Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-06 / 126. szám

1944 I u ii * u s fi. F; I* L E Ií2tl PARIS, jiipfus 6. (MTI) Angolszász légikötelé­kek tegnap délután 3 órakor újból megtámadták Rouen városát és ismlt szörnyű pusztításokat vittek véghez. Több helyütt nagy tüzek kelet­keztek. — Nantes környékét tegnap ismét meg­támadták az angolszász kötelékek. Amiens vá­rosára a legutóKbi légitámadás alkalmával 1.450 bomba esett é ebből 1.420 hullott lakott terü­letre.— A legközelebbi katonai célpont innen hat kilométerre esik. Reims érseke a múltkori légitámadás 48 halottjának temetése alkalmával {2) Bomlás. Könny, süni sötét, fe­kete gond. Pillanat) volt az egész. A rémült révület néhány perce. Füst, por törmelék. Jajszé sem hangzott» sem kiáltás, sem sóhaj. Csak az ég és a föld ingott meg s megbénultak a szívek. Hát mégis! Annyi hiú reményke­dés után! Megtörtént! Ezüst haláiw madarak csaptak le a felhőtlen ju- üusi égből, gyilkoló szőnyeget bo­rítva a kincses városra is. Annyi más kincses és derűs város után. Az imént, még kacagó életből csak a pusztulás maradt. Üszők, rom, por. $ az ártatlan gyermekek, asszonyok, öregek!, szabadságuknak örvendő katonák az életre váró ifjak meleg ás lüktető testéből néhány húscafat. Ez hát a háború!  háború, ame­lyet idáig csak képeslapokból ismer­tünk s amely a hire dófilmek riport­jain. át borzongatott meg. Talán nem is annyira azt nem akartuk elhinni, hogy minkéi is élhet ilyen támadás, mint azt, hogy a kereszténység hu-4 szadii?; évszázadában lehetséges íSyen. Tudtuk, hogy lehetséges, mégsem akartuk elhinni, hiszen annyira lehetetlen. Amit messziről jöttek meséltek róla, hittük is nem is, pedig tudtuk, hogy igaz. És lám, ma már tudjuk azt is, hogy minden igaz, amit erről a há­borúról elmondtak. Tudjuk, hogy a támadás után megkeményednek a szívek, acélosabbakká válnak a lel­kek és súlyosabbá az öklök. Nem tör meg, de megerősít. Nem hátráltat, hanem elcrelvadít. Mert életre-halál­ra megy, Nincs kitérés előle, vele nem lelte* alkudozni. Olyan mint a* Isten-iiélet, amelyért vállalni kell mindent; olyan, mint maga a világ: végzetes küzdelem, amelyben az egyiknek alul kell maradni. Ennek a háborúnak nincsen re* mantikáfa. Nincsen odakint a fron­tokon, ahol kérlelhetetlen a küzde­lem és ahol megszűnt a hadviselés minden régi szépsége. Csak a hő­siesség maradt meg belőle, a feltét­len önfeláldozás, a fellátelnélküii harc. § ima, a frontok mögött is ugyanígy. Nemcsak a harcoló kato­na néz szembe a halállal, hanem a nap minden percében szembe kell hagy nézzen vele szülő, asszony, Szerető, gyermek is. Vájjon ha van, úgy mi lehel en­nek egyáltalában az értelme? A föl­dön nemigen történik érlelem nélkül semmi. Elismerjük, hogy a technika fejlődése megköveteli a hátországok katonai célpontjainak pusztítását. Be mi követeli meg az asszonyok és gyermekek embertelen irtását? A propaganda talán? Az a hiedelem, hogy az o pusztulásuk megrendíti az ere venal küzdőinek lelkét? Az nem lehet igaz! A kint küzdő katona még kérlelhető ti énebben tör az ellenség­re. Tudja, hogy minél gyorsabb és maradéktalanabb a győzelme, annál biztosabb az otthon megmaradása. És ha már nincsen meg az