisiára. Önéletrajzának stílusa egyszerű, világ's, olyan tiszt?,, 'mint a belőle tükröződő emberi és művészi jellem.. Humorán, mándíenkor derülátó életfelfogásán sokszor érezhető az erdélyi talajból, a népi életközösségből magtábaszi- vofit józan éfliefibcílcselef. A kötet végén töbibezer Rarabás-kép rimjegvzékét közli a kéziratot a kiadó rendelkezésére bocsátói Szegedy-Masszók-család. Ebből a művészeti adattárból látható csak igazán a nagy fee ő teljes életműve. A könyvet díszítő Barabás-f est menyek pedig a kiJÉEELY ZOLTÁNs BÚCSÚ BUDAPESTTŐL (Berenczei Kováts C-yu Iának,) Roppant Város benned semmi nyomorai Pedig iVt éltem, vágytam és lobogtam, száguldoztam^ mint új Bellerophon. egy árva percig sem ültem nyug adtán, Hol vagy, ifjan hajh aszott szerelem? Megcsókolt lányok, meglakolt lakások? Ki cserélt ily szerencsésen velem hogy emlékemre sehclse találok? Maholnap nincs kihez hűtlen legyek, maholnap nincs kitől búcsút vehessek — vasútra kísérő kedves helyett majd integethetek a sváb hegyeknek. Az élet füst; Budapest kő s hrmú. Az ifjúság csak egyszer hallható dal. A szerelem sebesiő iramú ár, packázik törékeny csolankokkal 1543 október I, Márkisfa-vl Barabás il lés inelelrafza forrott, egyéni utakon járó müvészegyénáségeit teszik szemléletessé. A kötet sajtó alá rendezője, Bíró Béla egyetemi tanár a szükséges életrajzi jegyzetek., magyarázatok szakszerű rendezésével és a mű gondosságiával érdemes i re da Írni és művészettörténeti munkát végzett. H. Tompa László válogatott versel Napjaink zűrzavaros, hírveréstől, szólamoktól agy önkinzo-t-t könyvpiacán igazán a legnagyobb öröm szellemi ember számára, ha jó könvvet Iá.. Erdélyi olvasónak pedig szinte kimondhatatlan öröm, hogy mint könyvnapi kiadványt, 'éj.:fpen Tompa László válogatott verseit ■láthatja. Erdélyi költő, székely költő —- ennvít mindenki tud róla. A harmincas években, a csonkaországíban előretörő erdélyi irodalom jelesei között az ő nevét is feboirolták, de sokszor nem volt több, mint egyszerű m ege mii ése annak, hogy valahol Udvarhelyen él, verset ir és valamennyiben hasonlít Reményűkhez és Áprilyhez. Verseit sokszor szavalták a 'rádióban, kiadták újságban, gyűjteményes munkákban, — de a lényeget, azt, hogy valóban ki nekünk Tompa László, e.<Ty-fciét értő emberen kivül — csak igazi vers-olvasó erdélyiek tudták. Most, hogy hatvanadik születésnapjára országosan is ünneprini kezdték, sokan az olvasók közül és még többen a bár ál ók közül, látták csak, hogy Tompa László jóval nagyobb annál, mint amennyire a felületesen ítélő, hangzatos-an korszerűséget kereső ír; dalmi közvélemény én ékelte. Tompa László testben és lélekben Erdélyé. Vérségileg a székelységből sarjadt. Ehhez a tájhoz és néphez köti minden élménye, minden emléke. Érnek szemével lát, ennek leikével érez. és panaszkodik. A Trianon utáni nagy változás érlelte véglegesen költövő a magányba vonuló, belső tusakodásakkal, útkereséssel viaskodó költő . Biztató szóra, bátorító igékre volt szüksége ekkor az erdélyi magyarságnak. Tehát ezt várta szellemi őrt ál lóit ól is'. Adta L Tompa László csodálatos szépségű igéiben a vigasztalást, összetartásra, helytállásra biztató szót. Erdélyi sziklaváítábóíl védelmezi verseivel a sokszor már-már elvesző népét. Szava fegyver, amivel támad és védekezik. Mint magányos fenyő őrködik az életet, jöyőt adó erdélyi táj fölött. Forrongó belső világát nem veti oda a tömegnek, hanem eszményeit, belső valóját mind jobban elmélyítve emelkedik fel a nemzeti költő magatartásáig. Az erdélyi röghöz köti poétái elhivatottsága, • fajszere.ete, bizodalma a szebb jövendőben. Tudja, hogy más tájakon talán; könnyebben élhet az ember, de a fákból, erdőkből. hegvekből' áradó, megfoghatatlan, csak körülírható táj-lói ek kitartásra, 5rt- állásra biztatja. A jót, az eszményi! keresi. Emberek és magyarok legyünk egv- időfoen és minél tökéletesebben, erre int minden szavával. Nyelvünket, műveltségünket félti a pusztító áradatban és keresi önmaga és népe számára a megmaradási, megváltást jelentő utat. Verseiből a médvmüveltségü, a magyar múltat lélekben átélt ember érződik. Költeményeinek kidolgozott, művészi külseje pedig líránk egyik - legnagyobb formamüvé- szének mutatja. Régi, szinte klasszikus értékű versei mellé a válogatott kötetbe sok uj versét is felvette. Ezek is uj színnel gazdagítják a bennünk élő, a költőről kialakult képet. A .kötet, mint az Erdélyi Szépmives Géb kömyvnapi kiadványa ízléses kiállítás ban, gr. Ránffy Miklósnak a versekhez rajzolt szép illusztrációival cüiszfltve jelent meg. FICZAY DENES.