otthon? Ugyan mit féltsen, vagy kit, mire vagy kire várjon még a küzdő kato­na? Semmijei sein marad, csak nem­zete és hazája, és ha már mindenéit elvesztette, ami az övé volt, vajjen sem édes-e számára maghalai a ha­láért s azért, hogy bajtársai és a megmaradóttak otthon élhessenek? És a hátországban talán okozhat, lel" ki károkat a bombázás? Bizonyára fáj a halál, amit szeretteink szen­vednek el és fái eqy él At eredményé- u®k megsemmisülése. Be akinek nin­csen semmije és senkije, az ugyan mitől félhet még, vagy mit félthet? Vagy számithat-e valakire másra, mint a maga erejére? A népe erejé­re, hadserege erejére, amely ha iaíán számára győzelmével sem hozhat boldogságot, de hozhat boldogságot .másoknak, s ’alán békességet neki. Mi legalább így érezzük s úgy lát­juk, hogy mások is így érzik mind­azt, ami történt ama szomorú pénte­ki napon. Kemények és komorak vol­tak az arcok és nem jajvesxékeLt senki. Hangtalanul sírtak, akiknek szeretteik pusztultak el és sötéten léit venni. Nincs megalkuvás, nin­csen más ut, A házsong é rdi és a kardosfalvi temetőben tegnap óta friss sirhalmok domborulnak. Akik alattuk nyugszanak, az életért hal­tak meg. Meghaltak, hog3^ eloszlas­sanak minden kétséget, ami még ta­lán a szivekben élt és eloszlassanak minden Mu reménységet. Hogy meg­mutassák, merre kell mennünk és 1 merre lehet mennünk. Hogy vállal- j nunk kell a halált éppen úgy, mint j ők, mert csak általa juthatunk az Ü élethez, amelynek egyetlen, lehetősé- | ge: a győzelem. Fájó szívvel, de erősebb lélekkel köszöntjük Kolozsvár hősihalottait. Akik élén járnak a halottaknak. A gyilkosok kiég nem elégelték meg' hulottuink számát —* mondotta gyássbessédében Raims érseke gyaszbeszédet tartott és abban rendkívül éle­sen elítélte az angolszász légiháboru mód­szereit. — Mindnyájan azt hittük — mondotta többi között —hogy városunk már túl élte a veszé­lyek súlyosabbik részét és vége m már annak a szörnyű helyzetnek, hogy ártatlanokat ötnek meg azért, mert szét akarnak rombolni néhány vasúti célpontot. Keservesen csalódtunk. A gyilkosok még mindig nem elégelték meg ha- lottaink" számát. Bocsáry Kálmán államtitkár xfoes^éci.et mondott Komáromban Aenyes igény hölgyek tudják hogy apróbb fájdalmak îs öregítenek Ezért használjak fájdalmak, rossz közérzet elten ». KOMAROM, junius 5. (MTI) A kisalföldi me­zőgazdasági kamara nagygyűlésén megjelent Ro- csáry Kálmán államtitkár, aki nagy beszédet mondott. — Úgy hiszem, az utóbbi két hónap esemé­nyei nyilvánvalóvá tették, hogy az elmúlt idők önámító korszakának vége és elérkezett az az idő, amikor nincs helye a: üres fecsegésnek Az ellenség a Kárpátokat fenyegeti. Nincs ebben az országban józan ember, aki ne látná, hogy a bolsevizmussal párosult szláv veszedelem nem­csak országunknak és nemzeti létünknek, hanem úgyszólván puszta életünknek is megsemmisíté­sére tör. Munkánknak, elsősorban a honvédelmi érdekeket kell szem előtt tartania. — Jól tudjuk, hogy a harcoló honvéd önfel­áldozása csak akkor nem lesz hiábavaló, ha az itthonmaradottak végső erejükig dolgoznak. Az uj Magyarországon semmi más nem jöhet szá­mításba, mint a becsületes munka. Tudom, hogy a magyar föld népe megérit az ideb sza­vát. Tisztában van a nép azzal, hogy sokkal többet kell dolgoznia, mint máskor. A jelszó: a termelés. _ Beszéde további részében hangoztatta, hogy a a földművelésügyi kormányzat régi célja a házi­ipar fejlesztése, ami különösen vonatkozik azok­ra a vidékekre, ahol a mezőgazdasági munkás­ság különösen télen nem tud keresni. A ruhá­zati akció a mezőgazdasági munkásság számára folyamatban van. Ezután a szövetkezetek munkájáról emléke­zett meg. Szólott a mezőgazdasági munkásság babakelengyéjéről is. Az uj nemzedék felneve­lése érdekében minden körülmények között biz­tosítják a minden szükségletet kielégítő baba­Ír p-lAncrv^t A Kárpátok északkeleti lejtőire felvonult ma­gyar csapatokkal együtt kivette részét a súlyos harcokból -az egyik felderitőosztály is a hoz­zátartozó egységekkel együtt. Nehéz lenne fel­sorolni a néhány hét leforgása alatt vívott sú­lyos harcokat, az emberfeletti nehézségeket és azoknak az egyéni hőstetteknek hosszú soroza­tát, amelyek az osztály útját kisérték. Csak egyet említünk meg a sok közül, amely emlé­kezetes marad az osztály minden katonája előtt és amely dicsőséges lapja lesz a magyar had­történ elemnek. Május közepén a hadosztály egyik zászólaljá- nak védőáilását az ellenség meglepetésszerűen igen erős aknavető és tüzérségi tűzzel árasz­totta el, majd sztalinorgonák földeirengetö tűz- hengere «epeit végig az átszegdeit terepen. A tüzrajtaütést az orosz gyalogság tömégrohama követte.' A felesleges vérontás elkerülése vé­gett a megtámadott zászlóalj hátsóbb védöállás- ba vonult és így az egyik uralgó magaslat az ellenség birtokába került. Ekkor kapott paran­csot a felderitőosztály parancsnoka. M. alezre­des, hogy osztályának tartalékban levő részei­vel és a hátravont zászlóaljjal a kérdéses ma­gaslatot foglalja vissza. A kerékpáros század felderítése után. május 20-án indult meg a támadás, amely a bozótos átszegdeit terepen, erős ellenséges tűzben csak az ellenség első főlderődvonaláig julott. Minden ember hősként állta meg helyét ezekben a ne­héz órákban. A szívósan védekező ellenséggel szemben minden méterért külön harcot, külön kézitusát vívtak. Eleinte érthetetlen volt az el­lenség szívós védekezése, de az első elfoglalt földerőd mindent megmagyarázott. Nem a lel­kesedés és a mindenre- elszánt harcos szellem vezette a bolsevistákat a végsőkig való kitar­tásra. A szovjet itt egészen újfajta módszerrel kényszeritette embereit az utolsó leheletig való kitartásra. A hegyoldalba épített földerődnek csak felénk volt egészen keskeny nyílása s az oda éjszaka bekényszeriteft szóul eí katonák­nak nem volt más választása, mint az utolsó töltényig való kitartás vagy a hatál. Átvirrasztott nehéz éjszaka után érkezett el a főtsámadás hajnala. A nap az ellenség \üz- gépeinek felderítésével kezdődött, majd uj tá­rnádéira indultak az osztály egységei. A táma­dás gerincét a Siegler Ego« hadnagy vezetése alatt működő kerékpáros század, a Buduházy István zászlós parancsnoksága alatt működő hu- szárszakasz és az előző nap hátravont zászló alj ré>zei alkották. A támadás megindulásakor és a támadás egész folyamán kitüntette magát a kerékpáros század parancsnoka, aki bátor harcvttzetésével állandó életveszélyben forgott Egy ő, mint a huszárszakasz parancsnoka, dicső példáját adták ezekben a nehéz órákban, ho­gyan kell viselkednie válságos pillanatokban a Ayomdni munkák faji yv k Ütések szép kivitelben és gyorsán az ELLENIEK a ír uittibélyegziök Hí}­könyvesholt, p^irosstá lyábrtn l®£8$ár$ Mátyás kir**íér 9* Fel> US1) De az öröm, a lelkesedés nem tart sokáig. Újra búcsúznak a baj társak, itthagyják dicső­séges harcaik színhelyét és felsorakoznak uj hai'cokra, uj babérok szerzésére. A felderitőosztály huszárszázada a súlyos harcokkal egyidőben kapott parancsot, hogy az arc vonal másik szakaszára siessen, ahol a szovjettámadis az - . ü magaslatot ve­szélyezteli. A bolsevisták észrevették a uajnali szürkü­letben közeledő magyar csapatot és sztaiinor- górták tüzével árasztották el az éppen lóról szálló századot. A huszárok nem sokat törődve a szovjet elhárító tűzzel, a kapott parancs ér­telmében támadásra indultak és elszánt kézi­tusában megtisztították a magaslatot az oda be­tört bolsevistáktól. Egész csokrot lehetne itt is összegyűjteni az egyéni hőslettekről, az önfeláldozó vitézségből. Vitéz Kenyeres János főhadnagy, századparancs­nok megsebesülve átadta a századparancsnok­ságot báró Bánffy István zászlósnak, aki még három napig tartotta a védöállást a nyolcszoros bolsevista túlerővel szemben. Ez alatt a három, nap alatt egymást érték a szovjet tömegroha- j mok, de mindig összeomlottak az erdélyi huszá- I rok jhősi ellenállásán. A géppuskák és golyó­szórok csöve izzásig melegedett, tiszt és legény­ség vállvetve dobta a kézigránátot és sokszor test-test elleni küzdelemtől, hajrá kiáltásoktól volt hangos az erdő. A nehéz órákban különö­sen kitűnt Tánczos Ferenc szakaszvezető és Matu János géppuskás tizedes. Ez utóbbi sebe­sülten is kitartott géppuskája mellett és sűrű rendeket vágott a nagy tömegben rohamozó bolsevisták között. Dulka Mihály szakaszvezető ; egészen egyéni módszerrel fogott hozzá a bob sevislák irtásához. Mitsem törődve szomszédai» val, messze előretört az ellenség közé és géps pisztolyával oldalról és hátulról lőtte a bolse<* vistákat. A többiekhez méltón vette ki részéi ! ezekből a súlyos harcokból Radnay Béla zászlós is, aki szakaszával harc közben érkezett be, mint erősítés. Néhány követésre méltó példát mutattunk it? be abból, hogyan harcolnak Erdélyi fiai a szebb, nagyobb és boldogabb Magyarországért. KISS JÁNOS hadnagy, haditudósító. : fánosy Lajos példaadása / A bombakárosultak felsegélyezése érdekében megnyílt Kolozsvár szive, még mijrlött tudták volna, hogy mi az a légitámadás. Ádáz ellen­ségeink megfélemlítő terrorja most minket is megismertetett ezzel a harci nemmel. Anyáink, csecsemőink életét oltották ki, kórházainkat, templomainkat rongálták meg a légi gangszte- rek. Kolozsvár város közönsége most már tudja, miért kel! a bombakárosultakon segitefii. A se­gítésnek szép példáját adta tegnap Jánosy Lajos kocsigyártóüzem tulajdonosa. Ez a fiatal, tö­rekvő iparos, aki munkaszeretetét még az édes- j apjától örökölte, hazatérésünk után kezdetben szerény keretek között k(\cs (gyártó űz-e met létesí­tett. amely lassan-lassan ipari üzemmé fejlő­dött. Jánosy Lajos, aki munkásai iránt mindig a legnagyobb szociális érzésről tett tanúságot, tegnap a prflgármesteri hivatalhoz a kolozsvári bombakárosultak javára 4iOÜ pengőt fizetett be. Ebből az összegből '200 pengőt szerény kercse- I tűkből az üzem munkásai adtak össze. A pénz- j beli adományon kívül Jánosy Lajos kb. 1000 I pengő értékű férfi és női ruhaneműeket is aján- I dék' ott, hogy osszák szét azok között, akik I ruhátlanul maradtak. A szép példa magával j hordja az elismerést s ha minden kolozsvári ezt I követi, felszikkadnak o könnyek és enyhül a I nyomor, amit ellenségeink megfélemlítő táma­dása zúdított reánk. p » ü n »w we B r * a 9tr * m * A HALOTTAK ÉLÉN pillantottak magok, -el», akikook mindenük elveszett., Be- az akarat- keményebb lefii. Ma már tudják itt is, hogy nem lehet kitérni a halál elei és hegy ennek a habomnak nin­csen jnás tétele, mint: Te, vagy É-ü. A hisztériás beszélgetések, rémhírek, politikai és katonai kombinácók úgy elpusztultak, mintha őket is fizikai-1 lag érte volna a bombatámadás. Amit idáig is mindenki tudott, afe­lől most megbizonyosodott. Ezt a há­borút csak katonai eszközükkel lehel eldönteni. Életért életet, halálért ha­oarancsnoknok. De kivették részüket a harc ká­lyhásából az alárendelt szakaszparancsnokok is Elsősorban említjük meg Kiss József zászlóst iki a harcok során megsebesült, Tamás Tiboi zászlóst és Benedek Dezső hadapródőrmestert ikik századparancsnokuk példáját követve, sza­kaszuk élén tanúsítottak hősies magatartást. A támadás délután négy óra tájban érte e tetőpontját. Ki tudná felsorolni az egyéni hős 1ettek sorozatát, azt a feltartóztathatatlan roha­mot, amellyel ezek a hős fiuk rávetették má­jukat a bolsevista állásokra, az erődökből kő relharcra kiugráló szovjet katonákra. A roham harcosok haláltmegvető véres tusáját vívtál utolsó leheletükig. Gyáré István és Tárnok Imre huszárok, vals nint Szabó Sándor. Schilling Mihály. Bogár ht­ján és Péntek András tizedes kézigránátdobás >al küzdöttek előre magukat, megsemmisítve i :őltik mintegy 20—30 méterre levő figyelőket. Mikor a harccsoport parancnoka rohamrí érettnek látta a helyzetet, hogy a roham sike "ét minden könülmények között biztosítsa, ak íavetöket kért, a még mindig szívósan védeke cői de egyes részeivel már menekülő ellen ;égre. Ezután megindult a mindent elsöprő ro bum a magaslatért. A Siegler Egon hadnagy vezetése alatt rohamozó kerékpáros század, £ íarc folyamán kissé elszigetelt helyzetbe kerül Budaházy István zászlós által vezetett huszár ízakasz és Sayy Attila hadnagy zászlóaljsegéd ászt által vezetett egységek érkeztek elsőnek i magaslat tetejére. Hogyan lehetne leírni azt a> árumét, az! a lelkesedést, azt a mindent elsöpri írzést, amely a nehéz rohamok után egymásra aláló baj társak lelkét elöntötte. Újra magva) vézben a magaslat, mely a további hurcol szempontjából felbecsülhetetlen, A harehelyze diktálta biztosítás, a hátrahagyott orosz fegy verek és lőszer összeszedésc után végre meg pihenhettek a véres kézitusától még mindig verejtékező honvédek. Sor kerülhet a neme fajtársak elismeréseképpen juttatott szeretet csomagok szétosztására és elfogyasztására is. — - ■ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom